Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Január 22-én lesz ötvenéves Bartis Attila József Attila-díjas író, fotográfus, a nagy sikert aratott A nyugalom, valamint A vége című regények szerzője. 

MTI

Marosvásárhelyen látta meg a napvilágot 1968-ban. Művészcsaládban született: édesapja Bartis Ferenc író, költő, újságíró volt, ahogy anyai nagyapja és anyai nagybátyja is, édesanyja, Gherasim Margit pedig hegedült. Már gyerekként művésznek készült: rajzolt, festett, fotózott, verseket és novellákat írt. 1983 nyarán meghalt az édesanyja, egy évvel később, 1984 novemberében apjával áttelepültek Magyarországra, miután előzőleg mindkettejüket megfosztották román állampolgárságuktól és kitiltották őket Romániából. Pesten a dolgozók gimnáziumában érettségizett, majd 1990-91-ben a Magyar Újságírók Országos Szövetsége újságíró iskolájában tanult fotózást. Közben megnősült, 1990-ben megszületett a lánya, 1993-ban a fia. Dolgozott fényképészként, antikváriumban, majd 1995-től több irodalmi és fotós ösztöndíjat is kapott.

1995-ben jelent meg első regénye A séta, amelyet még tizennyolc éves korában kezdett el írni, de aztán a mű eredeti változatát, csaknem ezer oldalt leúsztatott a Dunán. A különös hangulatú regény naturalista, olykor viszolyogtató részletességgel számol be a halálról, gyilkolásról, leépülésről és külön érdekessége a történetnek, hogy szinte mindvégig homályban marad a narrátor neme. Fotográfusként is erre az időszakra esik első igazi sikere. 1996-ban a Dorottya Galériában mutatta be az Engelhard-hagyaték című fotósorozatát, amelyben íróportrékat állított női portrékkal párba és a sorozatban szereplő huszonnégy író mindegyike egy-egy verset vagy novellát írt a saját portréja mellé rendelt női képmáshoz. A kiállítás sikerrel szerepelt az 1999-es Frankfurti Könyvvásáron is, majd később Varsóban is bemutatták.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Két évvel később a Vintage Galériában jelentkezett a Photo Pygmalion című kiállítással, és ugyanabban az évben újabb prózakötete, A kéklő pára című novellagyűjteménye is megjelent. A séta nyomasztó világához képest önéletrajzi elemekben bővelkedő novelláit sokkal inkább a finom humor, az irónia jellemzi, a frappáns, szűkszavú történetek a klasszikus magyar novellák világát idézik. A nyugalom, mindmáig talán legsikeresebb regénye,2001-ben jelent meg; egy sajátos anya-fiú kapcsolaton keresztül a közelmúlt román és magyar társadalmáról is árnyalt, nyomasztó képet fest. A regényt csaknem harminc nyelvre fordították le. Bartis drámát is írt a mű alapján, amelyet 2003-ban Anyám, Kleopátra címmel a Nemzeti Színházban mutattak be Garas Dezső rendezésében, Udvaros Dorottya és Hujber Ferenc főszereplésével.

A regényből Garaczi László és Alföldi Róbert forgatókönyve nyomán utóbbi rendezett filmet 2008-ban, a főbb szerepekben Udvaros Dorottyát, Makranczi Zalánt, Gryllus Dorkát és Hernádi Juditot láthatta a közönség. A könyv Goldstein Imre fordításában 2008-ban jelent meg az Egyesült Államokban Tranquility címmel, és a rá következő évben meg is kapta az első ízben odaítélt legjobb lefordított könyv díját (Best Translated Book Awards). Bartis évekig írt tárcanovellákat az Élet és Irodalom című lapnak, és 2005-ben ezekből jelent meg kötete A Lázár apokrifek címmel. A mű afféle sajátos napló, tizenkét hónap, tizenkét történet, egy év dokumentumai, amelyekben a szerző Istenről mesél az olvasónak.

Mobiltelefonnal készült képeiből jelent meg 2010-ben A csöndet úgy című fotónaplója. A mű címe véletlenül született, amikor a repülőgépen ki akarta kapcsolni a mobiltelefonját, az ujjával véletlenül lefényképezett egy szövegrészletet, ez volt “a csöndet úgy”, amiről később kiderült, hogy egy Pilinszky idézet. Ugyanebben az évben a költő-jóbaráttal, Kemény Istvánnal közös beszélgetőkötete is megjelent Amiről lehet címmel. Bartis a 2000-es évek elején hosszabb ideig külföldön tartózkodott, DAAD-ösztöndíjjal Berlinben, majd Indonéziában, Jáva szigetén élt egy ideig. Részben itt írta 2015-ben publikált A vége című nagyregényét, amely aparegényként, művészéletrajzként, szerelmi történetként egyaránt olvasható.

2016-ban színházi rendezőként debütált, a Rendezés című darabját vitte színre a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. Az 1956-os forradalom áldozatainak emléket állító drámát 2017-ben a pesti Vígszínházban is bemutatták. Bartis Attila számos rangos kitüntetés birtokosa: 1997-ben Déry Tibor-, 2002-ben Márai Sándor-, 2005-ben József Attila-díjat kapott, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2017-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja lett.

Bartis Attilával készült interjúnkat elolvashatja ITT.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •