A Liget-projekt keretében eredeti helyére építik vissza az Ajtósi Dürer és Dózsa György út sarkára a Vágó-fivérek emblematikus szecessziós épületét, a Városligeti Színházat. A legendás házat 1951-ben, a Sztálin szobor felállításakor bontottak el.
061.hu
Krúdy szerint a Városligeti Színkör első épülete csak egy deszkabódé volt amit a tulajdonos, Feld Zsigmond se hívott színháznak, inkább színkörnek nevezte. Feld Zsigmond (közismert nevén Feld Tata) 1849-ben született Pozsonyban, német családban. Szülei azt szerették volna, ha gyermekük kereskedő lesz, de ő inkább a bécsi színiakadémiára jelentkezett. Később a Josephstädter Theater tagjaként többször járt Budapesten, és aztán 1876-ban Plesch Mátyás gyáros Katalin leánya miatt Pesten ragadt. Feld ellentmondásos figurája volt a honi kulturális életnek, mégis: kulcsszerepe volt abban, hogy rászoktassa a pestieket a színházra.
A szülők ellenezték a házasságot, de Jókai Mór, mint afféle házibarát mindent elsimított. Mivel az ifjú férj nem beszélt magyarul, no meg akkor még nem is volt divat a magyar nyelvű színjátszás, német színház nyílt a Lizsében. A német arénának nevezett teátrumban népszerű szórakoztató darabok futottak, olyanok, mint a Falurossza és az Abracadabra című “komikus mesevarázslat”.
Tíz évad után 1889-ben Feld nyelvet váltott a színházban, már csak magyar nyelvű előadásokat láthatott a színház varázsától megigézett közönség. A megújult színház Rákosi Jenő Este az erdőben című darabjával debütált, a főszerepet Blaha Lujza játszotta. Ezután olyan klasszikusokat is bemutattak, mint az Othello, a Lear király, Ibsen Nórája és a Bánk bán. Fellépett itt Újházi Ede, akiről a tyúkhúslevesest is elnevezték, de szakmai presztizse akkor lett a színháznak, amikor a Kaméliás hölgy címszerepében bemutatkozott Eleonore Duse olasz színésznő.
1908-ban Feld Tata bezárta a hideg és huzatos színkört, hogy helyére egész évben játszó kőszínház épülhessen. A munkát a két neves építész, Vágó József és László vállalta, sőt, ők is hitelezték. A Vágó-fivérek nevéhez olyan épületek kötődnek, mint a már elpusztult az Erzsébet téri Nemzeti Szalont, vagy a Schiffer-villa. Az új színház egy év alatt elkészült, finom eleganciája, korszerű megoldásai miatt a szakma megbecsülését is kivívta.
Vágóék kemény harcot vívtak az akadémizmus ellen, mert szerintük a „nyerészkedő építők a múltból vett cicomáikkal”, vagyis hamis díszítésekkel csak elfedték a valóságos építészeti megoldásokat. Szerintük a hazugság felett aratott győzelem után az igazi díszítés újra méltó helyére kerül.
Az előteret és a színházterem mennyezetét Kernstock freskói ékesítették, az emeleti csarnok üvegablakaiból kilátás nyílt a Városligetre. Vágóék a legmodernebb színpadtechnikát építették be, süllyesztők és korszerű reflektorok világították meg a játékteret. Aztán a kommunista tanácsuralom alatt vörösök kisajátították a színházat, ahol Feldnek a megalázó jegyszedő állást kínálták fel.
A húszas években már nyoma sem volt a Lear királynak, operettek, huncut kabarék, revük voltak a színlapon,1926-tól olyan nevettetők szórakoztattak itt, mint Kabos Gyula, Csortos Gyula és Salamon Béla. Feld kilencven éves korában halt meg. Családja zsidó származása miatt egyre nehezebb helyzetbe kerül, Feld Mátyás, az egykori direktor fia át is adta a színházat Erdélyi Mihálynak, aki az első világháborúban tengerész volt Horthy mellett. A színház emlékezetét a Rákosi éra megpróbálta kitörölni, amit olyan komolyan vett, hogy 1951-ben a Sztálin szobor építésekor és az egykori Aréna út kiszélesítésekor le is bontottak.