A 2016-ban bemutatott Kis kedvencek titkos élete ugyebár arra a neten már évtizede népszerű állatos videókra épít, amelyek azt mutatják meg, hogy mit csinálnak a házi kedvenceink, amikor nem vagyunk otthon. A Kis kedvencek titkos élete 2-őt rendesen lehúzták, ugyanakkor benne van az a tíz poén, ami miatt érdemes megnézni, sőt, valójában tele van poénokkal. És még az sem olyan nagy gond, ha maga a film nehezen áll össze egységes egésszé, inkább néhány önálló epizódot láthatunk, de sebaj, a poénok olyan jutalomfalatok, ami miatt tehetünk egy képzeletbeli kutyasétáltatást a Central Park körül.

PZL – 061.hu

A film felnőtteknek szóló pszichológiailag is izgalmas poénjaiért is érdemes megnézni a mozit, és itt többek között arra a jelenetre is utalunk, amelyben az állatorvosnál egy bekattant cica azt fejtegeti, hogy bármit csinál, nem tud megfelelni az anyát helyettesítő  gazdájának. Persze mondhatjuk, hogy az alap, hogy remekül animálták az állatokat, jellegadó gesztusaikat a végtelenségig karikírozták, ugyanakkor mégis szintet emeltek… Az idős néni depressziós macskái a film legizgalmasabb karakterei, és persze a legszerethetőbb epizódista a Csőre Gábor hangján megszólaló Hógolyó nevű nyuszi, aki szuperhősnek képzeli magát, ugyanakkor a cirkuszi szín orosz származású gonosz idomárja és az ő farkasai félelmet keltettek a moziteremben ülő gyerekekben.

Persze, ha a tigris kiszabadítására szervezett mentőakció a film fő szervező szála, akkor csendben vagyunk, de ez a szín nem kapcsolódik a vidéki nagybácsinál eltöltött jelenethez (a film egyharmada), abban az epizódban semmi nem történik, csak annyi, hogy Max, a gyáva kutyus megmenti Pamutot, a bárgyú birkát, Kakas, a derék alfakutya  trenírozásával. Van még két mentőakciós jelenetünk, az egyikben ugyebár magát a tigrist kell kiszabadítani a gonosz orosz idomár gyilkos cirkuszából, és egy cuki-muki méhecske-forma gumilabdát is ki kell hozni a kettyós néni lakásából, ahol rajta kívül még száz kettyós pszicho-macska lakik. A rendező ismét a Gru-filmekkel már bizonyított Chris Renaud, az író pedig Brian Lynch, akinek azt köszönhetjük, hogy minden óvoda és gyerekkórház falát Minyonokkal festették tele. 

A film nem árult zsákba macskát, hiszen többes számot említ a cím is, tehát nem egy vagy két kis kedvenc titkos életét ismerjük meg, hanem kis kedvenceket, akik jó sokan vannak. A baj csak az, hogy a filmnek nincs igazán fókusza, hogy minden a kisgyerek megszületésére és részint felnövésére lenne kalibrálva, de legkevésbé a kissrácot ismerjük meg, azaz valójában semmit nem tudunk meg róla, csak azt, hogy utánozza a kutyusokat, és a végén beíratják majd az oviba. Az a különös, hogy a filmben annyira jók a karakterek, hogy nem kell különösebben jó szerepet írni rájuk, sőt a történetet sem kell összerakni, a „színészeink” hozzák az elvárhatót, és a cukiság Geiger- Müller számlálója is kiakadt már az első percekben.

A filmben a legemlékezetesebb alakítást talán a nagybácsi farmját vigyázó Kakas nyújtja, aki olyan jól hozza a domináns ebet, hogy Konrád Lorenz és a Csányi Vilmos is egyszerre csettintenének. Persze, ebben a részben nem osztottak lapot például Duke-nak, a szőrmók kutyának, de most helyette Daisy a kis pincsi cukiskodik nekünk, akinek a kedvéért Hógolyó megszervezi az egyébként nem túl jól megrajzolt és szerencsétlenkedő tigrist. Szóval, az epizódok rendben vannak, különösen Gigi a kis öleb kutyus, aki még macskává is hajlandó beöltözni, csak hogy visszaszerezze szerelme sípoló gumijátékát, szóval, kis szőri-bőri kis állatkáink tele vannak érzelmekkel, és csak azt akarják, hogy te is szeresd őket, és ha valamitől viszketsz, az nem a szőrallergia miatt van, hanem inkább a forgatókönyv esetlegessége miatt.

A kis kedvencek titkos élete 2.
amerikai animációs film
rendezte: Chris Renaud
bemutató: 2019. 07.04.