Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 185
  •  
    185
    Shares

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1943. február 23. született Kozák András Kossuth- és Jászai-díjas színművész, akinek nevéhez olyan filmtörténeti jelentőségű alkotások fűződnek, mint a Fényes szelek és a Szegénylegények. Portrénk az érdemes és kiváló művész halálának évfordulója miatt is szomorú aktualitást kapott: Kozák András ugyanis hosszan tartó súlyos betegség után, egy nappal 62. születésnapja után hunyt el 2005-ben.

061.hu

Kozák András 1943. február 23-án született Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az akkori Vencsellőn. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a szolnoki Szigligeti Színház, majd 1966-tól 1991-ig a Thália, illetve Arizona Színház, majd ismét a szolnoki teátrum művésze volt. Ezután 1992-től 2001-ig a Nemzeti Színházban, a jelenlegi Pesti Magyar Színházban játszott, 2003-ig a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja, művészeti vezetője volt, 2004-ben a Vidám Színpad művésze lett.

Sok televíziós és mozifilmben is láthatta a közönség, köztük a Sodrásban (1963), az Így jöttem (1964), a  Szegénylegények (1965), az Apa (1966), a Sellő a pecsétgyűrűn (1967), a Csend és kiáltás (1968), Az ember tragédiája (1969), a Pillangó (1970), az Oszlopos Simeon (1976), A falu jegyzője (1985), a Szörnyek évadja (1986), a Jézus Krisztus horoszkópja (1988), valamint a Julianus (1991) című alkotásban.

“Boldog vagyok, és hálát adok az Istennek, hogy olyan korban dolgozhattam és lettem színész, amikor nagyon jó volt a magyar színház, és akkor voltam filmszínész, úgymond, amikor európai hírű volt a magyar filmgyártás”

– foglalta össze pályáját hatvanadik születésnapja alkalmából. Halála után a Népszabadság a következőképpen emlékezett meg Kozák András művészetéről:

„Nagy nekibuzdulásokból, ambíciókból, sikerekből a nosztalgia maradt. Az emlékezés fanyar boldogsága. Színpadon Kazimir Károly színésze volt, majd’ negyedszázadot töltött a Tháliában, amely a magyar színjátszás megújításához olyan utat választott, amely nem bizonyult hosszan járhatónak, de amelyhez Kozák András végig hű maradt, egészen a színház megszüntetéséig. Aztán az egykori Nemzeti Színházban játszott, rendezett, amíg az nemzeti volt, utána Székesfehérváron művészeti vezető is lett, és végül az erősen átalakult Vidám Színpadon dolgozott. Itt Shakespeare-szerepeket alakított. Filmen Jancsó Miklós munkáiban volt sokszor meghatározó szerepe. Így jöttem, Szegénylegények, Csillagosok, katonák, Fényes szelek, Sirokkó, Égi bárány – 1964 és 1970 között valamennyi Jancsó-filmben benne volt. Akárcsak a színházban, a filmvásznon is a korábbi játékmódot, a külsődlegesnek érzett teatralitást, illetve a régi mozi színházszerűségét egyaránt halk, visszafogott, nagy érzelmi mélységeket és elmélyült gondolatiságot sejtető, monoton beszéddel, kevés gesztussal dolgozó stílussal cserélte fel. De nemcsak fegyelmezett végrehajtója volt erős rendezői elképzeléseknek, nemcsak alkalmas figura volt ezek megtestesítéséhez, hanem a szakmáját értő jó színész is”.

Kozák Andrást 1971-ben és 1978-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki. 1981-ben érdemes művész, 1990-ben kiváló művész címet kapott, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést vehette át, majd 1993-ban Magyar Művészetért-díjban, 1996-ban Kossuth-díjban részesült.

Fotók: Nlcafé


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 185
  •  
    185
    Shares