Azt hiszem, nemcsak Magyarországon, hanem jóval határainkon túl is különlegességnek számít, amit Pion István költő-újságíró, valamint dr. Szlávy Eszter rúdtánc Európa- és világbajnok állít színre. Akrobatikus karika, selyem szalag vagy rúdtánc produkcióval ötvözött slam előadásokkal lepik meg vagy nyűgözik le a közönséget.
VIG GYÖRGY- Nullahategy
A beszélgetés előtt készültem, és megnéztem, hogy határozzák meg a fiatal, Magyarországon is csak az elmúlt években ismertté vált műfajt maguk a slammerek. A honlapjukon a következő definíció található: „A slam poetry egy előadó költészeti verseny, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos. A múlt század nyolcvanas éveinek közepén jelent meg, mint önálló előadói műfaj, a Spoken Word versengő formájaként, Marc Kelly Smith („Slampapi”) kezdeményezésére. Nem versfelolvasás, mert első hallásra is érthető a szöveg és többnyire fejből mondják, színpadi elemekkel tarkítva. Nem színházi előadás, mert nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra. Nem rap, mert nincs alatta zene és nem is szükséges a kötött ütemes lüktetés.”
Ezek után annyit tudok, hogy mi nem lehet slam. Meg azt, hogy szinte bármi lehet. Az sincs benne a meghatározásban, hogy különleges esetben slam előadássá válik egy újságíró-költő-slam előadó, valamint egy rúdtáncos-kézsebész találkozása is.
– Fura ez az egész, kedves Pista – kezdem a beszélgetést tegeződve, a hagyományos és slam poétával, akivel sokáig egy szerkesztőségben dolgoztunk. Nehezemre esik rá koncentrálni, mivel gyönyörű kedvese a háttérben lélegzetelállító gyakorlatokat végez a fotós kedvéért.
– Miért?
– Mert ritkán fordul elő ilyesmi. Kezdjük ott, hogy egy költő számára nem dehonesztáló-e, hogy slammerként váljon ismertté? Hallottam már olyan meghatározást is, hogy az slammel, aki nem tud rappelni.
– Ezek előítéletek.
-Hogy határozod meg te a slammet?
– Én azt mondom, hogy költészet, amit előadnak. Ha másokat kérdezel, biztosan lesz köztük olyan, aki szerint ez pusztán előadóművészet, vagy puszta szövegmondás. Vannak, akik szerint ez irodalom, mások szerint meg nem. Attól függ, ki honnan közelíti meg. Szerintem ez költészet.
– Maguk az előadók sem egységesek ezen a téren?
– Egyáltalán nem. Akik az irodalom felől érkeznek, azok a slam produkcióikban is szeretik az irodalmibb szövegeket, másoknak viszont nem az a fontos, hogy irodalmi hatást érjenek el. A hatás viszont mindentől függetlenül központi kérdés. Ott állsz a közönség előtt, és általában egy esélyed van arra, hogy meggyőzd őket. Három perc tizenöt másodperc alatt.
– Miért pont ennyi?
– Nem tudom, így jött át Amerikából, de talán nem is ez a lényeg. Sokan érvelnek azzal, hogy az irodalmat nem versenyeztetjük, mert hogyan is pontoznánk? Itt pedig az a kérdés, hogy miért is ne? Hiszen költői versenyek ma is vannak, bár nem pontozásos rendszerben, de azt is csak szubjektíven lehet értékelni, és az ókori görögök is versenyeztették az irodalmat… Persze a verseny csak játék, körítés. A lényeg itt is ugyanaz, mint a hagyományos értelemben vett irodalomban – mi állja ki az idők próbáját.
– Amikor verset írsz, másképp működik az agyad, mint amikor slam szövegeken dolgozol?
– Esetemben a slam általában adott időre születik és egy adott témáról szól. A hagyományos értelemben vett vers pedig folyamatosan a fejemben dolgozik, alakul, készül, formálódik.
– Atlasz bírja című versesköteted hányadik a sorban?
– Első. Évente három-négy verset írok, illetve örülök, ha ennyi összejön. Remélem a második kötetem gyorsabban összeáll, mint az első, amivel igazából tíz évet dolgoztam.
– Hány vers van készen?
