December 21-én lesz nyolcvanéves Jane Fonda Oscar-díjas amerikai színésznő, aki filmes pályafutása mellett politikai aktivistaként és az aerobik apostolaként is hírnevet szerzett magának, és aki gyakran ad hangot véleményének társadalmi kérdésekben is.
MTI
Lady Jayne Seymour Fonda az egyik legnevesebb hollywoodi dinasztia sarjaként szó szerint a filmvilágba született: apja, Henry Fonda, testvére, Peter Fonda és unokahúga, Bridget Fonda is neves színész. (Érdekesség, hogy születése napján mutatták be Amerikában Disney egyik klasszikusát, a Hófehérke és a hét törpe című rajzfilmet.) Anyja Jane tizenkét éves korában lett öngyilkos, a tragédiát bakfis lánya nagyon nehezen tudta feldolgozni, egy ideig bulimiában szenvedett. A már tizenévesként lázadó lány megbotránkoztatta tanárait, minden iskolából megszökött. 1954-ben egy jótékonysági előadáson állt először színpadra apjával. A színházat azonban nem szerette meg, inkább modellkedett, képe kétszer jelent meg a Vogue magazin címlapján. A színészi pálya mellett akkor döntött, amikor apja bemutatta a színészoktatók legnevesebbjének, Lee Strasbergnek.
Az ő stúdiójának elvégzése után a Broadwayn bizonyított (1960-ban a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjra jelölték), és megnyílt előtte az út a filmvilág felé. 1962-ben kiérdemelte a legjobb tehetségnek járó Golden Globe-díjat, egy év múlva viszont a legrosszabb fiatal színésznek minősítette a kritika. 1965-ben a Cat Ballou című filmmel már a sztárok közé emelkedett, két évvel később hatalmas sikert aratott Robert Redford oldalán a Mezítláb a parkban című, habkönnyű Neil Simon-darab filmváltozatában. Ekkor már a francia rendező Roger Vadim volt a férje, aki “szexistennőt” akart faragni feleségéből: Fonda 1968-ban egész Amerikát sokkolta, amikor a Barbarella című erotikus sci-fi címszerepét átlátszó űrruhában alakította.
Ezekben az években politikai aktivistaként is sokat szerepelt, belevetette magát a polgárjogi mozgalmakba, a vietnami háború elleni tiltakozásokba. Amikor 1972-ben ellátogatott Észak-Vietnamba, és ottani katonák társaságában fényképezték le, hazájában “kiérdemelte” a Hanoi Jane gúnynevet és a hazaáruló jelzőt. Mindeközben filmes pályafutása zavartalanul ívelt felfelé. 1969-ben Oscar-díjra jelölték a gazdasági világválság idején játszódó, egy maratoni táncversenyt bemutató A lovakat lelövik, ugye? című filmdráma női főszerepéért, a díjat 1971-ben a Klute című krimi prostituáltjáért meg is kapta. 1977-ben ismét jelölték az amerikai filmakadémia legrangosabb kitüntetésére a Júlia című filmért.
Második Oscar-díját 1978-ban vehette át a vietnami háború okozta traumákat elemző Hazatérésben nyújtott alakításáért. A gála csaknem botrányba torkollott, mert köszönő beszédében a szintén vietnami témájú, de egész más hangulatú A szarvasvadász című filmet rasszizmussal és kormánypártisággal vádolta meg. 1980-ban újfent Oscarra jelölték a Kína-szindrómáért, majd teljesült élete álma: az Aranytó című melodrámában akkor már gyógyíthatatlan beteg apjával játszhatott együtt. Henry Fonda alakításáért Oscar-díjat kapott, amelyet apja súlyos betegsége miatt a legjobb mellékszereplő kategóriában jelölt Jane vett át.
Fotó: Richard Shotwell
Az 1980-as években neve az aerobikkal és az egészséges életmóddal kapcsolódott össze, de a forgatással sem szakított – 1986-ban újabb, immár hetedik Oscar-jelölését kapta a Másnap reggel című filmért. A következő évtizedben, amikor házasságot kötött Ted Turnerrel, a CNN televízió tulajdonosával, bejelentette visszavonulását, és minden energiáját jótékonysági céloknak szentelte. 2001-ben harmadszor is elvált (második férje Tom Hayden képviselő volt), újra forgatni kezdett, és több alkalommal is anyósszerepet osztottak rá (Anyád napja). Hetvenegy évesen szerepet vállalt egy Broadway-darabban, 2012-ben pályafutása során először alakította tévésorozat főszerepét. Az utóbbi években készült munkái közül A komornyik című filmben Nancy Reagan egykori first lady bőrébe bújt, az Apák és lányaik című érzelmes családi drámában a főszereplő regényíró ügynökét játszotta, látható volt az HBO sikersorozatában, a Híradósokban, valamint a Grace és Frankie című Netflix-vígjátékban.
Idén fejezte be negyedik közös filmje, a Milyen hosszú az éjszaka forgatását Robert Redforddal, akivel újra szerelmespárt alakítottak. 2018-ban mutatják be Book Club (Könyvklub) című romantikus vígjátékát, amely a hatvanas éveiket taposó barátnőkről szól. Politikai aktivitása kora ellenére sem lankadt, a többi közt hevesen tiltakozott az iraki háború ellen. Többször hallatta hangját a női egyenjogúsággal kapcsolatban, és idén egy interjúban először beszélt arról, hogy édesanyjához hasonlóan gyerekként őt is bántalmazták szexuálisan. Az egykori szexszimbólum 2006 óta a L’Oréal kozmetikai cég arca. 2007-ben életműdíjat vehetett át a cannes-i filmfesztiválon, 2013-ban pedig az Amerikai Filmintézettől. A többszörös Golden Globe- és kétszeres Oscar-díjas színésznő 2015-ben Hollywoodi Filmdíjat kapott az Ifjúság (Youth) című filmben játszott szerepéért. Munkásságát legutóbb a velencei filmfesztiválon ismerték el, amikor idén szeptemberben Arany Oroszlán-életműdíjat kapott.
Kép: Femia