Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Milyen az, amikor a teljesen kezelhetetlen, néha fegyverrel is hadonászó zseni, Miles Davis zenekarába invitálja a heroinista géniuszt, John Coltrane-t? Azon kívül hogy elcsattan néhány pofon (Davis megütötte, amikor a hangszerével és az alkohollal is nagyokat improvizáló Coltrane elaludt a színpadon), megszületett a popkultúra határáig hurcolt szakrális jazz.

PZL – 061.hu

És hogy mindez igaz, arról többek között a párizsi Olympia színpadán, 1960. március 21-én, Stockholmban március 22-én, majd Koppenhágában, március 24-én adott koncertjeinek hangfelvételei a tárgyi bizonyítékok, amit most a sok-sok kalózfelvétel után jó minőségben is hallhatunk, ugyanis megjelent a Miles Davis & John Coltrane The Final Tour – The Bootleg Series, vol. 6. című négylemezes gyűjtemény. És ez bizony nemcsak azoknak ünnep, akik a jazzben vélték megtalálni az önkifejezés szélső értékeit, hanem azoknak is, akik a minőségi zenét populárisabb regiszterben keresik. Ugyanis közel hatvan évvel a felvételek rögzítése óta máshol van az ingerküszöbünk, az egyszerre éteri nyugalmat és vibráló nyugtalanságot árasztó zene ma már közel sem tűnik olyan zavarba ejtőnek, és simán hallgathatjuk háttérzenének is baráti borozásokhoz.

Kép: Downvids

Közismert, hogy Coltrane 1955-től játszott kisebb megszakításokkal 1960-ig Miles Davis zenekarával. Davis akkorra már a jazz szcéna egyik legnagyobb sztárja és egyben megújítója volt, ezért aztán senki nem értette, hogy miért vesz maga mellé egy még alapvetően kezdő, de hasonlóan vibráló, impulzív egyéniséget. Nyilvánvaló volt, hogy megsemmisülnek és egyben fel is támadnak majd a jazz tisztítótüzében. A tenorszaxofonos Coltrane azonnal sztár lett, Davis eleganciáját mutatja, hogy a legteljesebb kreatív szabadságot adta a drogfüggő Coltraine-nek, ami annak ellenére volt termékeny őrület, hogy Davisszel néha tettlegességig fokozódtak az ellentéteik.

1960 márciusáig működött a kreatív kollaborációjuk, a The Final Tour – The Bootleg Series, vol. 6. egy hosszúra nyújtott nyilvánosság előtt zajló búcsú pillanatai. Nincs értelme a méricskélésnek, hogy Davis szebb motívumokat rakott-e be a közösbe, és hogy Coltrane asszimetrikusabb, követhetetlenebb-e, a lényeg az, hogy az anyag jelentős része nemcsak a modális jazz hőskölteményei közül való, a Kind of Blue-ról ismert So Whattal az élen (négyszer is eljátsszák a kb. 15 perces kompozíciót), hanem a szabadság nehéz mámora, érzelmes utazás az alkotói szabadság határára.

Miles Davis & John Coltrane
The Final Tour – The Bootleg Series, vol. 6.
Sony
22 felvétel (+ interjú)


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •