A legfeketébb hangú fehér énekes, akit valaha hallottam – mondta róla Chuck Berry, akivel 1984-ben közösen léptek fel a Budapest Sportcsarnokban. Bill kapitány, a “magyar blueskirály” hatvannyolc éve, 1948. november 8-án született Kőbányán.
061.hu
Deák Bill Gyula focistának készült, ám az orvosok figyelmetlensége miatt kialakult trombózis következtében 11 évesen amputálni kellett az egyik lábát. Bill nem esett kétségbe: énektanárokhoz kezdett járni, akik rendkívüli hangja miatt operaénekest akartak faragni belőle. Őt azonban a blues jobban érdekelte, ezért inkább az önképzést választotta. A fiatalon Beatlest és Rolling Stonest hallgató Bill Orszáczky Miklós és Szakcsi Lakatos Béla egyik koncertje után azt is fontolgatta, hogy abbahagyja az éneklést, mert úgy érezte, nincs keresnivalója ezen a pályán. Szerencsére meggondolta magát. Óriási hatással volt rá Jimi Hendrix és Radics Béla gitárjátéka. Pályája elején a kőbányai Sztár nevű társulatban énekelt, majd jött a Napsugár, a Wanderers, a Loyd és a legendás Syrius. Kezdetekben a tehetsége és fantasztikus hangja ellenére sem találta „színpadképesnek” az akkor zenei életet uraló ORI (Országos Rendező Iroda), ahol nem kaphatott engedélyt, hogy zenekart csináljon és koncertezzen.
Ekkortájt figyelt fel rá Hobo, vagyis Földes László, aki megkerülve az ORI-t, bevette Billt a Hobo Blues Bandbe. 1981-ben szerepet kapott Szomjas György Kopasz kutya című filmjében, amelyet később betiltottak. Két évvel később még szélesebb ismertségre tett szert Torda táltosának szerepében az István, a királyban. Később az Itt élned, halnod kell, a János vitéz és a Jézus Krisztus szupersztár című musicalekben szerepelt. A H.B.B. számos helyszínen lépett fel hatalmas sikerrel, például a legendás Fekete bárányok koncerten, amely az akkori rendszert elutasító, szabadságkereső fiatalok számára páratlanul népszerűnek bizonyult. Többször is kiérdemelték a különböző közönségszavazásokon az év együttese, az év előadója, az év egyénisége, az év hangszeres előadója címeket, ám az 1984-es Vadászat-lemez után Deák Bill kilépett a bandából.
Szólókarrierje a Rossz vér című lemezzel kezdődött, majd 1986-ban a Mindhalálig Blues című albummal folytatódott. Majd jött a Bill kapitány blues cirkusza, amit a kiadó visszalépése miatt csak kalandos utakon juthatott el a közönséghez. Sokat turnézott, a határon belül mindenhol adott koncertet. Külföldre is eljutott, többek között Dániában és az akkori Nyugat-Németországban is fellépett nagy sikerrel. Az előbbi albumokhoz képest nagy változást hozott egy nagy kiadóval való találkozás, aki kiadta a következő nagyívű lemezt a Bűnön, bánaton, börtönön túl Hobo dalszövegeivel. 1999-ben jelent meg a Bort, bluest, békességet című album, amelyet Póka Egon és Horváth Attila jegyeznek.
2007-ben Bill kapta a Blues Patika Életmű-díjat, 2008. márciusában pedig az első Pont FM Életmű-díjat is ő nyerte el. Az év tavaszán, kilenc év után megjelent hatodik nagylemeze Hatvan csapás címmel. Ősszel a Hobo Blues Band 30 éves évfordulójára rendezett jubileumi koncerten is fellépett a Papp László Budapest Sportarénában. Karácsony előtt újabb jubileumi koncerten énekelt: ezúttal a Körcsarnokban ünnepelte saját 60. születésnapját. 2009. februárjában a Fonogram díjkiosztó gálán Életmű-díjat kapott, majd márciusban kiadta első koncert DVD-jét, amin többnyire a Hatvan csapás számai hallhatók. Még abban az évben megjelent hetedik nagylemeze A Király meséi címen. 2011. február 11–12-én a sportarénában tartotta búcsúkoncertjét a Hobo Blues Banddel, 2012. március 15. alkalmával a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.
“Mi vagyunk az utolsó mohikánok, és mi is rhythm and blues játszunk, nem tradicionális bluest, mert a hagyományos bluesra nincs komoly igény Magyarországon (…) de nem panaszkodom, nemcsak időseket, de egészen fiatalokat is látok a bulikon”
– mondta Bill a hazai blues utánpótlásáról idén áprilisban, a 061.hu-nak adott interjújában.
Fotók: blikk.hu, youtube, gyulaihirlap.hu