Leírták már jó páran, elöljáróban pedig mi is leszögezzük: a Syfy csatorna az utóbbi évtizedek legjobb sci-fi sorozatát tette le az asztalra a The Expanse-szel. Ezért is érthetetlen, hogy a Battlestar Galactica lezárása óta a tudományos-fantasztikum nyákos középszerében dagonyázó tematikus csatorna már a 3. évadja után elkaszálta ezt a remek szériát . Aggodalomra még sincs ok, az Amazon ugyanis bejelentette, hogy felkarolta a sorozatot, így várhatjuk a folytatást. Ennek örömére pedig összeirkáltunk néhány gondolatot a The Expanse eddigi évadjairól.
MAPET – 061.hu
Persze azt értjük, mit jelent az, hogy kis költségvetésű rétegsorozat, csak azt nem, miért fékezett habzású szappanoperákat néznek inkább a népek az olyan spéci szériák helyett, mint amilyen a The Expanse. A Trónok harca-terjedelmű regényfolyam, James S. A. Corey Térségének tévés adaptációja szinte aprópénzből készült, ehhez képest roppant meggyőző a látványvilága. Is. Az írói álnév voltaképpen két szerzőt rejt: Daniel Abraham és Ty Franck (George R.R. Martin segédje) a realisztikus, elképzelhető jövőpanorámát felszkeccselő klasszikus sci-fi regényeket idézve énekelték meg űroperájukat, és a sorozat készítői sem felejtették el lefejteni a Star Wars-ízű mesehabot, így aztán az űrjelenetes hanghatásokat leszámítva (az űrben nem hallani a sikolyod, ugyebár) a kozmosz fizikáját is valószerűen ábrázolták.
A történet játszótere a 23. századi Naprendszer, amelyben a jövő emberisége természetéből fakadóan nem adja fel permanens küzdelmét, hogy végül felszámolja önmagát és teljes erőből létezése mátrixfalába csapódjon. A hatalomért vagy a túléléséért folytatott hidegháború három frakció között zajlik: az ember működése révén már élhetetlenebb, de még csúcshatalomnak tekinthető Föld riválisa a független Mars kupolakolóniája, amely a terraformálásról szőtt álmai közepette kicsi, de erős katonaállamként védi érdekeit a rendszerben. Eközben az aszteroidaöv, illetve a külső bolygók alacsony vagy mesterséges gravitációban élő bányásztársadalma a függetlenségért és a túlélésért küzd. Amíg a kihasznált övbéli munkások vére és verejtéke a két nagyhatalom infrastruktúráját és fegyverkezését szolgálja, náluk a tiszta víz és levegő mindennél értékesebb. Az elnyomás és a lenézettség ugyanakkor megszülte az ellenállást is, a Külső Bolygók Szövetségével pedig a status quo megkapta harmadik pillérét.
A feszült helyzetben a háború kitörésének veszélye fenyeget, amikor feltűnik egy rejtélyes társaság, vele pedig egy idegen eredetű, veszélyes és rejtélyes, ugyanakkor varázslatos anyag, a protomolekula, amit természetesen biofegyverként hasznosítana az acsarkodó emberiség. Az első évadban az űrhajóját terrortámadásban elvesztő főszereplő, James Holden próbál kis csapatával életben maradni és válaszokat találni, míg a Földön Crisjen Avasarala, a bolygót irányító ENSZ női politikusa piszkos hatalmi harcokba merülve vív élet-halál harcot a békéért. Az Övben a ceresi nyomozó Miller az egyik legbefolyásosabb földi család eltűnt örökösének a nyomába ered, miközben egy készülődő anarchista forradalom nehézfiúival is meggyűlik a baja. Thomas Jane talán élete alakítását könyvelhetné el a szereppel, ha az 1922 c. filmben nem ment volna nemrég ennél is nagyobbat.
A könyv zseniálisan kidolgozott karakterei közül az övé a legizgalmasabb, Jane pedig tokkal-vonóval hozta a cinikus, kőkemény és életunt klasszik noir-figurát. Bár a 2. évadra a szereplőgárda legtöbb tagja ráérzett a szerepére, a szétviszkizett hangú Shohreh Aghdashloo (Avasarala) és az övbéli anarchistát játszó, a The Terror-sorozat hajóskapitányaként is remekelő Jared Harris mellett sajnos több szereplőről is kiderül, hogy pályatévesztő. Noha idővel a szívünkhöz nőnek, a Rocinante “kapitánya”, azaz Holden (Steven Strait), és a szerelő Amos (Wes Chatham), valamint a 2. évadban feltűnt marsi amazon Bobbie (Frankie Adams) helyére akár az Orion űrhajó NSZK-s kamu kozmonautái beugorhatnának. Ám mégha a színészkedés minősége olykor szabotálja is a pallérozott dramaturgiát, a karakterek ízig-vérig emberi döntései, kusza kapcsolataik, gyarlóságuk és sebezhetőségük mindenek felett áll a fordulatokban gazdag cselekményben.
A regényben a gravitációs viszonyok miatt igen nyúlánk övbéliek a sorozatban éppen úgy festenek mint a földiek vagy marsiak, ami sajnálatos, ám a szűk költségvetés nem tette lehetővé a testarányok érzékeltetését. Talán az anyagiak miatt megoldhatatlan vizuális trükközés miatt, talán más okból, az alkotók több olyan bónusszal is gazdagították az adaptációt, ami megoldhatatlan lett volna a forrásműben. Az egyik ilyen az övbeliek nyelve (belter creole), ami a regényben pusztán egy dialektus, a sorozatban azonban komoly energiákat öltek abba – elsősorban a brit Jared Harris – hogy létrehozzanak egy új, számos nyelv angol kiejtéséből összeartikulált jövőbeli akcentust.
A The Expanse az utóbbi évek legerősebb sci-fi sorozata abszolút hihető világgal, fordulatos és izgalmas történettel, a sufnituning ellenére remek látványvilággal és fényképezéssel, sikeresen beültetett műfaji implantátumokkal, mint a film noir vagy a horror, valamint összetett karakterekkel, amelyeken csak némileg ront a sokszor középszerű színészi játék. Reménykedünk benne, hogy a Syfy által elkaszált széria az Amazon gondoskodásában végigkíséri majd a kilenc részesre tervezett könyvsorozatot. Addig is tűkön ülve várjuk a megmentett negyedik évadot.
Képforrás: Syfy