Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Video Singles Collection címmel megjelent a Depeche Mode életművét átfogó négyórás klipgyűjtemény. A három DVD-ből álló, 55 klipet bemutató kollekció kronológiai sorrendben vonultatja fel a kislemezes, illetve videoklipes dalokat 1981-től 2013-ig. A kiadvány az első archív anyag, amit a SONY publikált, azóta hogy 2015 júliusában megvásárolta a teljes Depeche Mode katalógust.

PZL – 061.hu

Nagy utat járt be a zenekar Just Can’t Get Enough kölyökklubot idéző klipjétől – ahol még a borostás Vince Clarke tűnt a legférfiasabbnak – Corbijn művészi erejű látomásos klipjeiig, de azt bizton elmondhatjuk: már az első videótól nyilvánvaló, hogy milyen kitűntetett szerepe van a Depeche Mode munkásságában a vizualitásnak. Bár pályájuk elején a csapat még különböző kvalitású rendezőkkel dolgozott, de már 1981 óta megkomponáltság és átgondolt koreográfia jellemzi a klipeket. Az összeállítás kordokumentumnak is kiváló, remekül visszaadja például a nyolcvanas évek jellegzetes színvilágát, de szisztematikusan dokumentálják a korszak elektronikáját, láthatunk játékgépeket, jellegzetes tárcsázós telefonokat, áruházi pénztárgépeket, automata igazolványkészítő fülkét, mindent, amiben igazolni látta a zenekar, hogy nemcsak a szintetizátort kell nyomkodni, hanem az életünket körülvevő mindenféle gombokat, kapcsolókat.

Persze, láthatunk nagyvárosi tájakat, felüljárókat, modern irodaházakat, mindent, ami a posztmodern karakterológiájába illik (vö: Everything Counts). Aztán az évtized közepére, Corbijn-féle 1986-os A Question Of Time-mal megjelennek a monokróm, fekete-fehér látomások, és elkezdődik a zenekar ún. érett korszaka. És hogy mi a Black Celebration világának közvetlen előzménye? Talán a militáns jellegű People Are People fekete-fehér archív bejátszásai idézik meg a változás szelét, talán a Shake The Disease volt egy újabb minőségi lépcsőfok, de talán a Hansa stúdió mellett, a berlini fal árnyékában rögzített Peter Care-féle Stripped klip volt az film, amely már teljes fegyverzetben mutatta a zenekart. Illetve kellett még valaki, aki megkomponálta a Depeche Mode tökéletes arculatát.

Ő Anton Corbijn, aki sokáig nem akart a számára meglehetősen populáris zenekarnak klipet forgatni (fotókat korábban már készített róluk), de aztán egy amerikai úttal egybekötött forgatásban már látott fantáziát a fiúkban, és megszületett az A Question Of Time filmje, a nyolcvanas évek klipes kultúrájának egyik legerősebb képi gesztusa, amelyben már az amerikai sivatagi táj felmutatása azt is jelzi, hogy a zenekar nem éri be Európa térdre kényszerítésével, a cél Amerika bevétele…. A klipnek nemcsak gondolatisága, markáns képi világa, de humora is van. Az A Question Of Lustnál (és az egész lemeznél) már tudatosan építenek a tömeghatásra, olyan koncertfelvételeket is láthatunk, amelyek ráerősítettek az 1986 körül elszabadult DM-hisztériára.

A monokróm színvilágú, Párizsban forgatott második Corbijn-klip, a Strangelove az eleganciát, a glamour-os, dekadens világot is a témák közé emeli, és következetesen használja a megafont, ami az 1987-es Music For The Masses album Martyn Atkins tervezte borítójának kiterjesztése, de ugyanúgy ott van a Never Let Me Down Again’-ben is. Ez a dal az A Question Of Time ikerdarabja. Míg az utóbbiban csecsemő körül forog a történet, addig itt egy idős úr mellett ébred Dave Gahan… Hasonlóan nagy panorámákat látunk, de sivatag helyett egy dániai repcemezőn (?) halad át Dave áramvonalas háromkerekű kisautója… Az Olaszországban forgatott Behind The Wheel bizonyos szempontból a Never Let Me Down Again folytatása, és a zenekar talán legcoolabb filmje, a klipköltészet egyik csúcsa. A Strangelove mellett itt is erős az erotikus töltés, miközben olyan elegáns a képi világa, mintha csak egy özönvíz előtti Lavazza reklámot látnánk.

A következő korszakos mű a Personal Jesus westeres hatású klipje, amely az első színes Corbijn-klip, és amit oda-vissza játszott az MTV, hasonlóan nagy siker, sőt talán a legsikeresebb Depeche Mode klip volt a „királyos” Enjoy The Silence, amit többek között Skóciában, Portugáliában és a franci Alpokban forgattak. Emlékezetes (és nagy költségvetésű) klip készült még a Songs Of Faith And Devotion I Feel You című blues-rock zsánerű számához, amely a zenekar történetének legszexibb felvétele, amit többek között Lysette Anthony színésznőnek köszönhetünk. De a legfontosabb mégis az, hogy ez a klip jelentette a zenekar történetének legradikálisabb imázsváltását, amikor Dave Gahan már krisztusi pózba meredt rocksztár lett. Vannak, akik szerint csak az Ultráig (Barrel Of A Gun / It’s No Good) értékelhetők igazán a klipek, a kétezres évek filmjei már kevésbé motiváltak, de az apokaliptikus krimik világát idéző későbbi klipek (Pl. Only When I Lose Myself, Dream On) is kimondottan jól állnak a zenekarnak, és ott van a Freelove ihletett filmje, vagy a Heaven lírai szépségű misztikus látomása, szóval, óvatosan az általánosításokkal!

 

A Video Singles Collection kliplista:

Just Can’t Get Enough / See You / The Meaning Of Love / Leave In Silence / Get The Balance Right / Everything Counts / Love, In Itself / People Are People / Master And Servant / Blasphemous Rumours / Somebody / Shake The Disease / It’s Called A Heart / Stripped / But Not Tonight / A Question Of Lust / A Question Of Time / Strangelove / Never Let Me Down Again / Behind The Wheel / Little 15 / Strangelove’88 / Everything Counts – live / Personal Jesus / Enjoy The Silence / Policy Of Truth / World In My Eyes / I Feel You / Walking In My Shoes / Condemnation / One Caress / In Your Room / Barrel Of A Gun / It’s No Good / Home / Useless / Only When I Lose Myself / Dream On / I Feel Loved / Freelove / Goodnight Lovers / Enjoy The Silence ’04 / Precious / A Pain That I’m Used To / Suffer Well / John The Revelator / Martyr / Wrong / Peace / Hole To Feed / Fragile Tension / Personal Jesus ’11 / Heaven / Soothe My Soul / Should Be Higher

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •