Ma lenne száz éves a delta blues, a folk blues és a chicagói blues óriása, John Lee Hooker, aki hat évtizeden át számított etalonnak a műfajában. Élete utolsó pillanatáig koncertezett, a fáradtság jele nélkül. Több mint 100 albumot vett fel, jellegzetes, mély tónusú énekhangja mellett gitárkísérete iskolát teremtett. 

061.hu

Hooker 1917. augusztus 22-én született Coahoma megyében, egy baptista prédikátor és Minnie Ramsey Hooker 11. gyermekeként. Testvéreivel csak vallási zenéket hallgathattak. 1921-ben szülei elváltak, a következő évben anyja hozzáment egy bluesénekeshez, aki biztosította Johnnak az első gitár bemutatóját. 1923-ban, amikor édesapja meghalt, Hooker elszökött otthonról. Soha többet nem találkozott anyjával és mostohaapjával. Az 1930-as években Memphisben élt és dolgozott a Beale Streeten, ahol alkalmi fellépései voltak házibulikon. Különféle gyárakban dolgozott a világháború alatt, később a Ford gyárában is, Detroitban, ahol szabadidejében blues bárokban lépett fel. Népszerűsége gyorsan nőtt, új, “hangosabb” hangszerre volt szüksége, ezért megvette első elektromo gitárját.

Karrierje 1948-ban kezdődött el, mikor az ügynöke készíttetett vele egy demo lemezt Hookerrel és a Bihari brothers-szel (a Modern Records tulajdonosaival). Dadogott, a dalait félig beszélve adta elő, ami jellegzetességévé vált. Zenéjének ritmusa kötetlen volt, hasonlított a delta blues előadóira. Éneke is inkább a beszédhez állt közelebb, semmint dallamok kiénekléséhez. Ez a laza, kötetlen stílus a Chicagóból érkező elektromos blues zenekarok megjelenésével vesztett népszerűségéből, bár amikor nem szólóban játszott, Hooker megpróbálta a kettőt ötvözni.

 

A városban, amelyet kölyökként hagyott el, utcát neveztek el róla. Életének főbb állomásai Memphis, Cincinnati, Detroit, Chicago majd San Francisco. John Lee Hooker, a delta blues, a folk blues és a chicagói blues óriása, utánozhatatlan egyénisége volt, zenéjének alapja a boogie. Blind Lemon Jeffersont tartotta első számú példaképének. Nyolcvan fölött is színpadképes maradt, túlélt több bluesóriást, köztük Muddy Waterst, Howlin’ Wolfot, Lightnin Hopkinst. Szerényen jelölte ki a saját helyét a műfajon belül. Nem tartotta magát különösebben jó gitárosnak, nem is igazán törekedett erre. Inkább jó dalokat igyekezett írni – vallotta és így vélekedett róla az utókor is.

Több száz szerzeményéből nemcsak ő maga és a műfaj “élt meg” tisztességesen, hanem rockzenészek és együttesek tucatjai, köztük a Rolling Stones, az Animals, a Yardbirds, a Doors, Eric Clapton, a Cream – merítettek belőle. Együtt zenélt Albert Kinggel, Albert Collinsszal, B. B. Kinggel, Muddy Watersszel, John Mayallal, Charlie Musselwhite-tal, Van Morrisonnal, Bonnie Raittel, Ry Cooderrel, Robert Cray-jel, Carlos Santanával, a Canned Heat együttessel és Stevie Ray Vaughannal. Több mint száz lemeze jelent meg, fél tucat Grammy-díjat és jó néhány jelölést kapott, kitüntették a blues legnagyobb elismerésével, W. C. Handy díjjal, a Rhythm and Blues Foundation életműdíjjal jutalmazta. A rockzenére gyakorolt hatásáért a Rock and Roll halhatatlanja lett. Mély hangja, kemény gitárjátéka Amerikában és az egész világon fogalom volt.

 

Legsikerültebb dalai között emlegetik a leggyakrabban feldolgozott és éppen negyven éve keletkezett Boom, Boom-ot. Hooker “aranygyűjteményében” a helye a Hobo Bluesnak, a Dimplesnek, a Crawling King Snake-nek, első lemezre vett dalának a Boogie Chillunnak, az I’m In The Moodnak, a House Rent Boogie-nak. Az utóbbi években készült lemezei közül nagy siker volt a több országban aranylemez The Healer, a Mr. Lucky, a Boom, Boom, a Chill Out. Egyik utolsó korongja a The Best of The Friends, amelyen másokkal készült koncertfelvételeit gyűjtötték össze.

Élete utolsó pillanatáig koncertezett, a fáradtság jele nélkül. A hetvenes évek vége felé eltűnt, nem sokkal halála előtt pedig az orvos parancsolt pihenőt a “kis öregnek”, emiatt elmaradt európai turnéja is. Közvetlenül halála előtt még fergeteges koncerteket produkált San Francisco-i klubjában. 2001. júniu 21-én hunyt el a kaliforniai Los Altosban. Hooker, akinek a sötét öltöny és szemüveg, a vörös ing, a kalap és a színes zokni volt az állandó szerelése, többször elmondta: a blues örök, ez az élete, amely átsegíti legnehezebb napjain. Jobb mint egy bourbon, egy scotch vagy egy sör – célzott az általa is nagy sikerrel énekelt dalra. Nagy tisztelője volt a nőknek, akárcsak zenészek esetében, nem tett köztük különbséget bőrük színe szerint. Nyolc gyermeke született, közülük lánya, Zakya esett a legközelebb az atyai almafához.

 

Fotók: BBC, TeamRock