December 1-je a Magyar Rádiózás Napja, 1925-ben ekkor avatták fel Budapesten az első stúdiót. Bár a hivatalos indulás 1925. december 1-jén történt, a kísérleti adások akkor már több éves múltra tekinthettek vissza.

nullahategy.hu

Az LGT együttes által a rádiózás 50. születésnapjára készített zeneszámban („Szól a rádió”) megénekelt Marcal János segédtiszt 1923-ban, ezekben a kísérleti adásokban vett részt. Zenei kíséret nélkül énekelt magyar nótákat, melyet az akkori rádióamatőrökből álló közönség nagy tetszéssel hallgatott.  Az első hírszóró adó 1924-ben egy rozzant bútorszállító kocsi volt. 1925 nyarától azonban már a Budapest, Rákóczi út 22. szám alatt, a Telefonhírmondó épületében folytatta működését a műsorszóró rádiózás. A stúdiót a Csepelen elhelyezett postai leadóállomással külön vezeték kötötte össze.

 

1925.december 1-jén este 8 órakor indult meg avatóünnepséggel, majd hangversennyel a rendszeres rádiós műsorsugárzás. Erre az eseményre emlékezhetünk a Magyar Rádiózás Napján. Az adó „Budapest” néven jelentkezett. A megnyitón a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója rádión keresztül, magyar, francia és angol nyelven szólt a rádióhallgatókhoz és bejelentette: „…a Magyar Királyi Posta technikai eszközeivel a 2 kW-os csepeli állomás útján 546 méteres hullámhosszal szór szét az éterben”. A megnyitó után ünnepi műsort közvetített a rádió.

S hogy milyen műsort szolgáltatott az akkori rádió? A gyermekeket délutánonként két mesemondó szórakoztatta, Oszkár bácsi (Szalay Oszkár) és Bergengóc bácsi (Zsombók Zoltán) személyében. Ugyancsak a délutáni programhoz illeszkedett az Asszonyok tanácsadója. Az egyik leghallgatottabb műsor a Mit üzen volt, amely csütörtökönként kora este szólt a hallgatókhoz. Sok állástalannak ajánlott elhelyezkedést, állandó összeköttetésben állt a magyar tengerjáró hajók személyzetével és szorgalmasan közvetített üzeneteket az óhazából.

Az műsorigazgatót, Szőts Ernőt mai szóval a rádió első menedzserének is tekinthetjük. Sikerült megnyernie a stúdiótól először idegenkedő zenészeket, énekeseket, prózai színészeket, írókat és tudósokat, hogy vegyenek részt az élő előadásokban. A változatos műsorokat egyre nagyobb élvezettel hallgatta az egyre több előfizető. A gramofonlemezek elterjedésével tovább frissültek a zenei programok.  Szőts Ernő a Nemzetközi Rádió Unió keretében megszervezte a külföldi rádióállomásokon a Magyar Rádió zenei és prózai estjét. Szőts Ernő ötlete volt az a máig élő szokás, hogy naponta műsorzáráskor a Himnusszal köszönjenek el a hallgatóktól. A déli harangszó 1928. április 1-jén, a Budapesti Egyetemi templomból hangzott el először.

Az új lehetőségek a művészeket is megihlették.„Barna mahagóni doboz, bűvös szekrény, ékszertartó, zengő kalit, kincseskamra, néha lomtára, papír kosára, szemetesládája, sőt köpőcsészéje mindenféle hangnak, mely a föld és ég között lármáz. Fogom vele az egész világot. Rádióm azonban még hatalmasabb. Az engem fog, aki szintén egy világ vagyok, fog és nem ereszt.” (Kosztolányi Dezső: Szavak a rádióról és a távolbalátásról; részlet).

fotó: pinterest