Visszapillantó tükör – 200 éve született Charles Gounod

Kétszáz éve, 1818. június 17-én született Charles-Francois Gounod francia zeneszerző, a Faust című opera és a Bach témájára született Ave Maria, valamint a Vatikán himnuszának komponistája. 

061.hu

Művészcsaládból származott, apja festő, anyja amatőr, de igen tehetséges zongorista volt, tőle kapta első leckéit a hangszeren. Kisgyermekként szólót énekelt a templomi kórusban. A líceumban zenét szerzett és zeneelméletet tanult, tizennyolc évesen iratkozott be a párizsi konzervatóriumba. Gounod, akire legnagyobb hatással Rossini Otello és Mozart Don Giovanni című operája volt, 1839-ben kantátájával római ösztöndíjat nyert. Állami költségen tölthetett négy évet az örök városban, szállása a Villa Mediciben volt. Itt egyházzenei tanulmányokat folytatott, megismerkedett a vokális zene egyik legnagyobb mestere, Palestrina művészetével, 1841-ben Rómában mutatták be első művét. Itáliából Németországba utazott, ahol ismeretséget kötött Mendelssohnnal. 1843-ban tért haza, ezután évekig csak egyházi zenét írt, még a papi pályát is fontolgatta, leveleit Gounod abbé néven írta alá.

A következő időszakban orgonistaként és karvezetőként működött, első operája, a visszhang nélkül maradt Szapphó 1851-ben került színre. A műfajhoz azért fordult, mert úgy vélte: egy komponista csak a színház révén teremthet napi kapcsolatot a közönséggel. A Bach művészetéért rajongó Gounod fejében 1853-ban született dallam a német mester Das wohltemperierte Klavier ciklusa C-dúr prelúdiumának témájára, de sokáig vívódott, hogy kiegészítheti-e a német zseni alkotását. Először csak a hegedűre és zongorára írt változat készült el, amelyre 1859-ben illesztették a latin nyelvű imádságot. A művet számtalan változatban dolgozták fel azóta, a tavalyi cannes-i nagydíjas A négyzet című filmben Bobby McFerrin előadásában hallható. 1855-ben mutatták be első nagyszabású egyházzenei alkotását: a Szent Cecília miséjének szólamvezetése Palestrina nyomdokain haladt, s a premier után a kritika a komponistát az egyházi zene mesterének nevezte.

A mise Sanctus kórusa felhangzik Werner Herzog 1979-ben forgatott Nosferatu, az éjszaka fantomja című filmjében. Gounod 1855-ben komponálta első, D-dúr szimfóniáját, ez inspirálta akkor tizenhét éves tanítványát, Georges Bizet-t saját C-dúr szimfóniája megírására. A következő évben III. Napóleon tiszteletére komponált műve a második francia császárság egyik nem hivatalos himnusza lett. A szerző 1870-ben, a porosz-francia háborúban elszenvedett vereség után Gallia címmel írt hazafias oratóriumot. Gounod operái közül az 1859-ben Goethe nyomán komponált Faust a legnépszerűbb, amelyet a franciák szinte “hivatalos” nemzeti operájukként tisztelnek. Az új francia lírikus opera atyjaként ünnepelt zeneszerzőnek műve meghozta a világhírt, a francia akadémia tagjai közé fogadta, 1866-ban megkapta a francia Becsületrend lovagi, 1877-ben parancsnoki, 1880-ban pedig főtiszti fokozatát. A Faust sikerét későbbi operái – az 1867-ben bemutatott Rómeó és Júlia kivételével – már nem tudták megismételni, s mára a feledés homályába merültek.

Gounod az 1870-es francia-porosz háború, majd az azt követő párizsi kommün után Londonban telepedett le, ahol megalapította saját kórusát, a Royal Choral Society elődjét. Bár Angliában elsősorban vokális zenét komponált, 1872-ben zongorára írta, majd zenekarra is áthangszerelte Egy marionett gyászindulója című művét, amelyet az 1950-es évek közepén Alfred Hitchcock egy tévésorozat zenéjének választott ki. Gounod zongoraművészként is elismert volt, többször kísérte Ferdinando de Cristofaro mandolinművészt, a kor egyik legelismertebb virtuózát. 1876-ban a New York-i Szabadság szobor felállítására szerveződött bizottság kérésére egy tízperces kantátát írt, amelyet egyetlen alkalommal, adománygyűjtési céllal adtak elő; ennek oka az lehetett, hogy a mű hatalmas, több száz fős apparátust mozgatott meg.