Visszapillantó tükör – 40 éve halt meg Déry Tibor

Negyven éve, 1977. augusztus 18-án hunyt el Déry Tibor Kossuth- és Baumgarten-díjas író, műfordító, a 20. századi magyar próza egyik jelentős képviselője.

MTI

Gazdag nagypolgári családban született 1894. október 18-án Budapesten. Apja ügyvéd volt. A Budapesti Kereskedelmi Akadémia elvégzése után egy évet Sankt Gallenben töltött nyelvtanulással. Hazaérkezése után, 1913-ban tisztviselőként helyezkedett el anyai nagybátyja fakitermelő és -feldolgozó vállalatánál, egy ideig Erdélyben, majd Budapesten dolgozott. Már ebben az időben írói pályára készült, és 1917-ben az Érdekes Újság pályázatára írt Lia című kisregényével tűnt fel. Osvát Ernő az első díjra javasolta, de a mű merész erotikája miatt nem őt részesítették az elismerésben. Az írás végül a Nyugatban jelent meg, de nagy botrányt kavart, és szeméremsértés vádjával perbe is fogták.

1918 végén belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, a Tanácsköztársaság idején tagja volt az Írói Direktóriumnak. Akkor is lelkes kommunista maradt, amikor államosították édesapja Wesselényi utcai bérházát, amiért apja öngyilkosságot követett el. A Tanácsköztársaság bukása után rövid időre börtönbe került, 1920-as szabadulása után megnősült, feleségével, Pfeifer Olgával Ausztriába emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. Innen Bajorországba, majd Párizsba ment, ahol dolgozott textilkereskedésben, volt bélyegkereskedő és nyelvtanár is. 1926-ban Perugiában élt, itt írta meg Az óriáscsecsemő című drámáját. Hazatérve Kassák Lajossal és Illyés Gyulával a Dokumentum című folyóiratot szerkesztette. 1929-ben, válása után, Prágába utazott, megfordult Ausztriában, a skandináv országokban, élt Berlinben, német lapoknak dolgozott.

A fiatal Déry Tibor

1933-ban kezdett hozzá A befejezetlen mondat című nagylélegzetű regényéhez, amelyet Illyés Gyula és Lukács György is az új magyar realista nagyregényként üdvözölt. 1938-ban magyarra fordította André Gide Visszatérés a Szovjetunióból című antikommunista művét, de a hatóságok értetlensége miatt mégis “kommunista propaganda folytatása” vádjával fogták perbe, ítélték börtönbüntetésre. 1944-ben kapcsolatba lépett az ellenállási mozgalommal, hamis iratokat szerzett a menekülőknek. 1945 után ismét a kommunista párt hivatalos írója és a Csillag című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja lett. Újra megnősült, a szintén író Oravecz Paulát vette feleségül.

Egymás után jelentek meg korábbi művei, 1947-ben Baumgarten-, 1948-ban Kossuth-díjat kapott. 1950-ben megjelent a Felelet című regényének első kötete. 1951-ben a Fehér pillangó című elbeszélését a munkásosztály ábrázolása miatt bírálták, s ugyanígy éles kritikát kapott a Felelet második, 1952-ben napvilágot látott kötete is, mert az illegális kommunista párt tevékenységének leírásában eltért a hivatalos ideológiai követelményektől. Nem volt hajlandó átdolgozni a regényt, amely befejezetlen maradt. 1955-ben pártfegyelmit kapott, mert aláírta az írók és művészek memorandumát, amely a Rákosi-féle művelődéspolitika megváltoztatását követelte. Ebben az évben házasodott harmadszor, Kunsági Mária Erzsébetet vette el. 1956 nyarán kizárták a pártból, a forradalom alatt kommunistaként állt Nagy Imre oldalára.

Déry Tibor és Örkény István

A forradalom után, 1957-ben a “nagy íróper” fővádlottjaként kilencévi börtönre ítélték. A rácsok mögött írta G. A. Úr X-ben és A kiközösítő című regényét. 1960-ban amnesztiával szabadult, az irodalmi életbe 1963-ban a Szerelem című elbeszéléskötetével tért vissza. Ismét utazhatott, számos műve jelent meg külföldön, a nyugat-berlini Akadémia, a hamburgi Szabad Akadémia és a mainzi Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. A hatalom ironikusan csipkelődő kritikusaként, de elismert alkotójaként élte le utolsó másfél évtizedét, a nyarakat balatonfüredi házában töltötte. Életműve egyik csúcsa az Ítélet nincs című életrajz. Ekkor született műveiben (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Kedves Bópeer…) a modern próza legkülönfélébb megoldásaival élt.

Budapesten halt meg 1977. augusztus 18-án. Tiszteletére a nevét viselő díjat alapítottak, amelyet 1984-ben adtak át először. Több könyvét is megfilmesítették, a Makk Károly rendezte Szerelem az 1971-es Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a Zsűri díját. A Képzelt riportból 1973-ban Presser Gábor zenéjével és Adamis Anna verseivel készült népszerű musical, amely több mint négyszáz előadást élt meg, és számos magyarországi és európai színpadon is bemutatták.

Fotók: cornandsoda.com, cultura.hu, mek.oszk.hu

2018-10-18T20:45:55+02:00 2017. augusztus 16.|