– Az új kötetbe való? Most talán három. Az elmúlt másfél év termése.
– Van átfedés az általad művelt két költői világ között?
– Vannak szövegek, amik mozognak a két terület között, természetesen. Megesik, hogy a közönség előtt nem hat valami, de számomra fontos, ilyenkor azt elteszem későbbre, és más műfajban használom fel újra. Arra azért alapvetően törekszem, hogy a slam szövegek írásban is vállalhatók legyenek.
– Még mindig nem tudom, mi a különbség a slam és a vers között.
– Mert nincs is köztük különbség. De ha nagyon akarsz különbséget tenni, akkor az egyiket főleg olvasod, a másikat pedig főleg látod és hallod. Az utóbbi élőben és a Youtube-on terjed, a másik meg papíron.
– Mekkora szerepe van a személyes előadásnak?
– Óriási, mert ezek általában nagyon őszinte szövegek. Terápiaként is működnek. Amikor tudod, hogy a saját gondolataidból, fájdalmaidból, kérdéseidből született sorokat valaki egyedül olvasgatja otthon, az egészen más, mint amikor szerzőként kiállsz ötven-száz ember elé, és magad mondod el.
Nincs téma kiválasztva, vagy a téma törölve lett.
– Olyan, mint egy nyilvános gyónás?
– Nagyon hasonló. Képzeld el, amikor egy ember – lehet tizenhat éves, vagy negyven, kiáll a közönség elé, és arról beszél, milyen válságot élt át – legyen az személyes, vagy közéleti. Óriási hatással van rá is ez a helyzet, és ha jól csinálja, a közönség sem marad érintetlen
– Tegyük hozzá, hogy a slam mint műfaj távolról sem csak a lelki önmarcangolásról szól. Nagyon fontos szerepe van a humornak is.
– Természetesen, mint minden művészeti ágban. A humornak feloldó szerepe van és hatalmas segítség.
– Ha jól csinálják, az már stand up.
– Az sem baj. Kéthavonta tartunk a Dumaszínházasokkal közösen egy dumaslamet. Ők verseket írnak, mi pedig viccesebb szövegeket viszünk. Közelítjük egymás felé a műfajokat, ami eleinte szokatlan volt a stand upos közönségnek. Nem gondolták, hogy Kiss Ádám verseket mond nekik, de megszokták és meg is szerették.
– A slam az aktualitásokhoz való erős kötődése miatt igen kritikus műfaj.
– Nyilván. Az benne a nagyon jó, hogy általában megy szembe dolgokkal. Megesik, hogy azzal vádolják a slamet, hogy ez egy ballib játszóház. Elég azonban néhány évvel visszamenni az időben, hogy kiderüljön: az előző kormány is megkapta a magáét tőlünk.
– Van olyan, hogy bal vagy jobboldali slam?
– Minden előadónak van saját értékrendje, de magát a műfajt, az eseményeket ez nem határozza meg.
– Hány slammer van ma Magyarországon?
– A havi klubokban általában 35-en lépnek fel, verseny folyik a helyekért. Az elmúlt évek országos bajnokságaira 100-150 embere jelentkezett.
– Nagyjából mindenki ismer mindenkit?
– Tudunk egymásról, még ha nem is járunk össze sörözni mindenkivel. De természetesen a tendenciákat is figyeljük, és igyekszünk segíteni azoknak is, akik még csak most kóstolnak bele a műfajba.
– Elmondható, hogy ez egy olyan szelete a társadalomnak, ahol jóval kevésbé érezhetőek azok a feszültségek, ellentmondások, amiket a magyar társadalom egészében tapasztalunk?
– Itt valóban nem jellemző az ilyen természetű szembenállás, türelmetlenség, elutasítás. Művészetről, barátokról van szó, nem politikáról. Azt hiszem, kinőttünk a rendszerváltás után megörökölt kétosztatúságból. Vagy nem is nőttünk bele. Húsz éves korom óta arról hisztizek, hogy ennek semmi értelme. Nagyon nehéz ugyanis úgy vitatkozni, ha a felek sértődöttek, egymásnál alapvetően jobbnak gondolják magukat, a vitapartnerüket pedig értelemszerűen rosszabbnak. Ámosz Oztól tanultam azt, hogy Palesztina és Izrael küzdelme nem két rossz, hanem két jó harca. Ha valakivel vitatkozol, a jót kell keresned abban, amit képvisel.
– Jó lenne, ha így működne a világ.
– Nyilván nem ez a jellemző, de erre kell törekedni.
Közben Eszter is földre szállt, és a lélegzetelállító mutatványok után szóban is részt vett a beszélgetésben. Rögtön azzal kezdtem piszkálni, hogy orvos létére miért profi rúdtánc oktató, és hogy került a slam előadásokba.
– Nem azért alakult ez így, mert döntenem kellett, hogy vagy rúdtáncolok, vagy orvoskodom. Az viszont tény, hogy nem éreztem igazán jól magam a magyar egészségügy rendszerében. B verzió lett hát a rúdtánc oktatás. Egyébként nem mondtam fel a korábbi munkahelyemen, fizetés nélküli szabadságon vagyok, most kezdtem a második ilyen évemet. Pedig nagyon szeretem a szakmámat, és hiányoznak a műtétek. A Fiumei úti Baleseti Intézet a munkahelyem. Tavasszal vágok neki az ortopéd-traumatológusi szakvizsgámnak, amihez az egyetem elvégzése után hat év munka és tanulás kellett. Ezt követi még két év gyakorlat, majd megszerezhetem a kézsebész szakvizsgát is. Az utolsó másfél évben a kórházban már kézsebészi ügyeletet láttam el.
– Mennyi időt szánsz a rúdtáncművészeti kitérőre?
– Két évre kérhetek fizetés nélküli szabadságot, tehát ez az egyetlen fix adat, amivel jelenleg szolgálhatok. A többit majd meglátom.
– A tapasztalataid alapján nem érezted jól magad a jelenlegi egészségügyi rendszerben, de a rúdtánc versenyek világában is keserű tapasztalatokat szereztél.
– Az első rúdtánc iskola, ahol oktatni kezdtem, nem bizonyult jó ötletnek. Ezt követően egy EB-válogató versenyen eltört a lábam. Két hónapig nyűglődtem a gipszben, majd közölte az akkori társam, akivel párosban versenyeztem, hogy nem akar velem indulni az Európa-bajnokságon. Szeptember elsején szólt, a versenyt 26-án rendezték. Meglehetősen kétségbe estem, de ekkor jött a képbe Kata. Vele az előző iskolában találkoztam, magánórákra járt hozzám. Azonnal igent mondott, és gőzerővel nekiláttunk a közös munkának.
– Meg is nyertétek az Európa-bajnokságot.
– Ez valóban csodával határos volt.
– Ezután jött a világbajnokság.
– Három hónap múlva, Prágában rendezték. Ott is elsők lettünk.
– Mennyi ideig lehet valaki aktív rúdtánc versenyző?
– A versenyeken negyven éves korig tart a felnőtt kategória, de külön versenyeznek a negyven-ötven, az ötven-hatvan és a hatvan pluszos korosztályban is. Tulajdonképpen addig versenyezhetsz, amíg akarsz – vagy tudsz.
– Mióta léptek fel együtt a pároddal? Úgy értem Istvánnal, slammer kedveseddel?
– Ahogy megismertük egymást, felmerült az ötlet. Az első közös fellépésünk a Trafóban volt a II. Országos Slam Poetry Bajnokságon. Pityu nem jutott be a döntőbe, ami miatt először szomorkodtunk, de aztán rájöttünk, hogy így legalább felléphetünk együtt. Jól sikerült, utána már hívtak minket fesztiválokra, eseményekre. Legközelebb a Nemzeti Színházban lesz közös produkciónk.
Szerdán fél nyolckor a Versek szódával! – Avagy költők másképp című irodalmi sorozatban – vette át a szót István. – És ott a légtorna mellett egy másik projektnek is kiemelt szerep jut, a Gourmand zenekarral fogunk közösködni. Velük egyébként olyan jól sikerült az elmúlt időszak, hogy nyárra lesz egy lemezünk is. A Nemzetibe, azt hiszem, már el is kelt minden jegy, de azért meg lehet próbálni, hátha – tette hozzá.
Fotók: Szabó Fruzsina Anna (nullahategy.hu)