Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 345
  •  
    345
    Shares

Arról, mi a világzene, sokan sokféleképp gondolkodnak – zenészek, kritikusok egyaránt szeretnek lamentálni azon, létezik-e egyáltalán ez a műfaj, vagy csak egy polc a lemezboltokban azon zenei anyagoknak, amelyek semmilyen kategóriába nem sorolhatók. Talán a leghelytállóbb, ha azt mondjuk, világzene az, amely valamilyen módon a népzenéből inspirálódik. Kedd este pedig megszületett a legpontosabb definíció a ‘world music’-ra: Mitsoura.

MM – 061.hu

Nem sokszor koncerteznek, túl vannak egy hosszú, hétéves szüneten – 2018-ban tértek vissza új formációval az itthoni zenei életbe -, aztán jött a kényszerű Covid-pihenő, így nem volt kérdés, mennyire várta a zenekar és a közönség egyaránt ezt a kedd estét. A Mitsoura koncertjén jártunk a Kobuciban.

Miczura Mónika ‘Mitsou’ az egyik legeredetibb hazai előadó, összetéveszthetetlen hangjával, egyedi előadói tehetségével világszerte a legrangosabb helyen szerepel a világzenei előadóművészek sorában.

Kevés olyan énekesnő van, aki ennyire eszköztelenül, “statikusan” tud szuggesztív lenni, pusztán a hangjával képes megmozgatni szívet-lelket. Mert Mitsou felmegy a színpadra és onnantól a koncert végéig meg sem mozdul. Nem frontember alkat, az introvertáltsága mégsem zár be kapukat, sőt, talán épp ez a kommunikációja kulcsa.

Ennek a “csendes” jelenlétnek elképesztő ereje tud lenni, van egy folyamatosan érezhető, de nem bántó feszültség, ami végig fenntartja a figyelmet. Bejárunk, megélünk vele mélységeket, magasságokat, mindezt egy nagyon komplex és átgondolt művészi koncepció mentén.

Fotó: Facebook

A Mitsoura a kétezres évek egyik legfontosabb világzenei-elektronikus produkciója, amelynek kreatív agya, Moldvai Márk mindig is törekedett a különleges, egyedi hangzás- és látványvilág megteremtésére, nagy egyetértésben Mitsouval, akinek a kultúrákon átívelő, jórészt tradicionális cigány dallamokra építő, de egyiptomi, török, bolgár és indiai folkelemeket is beolvasztó zenei szemlélete szépen simul az erőteljesen elektronikus felfogásba. És itt ez utóbbin van a hangsúly, a fúziós művészet ugyanis kemény terep, könnyű elvérezni rajta.

A Mitsourában azonban az ősi tradíciók és a 21. századi electro hangkollázsok kéz a kézben járnak, szóval ha azt kérnék, mondjak egy példát a zenei hagyományokat a jelenbe átemelő, azt mégsem torzító vagy megsértő zenei produkcióra, ez lenne az.

Mitsou különböző cigány – lovári, collár, gulvári, romungro – tradíciókból merít, édesanyja dalait énekli, a közös ünnepek, a temetések dalait, idős cigány emberektől való gyűjtéseket, ahogy egyszer megfogalmazta: “eléneklem a dalokat, melyek körülölelik az életem.” De amiben ő felnőtt, az a zenei nyelv nekünk is tisztán érthető és megfejthető. Elhangzik a Devat ku, a Dura dura dura, a Lei Toi, a Kelushka, a Pundela, zárásként pedig az egészen különleges Kicsi csillag, én pedig azon gondolkodom, mennyire jó, hogy e csodálatos és gazdag zenei kinccsel nem félnek kreatívan bánni.

Az, hogy zenei és világzenei nagyhatalom vagyunk, nem vitás, ahogyan az sem, hogy a zenei anyanyelv megerősít identitásunkban, és remélhetőleg az sem kérdés, hogy a cigányzene – legyen az éttermi, falusi, vagy éppen fúziós etno-elektronikus – is a magyar kultúra része.

A zenekar: Miczura Mónika ‘Mitsou’ – ének, Moldvai Márk – zenei producer, live electronics, keyboards, percussion, Jeli András – elektromos és basszusgitár, vizuál, Gábos Barna – kaval, ney, bambusz fuvolák, Födő Sándor – dobok, percussion


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 345
  •  
    345
    Shares