Hatvan éve, 1956. december 12-én halt meg Geyer Stefi, az egyik legnagyobb, külföldön az egyik legismertebb magyar hegedűművész.

MTI

 Geyer Stefi 1888. június 23-án született Budapesten zenekedvelő családban. Első hegedűóráit háromévesen orvos édesapjától vette, aki még a hegedűkészítéssel is megpróbálkozott, bátyja elismert orgonaművész, orgonaépítő lett. A csodagyerek Stefi hétévesen kezdte zenei tanulmányait, s még abban az évben hangversenyen is fellépett. Tízévesen vették fel a Zeneakadémiára, ahol a magyar hegedűiskolát megalapozó Hubay Jenő tanítványa, első világsikert arató növendéke lett, az intézményben ugyanekkor vett órákat a később szintén világhírűvé vált Szigeti József is. Stefi tizenévesen kezdett koncertezni, s már ekkor dicsérték kiváló vonókezelését, technikai tudását és muzikalitását.

A szőke hajú, kék szemű lány tizennégy évesen találkozott először Bartók Bélával, akinek idővel múzsája lett. Kapcsolatuk 1907-ben mélyült el, amikor Bartókot a Zeneakadémia tanárává nevezték ki, és többször együtt léptek fel. Az év nyarán Jászberényben, Stefi nagynénjénél is találkoztak, ekkor határozta el Bartók, hogy versenyművet ír számára, az első motívumokat híres fekete zsebkönyvébe jegyezte le. Bartók levélben számolt be ideáljának erdélyi útjáról, bontakozó érzelmeiről, karácsonyi ajándéknak szánt, születőben lévő zenedarabjáról, ám 1908 elején rá kellett döbbennie, hogy érzelmei nem találnak viszonzásra. Bartók és Geyer Stefi levélváltása fontos zenetörténeti dokumentum.

A csodagyerek Geyer Stefi

A mindössze kéttételes Hegedűverseny partitúráját a komponista elküldte Geyernek, aki a magántermészetű beírások miatt élete végéig nem bocsátotta nyilvánosságra. Csak halála előtt adta át barátjának, Paul Sacher karmesternek Bartók hozzáírt leveleivel együtt, az opus postumusnak jelölt első Hegedűverseny 1958-ban hangzott el először Baselban Hansheinz Schneeberger svájci hegedűművész előadásában, Sacher dirigálása mellett. Az 1961-es amerikai premieren Isaac Stern játszotta a hegedűszólamot a Carnegie Hallban. Az első tétel cisz-moll négyeshangzat vezérmotívuma az ihlető múzsát jelképezi, egy másik dallam szerelmi témaként Bartók több későbbi művében, így A kékszakállú herceg vára című operában és A fából faragott királyfi című táncjátékban is hallható. (Sacher felkérésére három Bartók-mű is született 1936 és 1940 között: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára; Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre; Divertimento).

A kapcsolat lezárulta után született Két portré (Egy ideális, egy torz) című zenekari alkotás a zeneszerző ambivalens érzelmeit tükrözi. A torz kép a Hegedűverseny soha el nem készült harmadik tételének is tekinthető, amely az idealizált és az elmés után a hűvös Geyer Stefit mutatja meg – erről Bartók akkoriban azt írta, “csúnya zene” lenne. A reménytelen szerelem árnya lebeg Bartók első kiforrott műve, az I. vonósnégyes fölött is. Geyer szerint Bartók ezt írta neki az elsőként megszületett második tételről: “Ez az én halotti énekem.” Bartók 1909-ben, kapcsolatuk érzelmi utóhatása alatt találkozott Ziegler Mártával, aki zongoratanítványa volt, s akit még abban az évben feleségül vett. Kapcsolata Geyerrel nem szakadt meg, amikor a zeneszerző elhagyta Magyarországot, az akkor már Svájcban élő hegedűművész segítette abban, hogy eljusson Amerikába.

Geyer Stefi az 1910-es évek végére a koncertpódiumok kedvelt művésze volt Európa-szerte. Szépsége és tehetsége Othmar Schoeck svájci zeneszerzőt is megragadta, akivel közös koncertkörúton vett rész. Schoeck is beleszeretett, de ő is elutasításra talált, a boldogtalan szerelem ezúttal is hegedűversenyt és hegedűszonátát ihletett. A híres és népszerű hegedűművésznő 1911-ben összeházasodott Erwin Jung bécsi jogásszal, aki 1919-ben az első világháborút követő spanyolnátha-járványban hunyt el. Férje halálát követően kötött barátságot Alban Berg osztrák zeneszerzővel, majd Walther Schulthess svájci zeneszerző-zongoraművésszel. Schultess lett a második férje, akivel Svájcba költözött. Az 1920-as évek első felében világszerte sikeres hangversenyeket adott, műsorán klasszikus és modern művek szerepeltek.

Nem csak előadóművésznek, zenepedagógusnak is kiváló volt, 1923-tól három évtizedig tanított a zürichi konzervatóriumban. Rendszeresen fellépett tanítványaival, emlékezetes Beethoven-esteket adott Wilhelm Backhaus német zongoraművésszel. Férjével, akivel kamarakoncerteken is együtt játszott, alapították meg a zürichi Collegium Musicumot. Az együttes szólistájaként és koncertmestereként is működött, de azt sem érezte rangul alulinak, hogy első hegedűszólamban játsszon Toscanini és Furtwängler dirigálásával a luzerni nemzetközi ünnepi hetek zenekarában. 1929-ben kizárólag Bartók műveiből álló szólóestet adott, s a harmincas években lemezre rögzítették vele többek közt Bach, Beethoven, Mozart, Haydn és férje szerzeményeit. Geyer Stefi 1956. december 12-én halt meg Zürichben. Paul Sacher karmester, a Collegium Musicum vezetője azt mondta róla: remek hegedűművész, még jobb szólista és egészen kiváló zenész volt.

Fotók: figaro.reblog.hu