Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében nyílik kiállítás a világhírű, háromszoros Oscar-díjas olasz operatőr és fotográfus, Vittorio Storaro műveiből a Capa Központban. A legendás művész olyan rendezőlegendákkal dolgozott, mint Francis Ford Coppola, Bernardo Bertolucci, Warren Beatty, vagy Carlos Saura.

061.hu

Több befolyásos filmrendezővel dolgozott együtt, beleértve Bernardo Bertoluccit, akinek hosszú ideig az állandó alkotótársa volt, valamint fényképezett még Francis Ford Coppola és Warren Beatty rendezőknek. A filmjei között szerepel a A megalkuvó, Az utolsó tangó Párizsban, Az utolsó császár, Apokalipszis most, Bulworth, Oltalmazó ég, Tucker: The Man and His Dream, Ladyhawke és Tango.

Storaro első amerikai mainstream filmje a Apokalipszis most című film volt, amit Francis Ford Coppola rendezett 1979-ben. A film Oscar-díjat hozott a számára. Coppola Storarónak teljes szabadságot adott a film látványvilágának megteremtésében. Később szintén elnyerte még a legjobb operatőr Oscar-díját az 1981-es Vörösök és az 1987-es Az utolsó császár című filmekért.

Storaro az operatőr szakma mestere, saját filozófiával ami nagyrészt Goethe színelméletén alapul, ami a különböző színek más-más pszichológiai hatását taglalja, és hogy a színek miként befolyásolnak minket egyes szituációk érzékelésében. Kísérletezett egy új filmformátum, az Univisium létrehozásával, ezidáig kevés sikerrel. 2002-ben Storaro megjelentette könyvét, amelyben részletesen taglalja fényképezési filozófiáját, és amelyet egy sorozat első tagjának szán.

Vittorio Storaro képei – elég csak az Apokalipszis most látványára gondolni – mélyen bevésődtek a vizuális emlékezetbe. A Writing with Lights (Fénnyel írni) gyűjteményes kiállítása összefoglaló módon mutatja be az alkotó filmoperatőri, fotográfusi világát. A fény, a színek és az elemek, illetve a látvány emberi pszichére gyakorolt hatásának kutatása át- meg átszövi Storaro életművét. Számára a kép mindig is titok, enigma marad, melynek valódi természetét talán soha nem fogjuk megfejteni. Ám hatásmechanizmusát nagyon is átérezzük.

Vittorio Storaro a Magyar Narancsban megjelent interjúban arról mesélt, hogy fiatalkorának művészi élményei inspirálták a Magyarországon is látható kiállítást. A reneszánsz és ókori római művészeti alkotások, festmények  nagyon nagy hatással voltak a 11 évesen már kiváló fotókat készítő fiatalemberre. Ezen élményei alapján született meg később könyve, és állt össze a mostani kiállítás anyaga.“A festészet, a mozgókép és a fotográfia háromdimenziós párbeszédének összeművészeti lenyomataként jött létre a kiállítás.” – mondta Storaro.

A fotográfia és a mozgókép Storaro művészi világában azonos értéket képvisel, s most a magyar közönség is meggyőződhet arról, hogy ha Storaro kizárólag fotókat készített volna, akkor is korunk legjelentősebb alkotói között lenne a helye.


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •