Mark Knopfler, az egykori Dire Straits együttes szólóban is rendkívül sikeres gitárosa, énekese, dalszerzője augusztus 12-én lesz hetvenéves. A sztárallűröktől mentes, szerény művész szerint a gitár számára “csupán olyan eszköz, amellyel dalokat lehet írni”.
MTI
Apja, Knöpfler Ervin építész 1939-ben költözött az egyre erősödő antiszemitizmus elől Miskolcról Skóciába, ahol egy angol tanárnőt vett feleségül. Mark és három évvel fiatalabb öccse, David Glasgow-ban születtek, de már az északkelet-angliai Newcastle-ben nőttek fel. A hatvanas években Jimi Hendrix, Chuck Berry és a roma dzsesszgitáros, Django Reinhardt bűvöletében magától tanult meg gitározni, hangszerén balkezes létére jobbkezesként játszik, pengető helyett ujjait használja. Érettségi után egy évig újságírást tanult, majd riporter lett a Yorkshire Evening Postnál, 1973-ban végzett angol szakon a Leedsi Egyetemen. Már középiskolásként zenekart alapított, egyetemi évei alatt is számos zenekarban játszott. Diplomájának megszerzése után Londonba ment, ahol csatlakozott a Breewer’s Droop nevű blueszenekarhoz.
Szintén gitáron játszó öccsével és két barátjával, John Illsley basszusgitárossal és Pick Withers dobossal alakították meg a Cafe Racerst, amely az első demó felvételekor, 1977-ben már a Dire Straits (a tönk szélén) nevet viselte, utalva ezzel szerény anyagi helyzetükre. Korai időszakukban a pubtulajdonosok fellépéseik alatt levették a hangerőt, hogy a közönség a zene alatt is tudjon beszélgetni. A banda egy demószalagnak köszönhetően futott be: a BBC Radio London egyik munkatársa nagyon megkedvelte a zenéjüket, amelyet többször is lejátszott, pedig a zenekar nem is tudott róla. Az adás annyira sikeres volt, hogy több szerződési ajánlat is érkezett, első lemezüket végül a Phonogram Vertigo adta ki 1978-ban. Akkoriban a punk tartotta lázban a zenei világot, a Dire Straits countrys, bluesos zenéje mégis rendkívüli sikert aratott, elsősorban Knopfler kivételes gitártechnikájának és inkább beszélő, mintsem éneklő hangjának köszönhetően.
Elsőként a Sultans of Swing című kislemez jelent meg, amelyet a kritika a mennybe menesztett, de a listákra nem került fel, igaz, a nagylemez megjelenése után már bekerült az első tízbe. A Dire Straits című lemez viszont a 38. helyig kapaszkodott fel, ma pedig már kétszeres platinalemez. A második albumot, az 1979-es Communiquét szintén a végletekig lecsupaszított rockzene jellemezte. A következő évben készült a Making Movies, rajta olyan klasszikus dalokkal, mint a Tunnel of Love, a Romeo and Juliet, ennek felvételei közben távozott David Knopfler. 1982-ben jelent meg a Love Over Gold, ennek turnéján rögzítették az Alchemy című dupla élőlemezt. 1985-ben következett minden idők egyik legkelendőbb albuma, a Brothers In Arms, amelyről a címadó szám mellett a Money for Nothing lett sláger. Az albumot csaknem két éven át tartó turnén mutatták be, a 234 koncertet több mint két és félmillió ember látta.
Ahogy követték egymást az albumok – az utolsó sorlemez 1991-ben -, úgy cserélődtek a tagok is, csak Knopfler és Illsley tartott ki 1993-ig, a búcsúkoncertig. Abban az évben jelent meg utolsó albumuk, az On The Night – Live. A koncertkörutak, a világsztárrá válás Knopfler szerint egy idő után kiölték a lelket a csapatból, ezért 1995-ben együttesét megszűntnek nyilvánította. Knopflert a kezdetektől feszélyezték a rockegyüttes szűk keretei, 1983-tól ír sikeres filmzenéket, közreműködött – többek között – Bob Dylan és Van Morrison lemezein, koncertezett Tina Turnerrel (aki visszatérését a Knopfler által írt Private Dancer című dalnak köszönhette), Eric Claptonnal, Stinggel, a legendás countrygitáros Chet Atkinsszel 1990-ben Grammy-díjas lemezt is készített.
Az 1990-es évek elejétől a Notting Hillbillies nevű countrycsapattal is játszott, szólókarrierje 1996-ban indult Golden Heart című lemezével. Egymást követő albumain kivételes zenei és szövegírói tehetségéről is tanúságot adott. A 2003-ban megjelent harmadik lemezét (The Ragpicker’s Dream) követő turnét meghiúsította motorbalesete, kulcscsontját és hét bordáját törte. 2005-ben azonban ismét turnéra indult új lemezével. 2006-ban nagy vágya teljesült, a countryzene királynőjével, Emmylou Harrisszel készített közös lemezt, amelyet Európában és Amerikában népszerűsítettek. 2011-ben Bob Dylannel turnézott, akinek már 1979-es Slow Train Coming című lemezén is közreműködött.
Mindig is nagy fontosságot tulajdonított a koncertezésnek, de szeret stúdióban is dolgozni. Figyelmen kívül hagyja a zenei divatokat, még egy-egy zenei motívum erejéig sem kapott helyet műveiben az uralkodó trend, ha azt nem érezte magáénak. “Olyan albumokat és dalokat készítettem, amelyek tükrözik, hogy ki vagyok” – nyilatkozta. 1985-ben négy nagysikerű koncertet adott a Dire Straitsszel a Budapest Sportcsarnokban, később szólólemezei világkörüli turnéján lépett fel többször is a fővárosban, legutóbb idén júliusban. A koncerten tavaly Down The Road Wherever címmel megjelent kilencedik szólóalbumának számai mellett legnagyobb sikereit és a legendás Dire Straits-slágereket adta elő. Mark Knopfler a Rolling Stone magazin minden idők legnagyobb gitárosairól készített listáján a 44. helyen szerepel, több mint 120 millió albumot adott el a Dire Straits korai éveitől mostanáig.
Négyszeres Grammy-díjas művész, a Brit Birodalom Rendje kitüntetés tisztje (OBE), kisbolygót és egy dinoszaurusz-leletet is elneveztek róla. A Dire Straits tavaly került be a Rock And Roll Hírességek Csarnokába, de Knopfler nem ment el az ünnepségre, amit egykori társai szomorúan fogadtak. Londonban él harmadik, színésznő és író feleségével és két lányával. Komoly gitárgyűjteménye van, és ritka, muzeális autókból is áll néhány a garázsában.