Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Tavaly nyáron „felrobbantotta” az internetet a fiatal, alig 24 éves virtuóz zongorista, Péter Bence Michael Jackson átdolgozása. A billentyűkre transzportált Bad-et mindenütt a világon imádták. Az egy perc alatti legtöbb leütés szám Guinness rekordját is tartó Bencét 18 évesen ösztöndíjjal vették fel a bostoni a Berklee College of Music-ba, találkozott már John Williams-szel és Hans Zimmerrel, nyáron pedig több tízezer ember előtt lép fel Franciaországban. Vajon mi van még a bakancslistán? Erről, és legújabb Jacko átiratáról is megkérdeztük Péter Bencét.

 LEIRER TÍMEA – 061.hu

Körülbelül egy évvel a Bad szenzációja után egy újabb Michael Jackson-dal zongorás átiratával álltál elő. Miért pont a „Black Or White”-ot választottad?
Nagyon sokan írtak, amikor a Bad kikerült az internetre, hogy dolgozzak fel más Michael Jackson-számokat is. Hosszú listákat küldtek, hogy szerintük melyiket kellene választanom, lényegében a teljes Jacko repertoárt végigsorolták. Szinte minden felvételét szeretem, így nehéz volt a döntés. Olyan kedvencet kellett kiemelni a sok közül, amelyik zongorára is jól átdolgozható, így döntöttem a Black Or White mellett.  Ahogy a Bad, úgy ez is egy olyan sláger, amit előttem még soha senki nem dolgozott át zongorára.

peterbence_1

Nagyon tetszik, ahogy a klipben a ritmus szekciót is hozod a zongorán…
Korábban is volt már egy-két videó, ahol próbáltam egy kis plusz ritmust is belevinni a játékba, sokkal többet kihozni a zongorából, mint amennyit korábban megszokott a közönség. Rengeteg lehetőség van még a zongorajátékban és valami olyasmit akartam létrehozni a számhoz kapcsolódva, ami jól néz ki és jól is hangzik, így jött a zongorabillentyűk fedelén való dobolás.

Láthatóan nagyon sokat gyakorolsz, sorban kerülnek ki a megosztóra újabb és újabb klipjeid, de mi újság a Berklee egyetemmel? Ha jól tudom, két féléved még hátravolt, amikor hazajöttél.
Az elmúlt egy évben, a Bad megjelenése óta annyi koncert és egyéb felkérés érkezett, hogy lényegében nem volt időm rá, hogy visszamenjek Amerikába és folytassam a tanulmányaimat. Rengeteg koncertem volt, versenyekre, zsűrizésekre, rendezvényekre hívtak és örömmel mondtam igent. Nagyon felpörgött körülöttem az élet, de bízom benne, hogy eljön majd az ideje annak is, hogy befejezzem a Berklee-t.

Hogyan lesz valakinek az a vágya, hogy bekerüljön a bostoni Berklee College Of Music falai közé?
A filmzenék miatt. Kicsi gyerekkorom óta imádom a filmzenéket és minél több mindent szerettem volna megtanulni róluk. Az a vágyam, hogy egyszer majd egy világszínvonalú produkcióhoz írhassak zenét. A Berklee-n a legnevesebb szerzők, előadók végeztek korábban, a tanári gárdában pedig világhírű muzsikusok, Grammy-díjas szerzők és előadók vannak. Tudtam, hogy azzal kerülhetek a legközelebb vágyaim beteljesüléséhez, ha egyszer ennek az épületnek a falai között tanulhatok.

Honnan ered a filmzene iránti rajongásod?
Először csak a zongora-imádat volt, alig másfél-két éves lehettem, amikor már nagymamám zongoráján, apukám ölében ülve hallás után játszottam vissza dallamokat. A családban majdnem mindenki zenél, ha másképp nem, hobbi szinten, így a zongora és a zene szeretete természetes részévé vált az életemnek. Hét éves lehettem, amikor elkezdtem improvizálgatni és megírtam az első saját szerzeményemet. Néhány évvel később kaptam egy filmzenei válogatás CD-t, amin többek között John Williams művei szerepeltek. Beleszerettem ebbe a lemezbe, éjjel-nappal a Star Wars, az Indiana Jones és többi klasszikus filmzene szólt a fejemben. Eldöntöttem, hogy egyszer majd én is ilyesmiket szeretnék írni, úgyhogy tulajdonképpen ez a félig klasszikus, félig könnyűzene, John Williams művei jelentették az inspirációt.

Ráadásul Bostonban találkoztál is a mesterrel, John Williamsszel.
Igen, nagyon büszke is vagyok rá, a szerencsés véletlenek összjátékának köszönhető ez a találkozás. John Wiliams nagyon sokáig a Bostoni Filharmonikusok karmestere volt és még idős korában is sokszor visszajár a városba, egy-egy filmzenei koncert erejéig. Az egyik zongora vizsgám után kiderült, hogy a tanáraim egyike John Williams állandó zongoristája ezeken a koncerteken. Ő ismerte az én rajongásomat, így elintézte, hogy a koncert után a backstage-ban találkozhassunk és közös fotót is készíthessek vele. Nemrég egy másik legendával, Hans Zimmerrel, a Gladiátor, az Eredet és a Csillagok között zeneszerzőjével is volt szerencsém találkozni.

peterbence_4

Van időd ekkora felhajtás mellett a zeneszerzésre?
Nem sok, de azért próbálok erre is időt szakítani. Zongoraműveket, néha dalokat írok, de nyilvánvalóan emellett a pörgős élet mellett a világraszóló filmzene megírása még várat magára, de nagyon remélem, úgy hozza az élet, hogy egyszer majd erre is jut idő. Nagyon sokat köszönhetek a menedzseremnek, Zöld Szabolcsnak, aki a fellépések szervezése mellett minden területen részt vesz a munkámban és segít nekem

