Kilencven éve, 1928. december 15-én született Friedensreich Hundertwasser osztrák festő és grafikus, épülettervező, a 20. század egyik legkülönösebb képzőművésze.
MTI
Bécsben született Friedrich Stowasser néven, ebből “németesítette” a Hundertwassert (a sto szlávul százat jelent). Teljes művészneve Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser volt, ebből a Friedensreich magyarul békével teli, a Regentag esős nap, a Dunkelbunt pedig sötéttarka. A bécsi Képzőművészeti Akadémiát otthagyva autodidaktaként tanult tovább, főleg 1951-ben tett marokkói és tunéziai útjai hatottak rá. 1952-ben nyitotta meg első kiállítását Bécsben, egy évvel később megfestette első spirálalakzatát, 1958-ban Penészkiáltványt írt az építészeti racionalizmus ellen. Párizstól Tokióig bejárta az egész világot, 1972 és 1983 között öt földrészen láthatták vándorkiállítását. Utazásai során előadásokat tartott, meztelen performanszokat mutatott be, miközben felolvasta a Meztelenbeszéd a harmadik bőr jogáért című írását.
Az ember öt bőréről beszélt, amelyek a következők: a saját bőrünk, a ruházat, a ház, a szociális környezet (a családtól a nemzetig) és a globalitás. Már az 1950-es években világpolgárként élt, a civilizáció kritikusaként lépett fel, foglalkoztatta a környezetvédelem kérdése. A kispolgárt megbotránkoztatni akaró művész mozgalmat indított Jogod az ablakhoz – kötelességed a fa iránt elnevezéssel, melyben az ablakok kötetlen elhelyezését és tetőkertek telepítését hirdette. Humuszvécé című kiáltványában a fekália visszajuttatását javasolta a természet körforgásába. Festészetében, homlokzataiban, postai bélyegein, ruhaterveiben harsány színeket alkalmazott, kereste az ember és a természet megbékélésének lehetőségeit. Lenyűgözték a spirális formák, elutasította az egyenes vonalakat, amelyeket “az ördög eszközének” tartott. Művészetelméletét transzautomatizmusnak, festészetét organikus festészetnek nevezte.
Leghíresebb alkotása a bécsi Hundertwasser-ház, illetve a közelében lévő múzeum, amelyben a festő műveit állandó kiállítás mutatja be. Az 1983 és 1985 között épült ház meghatározhatatlan formái, a tetején és erkélyein létesült kertek, hullámzó padlói és környező járdái, a logikát nélkülöző változatos szerkezeti elemei, burkolatai és aszimmetriái látogatók tízezreit vonzzák. A házban 52 lakás, 4 iroda, 16 magán- és 3 közös terasz található, mintegy 250 fa és bokor színesíti. A művész így vallott a házról: “Néhányan azt állítják, a házak falakból állnak, szerintem meg ablakokból.” A házzal átellenben kis “bevásárlóközpont” található, ahol főleg ajándéktárgyakat árusítanak, de látványosság a vécé is, amelynek a művész különös figyelmet szentelt.
Hundertwasser 1981-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémia professzora lett, és megkapta a nagy Osztrák Állami Díjat. Utolsó vállalkozása 1999-ben a magdeburgi Hundertwasser-ház volt, amelynek felavatását már nem érhette meg: 2000. február 19-én halt meg egy hajón a Csendes-óceánon, úton Új-Zélandról hazafelé. A rendkívül eredeti, megzabolázhatatlan művész, aki állandóan feltűnést keltett és botrányokat kavart, már néhány évvel a halála után klasszikussá vált. Legmeghökkentőbb műveivel is arra kereste a választ, hogy miképpen élhetne harmonikusan együtt ember és természet.
1994-ben Kreatív építészet – az alkotás példázata címmel építészeti terveiből rendeztek kiállítást a Budapesti Történeti Múzeumban, és ugyanebben az évben felvetődött, hogy ő díszítené a Fővárosi Levéltár új épületét, de ez anyagi és szerzői jogi viták miatt végül ez nem valósult meg. 2007-ben Egy varázslatos különc címmel, több mint száz alkotással az életművét bemutató kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban, 2016-ban pedig Hundertwasser és a japán Haszegava Soicsi grafikai munkáiból rendeztek kiállítást a budapesti Gerbeaud-házban Kelet és Nyugat címmel.
Fotó: Famous Painters