Richard Dreyfuss Oscar-díjas amerikai filmszínész, aki alig harmincévesen rakétasebességgel érkezett a csúcsra, ma ünnepli hetvenedik születésnapját. A filmvásznon fellengzős vagy éppen önhitt karaktereket tudott szerethető hősökké varázsolni, miközben az emberi gyengeséget a maga esendő szépségében mutatta meg.

MTI

A Brooklynban született Dreyfuss kilencéves volt, amikor családja Los Angelesbe költözött. Már a középiskolában amatőr színjátszó csoportokban próbálgatta magát, az egyetemről néhány hónap után kirúgták, mert a vietnami háború kapcsán összetűzésbe keveredett egyik tanárával. Kötelező katonai szolgálatát lelkiismereti okokból egy kórházban szolgálta le. Ezután filmsorozatokban tűnt fel, és a hatvanas évek végén már a Broadwayn is színpadra lépett.

A filmvásznon először a Diploma előtt című filmben tűnt fel, egysoros szerepe annyira apró volt, hogy neve nem is szerepelt a stáblistán. Ezután egyre komolyabb ajánlatokkal keresték meg, az áttörést 1973-ban George Lucas American Graffiti című alkotása hozta meg számára, amelyért Golden Globe díjra jelölték, első főszerepét a következő évben egy kanadai filmben kapta. Steven Spielberg ráosztotta az egyik főszerepet a borzongató, akkoriban rendkívülinek számító effektusokkal megtűzdelt Cápában, majd a Harmadik típusú találkozások című sci-fiben is. Alig harmincegy éves volt, amikor 1978-ban a Hölgyem, Isten áldja! című film főszerepéért hazavihette a vágyott szobrot, amivel a legfiatalabb Oscar-díjas színész lett; rekordját csak 2002-ben döntötte meg Adrian Brody.

A legnagyobb filmcsillagok közé emelkedett, a világ a lábai előtt hevert, mindenki arra számított, hogy ő lesz a nyolcvanas évek szupersztárja. Ám ő buliról bulira járt, az újságok címoldalára csak kokainfüggősége miatt került, folyamatos “utazásai” miatt bizonyos időszakok kiestek a memóriájából, saját bevallása szerint egyáltalán nem tud visszaemlékezni például a Mégis, kinek az élete forgatására. 1982-ben bedrogozva egy pálmafának ütközött luxusautójával, zsebében kábítószert és tablettákat találtak, a büntetést csak úgy kerülhette el, hogy vállalta az elvonókúrát.

Karrierje leszálló ágának négy hosszú éve és felejthető filmek sora után bölcsebben és fegyelmezettebben tért vissza a kamerák elé, a közönség pedig megbocsátott neki. Hamarosan Barbra Streisanddal forgatott a Call girl ötszázért című drámában, komédiázott a Koldusbottal Beverly Hillsben című filmben, emlékezetes alakítást nyújtott az 1995-ben Golden Globe díjra, majd Oscar-díjra jelölt Csendszimfóniában. Vígjátékokban is kipróbálta tehetségét Danny DeVitóval a Bádogemberekben, majd a folytatást is megért Zsarulesen című filmekben, 1997-ben Andy Garcíával Sydney Lumet Manhattanre leszáll az éj című krimijében szerepelt. 2006-ban a Poseidonban visszatért a katasztrófafilmek kedvelt műfajához, ugyanebben az évben egyik barátja felkérésére őszintén vallott bipoláris depressziójáról egy dokumentumfilmben. 2008-ban Oliver Stone George W. Bush elnökségéről készített filmjében Dick Cheney alelnököt alakította. Ezután évekig főként tv-filmekben és sorozatokban láthatta a közönség. A stúdiók hetvenedik születésnapjához közeledve fedezték fel újra, 2018-ban várhatóan három filmben is láthatják a mozirajongók.

A színész háromszor nősült, első házasságából három gyermeke született. Politikai és társadalmi kérdésekben gyakran hallatja hangját, politikai érzékenységét úgyszólván az anyatejjel szívta magába békeharcos anyja örökségeként. Legfőképpen a közel-keleti kérdés és az emberi jogok megsértése foglalkoztatja, és élharcosa annak a mozgalomnak, amely már az iskolai oktatás egészen korai szakaszában szükségesnek tartja az állampolgári ismeretek tanítását.

fotó: Getty Images