Milyen a tapasztalatod a Berklee-ről? Milyen volt magyar zongoristaként megérkezni a tengerentúl legjobb zenei képzésének színhelyére?
Csak a legjobbakat mondhatom. Óriási érzés volt, amikor a tanáraim, akik között Grammy-díjas művészek, világszerte elismert zeneszerzők és a világsztárokkal együtt fellépő muzsikusok is vannak, egyenrangú félként kezeltek. Megmutattam nekik a műveimet és érdeklődve, figyelemmel hallgatták, élményként élték meg, hogy részesei lehetnek. Elmondták a meglátásaikat, a tapasztalataikat, építő jellegű kritikával szolgáltak, ezeknek köszönhetően fejlődtem. Mindig úgy kezeltek, mint kollégát, mint egy zenésztársat.

peterbence_3

Hogyan telik egy nap a Berklee-n? Reggeltől estig megy a kemény meló, vagy azért van lehetőség egy kis jammelésre is?
Az a különlegessége a Berklee-nek, hogy a diákok közös esti-éjszakai zenélése, ezek a jammelések az évek folyamán a napirend részévé váltak.  Ennek köszönhetően a Berklee nekem részben arról szólt, hogy nem aludtam semmit, de nem bánom. Volt, hogy hajnali ötig, vagy akár hatig is zenélgettünk a többiekkel, aztán pedig kilencre már órára kellett menni.  A napirend nagyjából úgy nézett ki hogy reggeltől délután hatig órák voltak, aztán elkezdődött a közös zenélés. Nagyon egyszerűen verbuválódtak ezek az ad-hoc zenekarok: ha valaki zenélni akart, végigment a folyosón és összeszedte, aki épp ráért.  Ezek a véletlenek hozták össze egyébként a legjobb együtt zenéléseket. Ezek a kis session-ök nagyon kreatívak, innovatívak voltak, rengeteget tanultam belőlük. Amikor egy ír dobos, egy afrikai gitáros, egy amerikai basszusgitáros és egy magyar zongorista együtt leül zenélni, abból csak jó dolog születhet! Friss, multikulturális, modern zene.

Honnan jött a gyors zongorás Guinness rekord ötlete? Máig te vagy a csúcstartó, aki egy perc alatt 765 leütésre képes a zongorán.
Két és fél év után haza kellett jönnöm a Berklee-ről, mert bár a legmagasabb ösztöndíjat kaptam, azért még amellett is olyan sok pénzre van szükség az ottléthez, hogy nem tudtam finanszírozni. Akkor találtam ki azt, hogy egy ilyen Guinnness rekorddal felhívhatnám magamra a figyelmet, mert ez hosszú távon jó promóciót jelentene, sokan felfigyelnének rám, talán az egyetem is jó néven venné és sikerülne szponzorokat találni. Bejött az ötlet, utána még egy fél évre visszamentem Bostonba.

peterbence_2

Mennyire jelzi egy ilyen rekord a zongorista virtuozitását?
Ez nem művészi érték, ezt szerintem akár gép is csinálhatná. Persze nyilván ez is gyakorlás kérdése, és kell hozzá egyfajta technikai tudás, aminek nem mindenki van birtokában. De persze nem ettől függ, hogy valaki milyen jó zongorista.

A Bad feldolgozás, amely mostanra több, mint két és fél milliós kattintásnál jár a youtube-on,  és 30 milliós kattintásnál a facebookon, óriási ismertséget hozott számodra. Most „világjárás” van?
Nagyon sok helyen koncerteztem már és rengeteg fellépésem lesz még idén. Nemrég jártam Kanadában, Hongkongban, Oroszországban és Svájcban, nyáron az Egyesült Államokban  játszom, Franciaországban pedig több fesztiválon is fellépek. Az egyik koncerten filharmonikus nagyzenekar kíséretében, több tízezer fős arénában fogok zongorázni, ekkora közönség előtt még sosem léptem fel. Szerencsére lesz néhány nyugodt hetem itthon is, nagyon szeretnék még készíteni egy-két új dalt és pár új klipet is. Itthon van a bázisom, a családom, az otthonom, ez a közeg nagyon jó arra, hogy új szerzemények születhessenek.

Mik a hosszabb távú tervek?
Az elkövetkezendő pár évben azon szeretnék dolgozni, hogy összeálljon egy nagy színpadi show. Olyan egyedi előadást tervezünk, amely a zenének és a hozzá tartozó látványelemeknek köszönhetően minden korosztály számára élvezhető legyen. Ennek az összeállítása és színpadra állítása és egy nemzetközi turné szintű megvalósítása lenne életem következő nagy feladata.

És hol szeretnél tartani 10-15 év múlva?
Mindenképpen szeretném popzeneszerzésben is kipróbálni magam, már szerepelt is a Dal 2016-ban egy olyan szerzemény, amit én írtam. Az álmom, pedig hogy nemzetközi szintű filmes produkciók zeneszerzője legyek, nem adtam fel.

Milyen típusú filmzenét írnál legszívesebben?
A modern, tartalmas sci-fi-hez vonzódom leginkább. El tudnám képzelni magam egy olyan újszerű, modern, de mély mondanivalóval bíró film zeneszerzőjeként, mint amilyen a Csillagok között, és az Interstellar volt. Gyerekkoromban csillagász is szerettem volna lenni, így végre két nagy álmom is teljesülne.


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •