Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Albert Finney, az 1960-as évek angol színésznemzedékének egyik legjelentősebb alakja május 9-én lesz nyolcvanéves. 

MTI

A Manchesterhez közeli Salfordban született. Tizenkét éves korában lépett először színpadra, tizenhét évesen már tizenöt produkcióban szerepelt, de az érettségivel komoly nehézségei támadtak. A Királyi Színiakadémián évfolyamtársa volt Peter O’Toole és Alan Bates is, az intézményben töltött évei alatt több ösztöndíjat nyert, és 1955-ben azzal a díjjal a zsebében vehette át diplomáját, amely csak a legkiemelkedőbb tehetségeknek jár. Birminghamben, a Julius Caesar című Shakespeare-darabban debütált, két évvel később már Londonban G. B. Shaw Caesar és Kleopátra című drámájában szerepelt.

Hamarosan a színészlegenda Charles Laughton oldalán lépett a közönség elé, majd csatlakozott a Royal Shakespeare Company elődjének számító, Stratford-upon-Avonban működő társulathoz. A rendező Tony Richardson az Othellóban Cassio szerepét osztotta rá, a Coriolanusban Laurence Olivier helyett lépett színpadra. A filmvilág kapuját egy apró szerep nyitotta meg előtte: Richardson 1960-ban őt kérte fel A komédiás című drámában a főszerepet alakító Laurence Olivier fiának megszemélyesítésére. Az egyre keresettebb fiatal színész az új angol film első jelentős darabjában, a Karel Reisz rendezte Szombat este, vasárnap reggelben fiatal munkásfiút alakított, aki egyhangú életéből a féktelen hétvégi szórakozással akar szabadulni. Átütő alakítása révén az a veszély fenyegette, hogy nem tud majd szabadulni a részeges, dühödt, a lesüllyedés szélén egyensúlyozó szerepektől, de tehetsége révén pályája másként alakult.

Az 1960-as évek elején felajánlották neki az Arábiai Lawrence főszerepét, ő azonban Richardsont választotta, aki Henry Fielding Tom Jones című pikareszk regényét vitte filmre. (Lawrence szerepét egykori évfolyamtársa, Peter O’Toole kapta meg.) A Tom Jones sikere világsztárrá tette, 1963-ban megkapta első Oscar-jelölését a legjobb főszereplő kategóriában. A színpadhoz sem lett hűtlen, még ugyanebben az évben a Broadwayn a szintén Richardson által rendezett Luther című darab végén állva tapsolta vissza a közönség. Egy évvel később a Leszáll az éj című mozinak nemcsak a főszerepét vállalta el, de producerként is debütált, 1965-ben céget is alapított, amely számos híres film születésénél bábáskodott.

Finneyt meglepte, hogy milyen nagy sikere van a “szépfiús” szerepekben, például a Ketten az úton című drámában, amelyben Audrey Hepburn szerelmét alakította. Nem akart szexszimbólum lenni, és mindent elkövetett, hogy lerombolja ezt a képet. Ezért is fogadta örömmel Sidney Lumet felkérését a belga mesterdetektív Hercule Poirot szerepére, a mára klasszikussá vált Agatha Christie krimi, a Gyilkosság az Orient expresszen feldolgozásában. A sztárokkal tűzdelt alkotás olyan neveket vonultatott fel, mint Lauren Bacall, Sean Connery, Ingrid Bergman és John Gielgud, Finneyt 1974-ben ismét Oscarra jelölték a legjobb főszereplő kategóriában. A rákövetkező években kevesebb szerepet vállalt, inkább színpadi munkáira összpontosított, átütő erővel formálta meg Hamletet és Macbethet. Több színdarabot rendezett, s kinevezték a londoni Royal Court Theatre művészeti igazgatójává.

Harmadik Oscar-jelölését 1983-ban Az öltöztető című filmdrámáért kapta, amelyben egy idősödő színész bőrébe bújt, amiben segítségére volt, hogy tökéletesre csiszolta a nagyivó, lármás, rámenős férfi szerepkörét. A Malcolm Lowry A vulkán alatt című regényéből készült filmben önpusztító, alkoholista diplomatát játszott, kiérdemelve negyedik Oscar-jelölését 1984-ben. A Coen-testvérek 1990-es A halál keresztútján című thrillerében az ír maffia világába “csöppent”, 1994-ben az Egy névtelen senki című drámában egy homoszexuális ír buszsofőrt alakított, majd egy év múlva a Kitörésben hirtelen haragú ír rendőrt, aki folyamatos konfliktusban van a világgal és lázadó fiával.

Steven Soderbergh rendező 2000-ben az Erin Brockovich, zűrös természet egyik szerepével kopogtatott az ajtaján, Finney alakításáért megkapta ötödik Oscar-jelölését, ezúttal a legjobb mellékszereplő kategóriában. Az utóbbi években olyan kiváló filmekben osztottak rá szerepeket, mint a Nagy Hal 2003-ban, A szabadság himnusza 2006-ban és a szövevényes történetű harmadik Bourne-film, A Bourne-ultimátum 2007-ben. Öt évvel később szerepelt a sorozat negyedik részében, A Bourne-hagyatékban is, igaz ebben a szuperügynököt alakító Matt Damon csak pillanatokra tűnt fel. A kémfilmek után már csak egy lépés volt a legendás James Bond-sorozat következő darabja, a 2012-ben bemutatott Skyfall. Albert Finney jelenleg harmadik feleségével él, fia első házasságából született.

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •