Mel Gibson Oscar-díjas amerikai-ausztrál színész, rendező január 3-án ünnepli hatvanadik születésnapját.
MTI
Mel Columcille Gerard Gibson néven a New York állambeli Peeksill nevű kisvárosban látta meg a napvilágot ír származású ausztrál anya és amerikai apa tizenegy gyermeke közül a hatodikként. Tizenkét éves volt, amikor vasúti fékező apja, aki egy balesete után jelentős kártérítést kapott, áttelepült Ausztráliába, nem utolsósorban azért, mert a vietnami háború idején féltette fiait a besorozástól. Mel a szigorú katolikus iskolában rosszul érezte magát, és addig fegyelmezetlenkedett, amíg át nem íratták egy állami intézménybe. A kiválóan sportoló fiú fontolgatta a papi és az újságírói pályát, dolgozott szakácsként és egy narancslevet palackozó üzemben is. Színész tudtán kívül lett belőle, jelentkezési lapját nővére adta be az ausztrál nemzeti drámaiskolába, mert úgy találta, fivére remek utánzóképességgel rendelkezik. Főiskolás évei alatt szobatársa volt a ma már szintén Oscar-díjas Geoffrey Rush is.
Főiskolásként kapta első filmszerepét egy szörfös fiatalról szóló “rock and roll-balladában”. Az áttörést 1977-ben a Mad Max hozta meg számára: a közeli jövőben játszódó, apokaliptikus sci-fi thrillerben először alakított magányos akcióhőst. A néhol igencsak kegyetlen alkotás mára kultuszfilmmé nemesedett, Gibson nevét pedig széles körben megismerték. Érdekesség, hogy a film Amerikában megbukott, pedig még újra is szinkronizálták, de a második, majd a harmadik rész ott is siker lett, sőt Gibson fekete csatokkal díszített ruhája valóságos divathullámot indított el.
1980-ban óriásit bukott A Z rohamosztag című világháborús akciófilmmel, annál jobban sikerült viszont a Peter Weir rendezte Gallipoli, amely az első világháború egyik sikertelen, több ezer ausztrál életét követelő hadműveletének állít emléket. Szintén Weir irányításával készült A veszélyes élet éve, amelyben Gibson egy újságíró bőrébe bújt, aki első külföldi munkájára Indonéziába kéri magát, amikor Sukarno elnök hatalma 1965-ben inogni kezd. A tehetséges, jóképű színészre Amerikában is felfigyeltek, 1984-ben ő kapta meg a Lázadás a Bountyn új változatában az egykor Marlon Brando által játszott lázadó első tiszt szerepét.
Igazi amerikai karrierje 1987-ben indult, amikor kiválasztották a Halálos fegyver egyik főszereplőjének, partnere Danny Glover volt. Az idősödő, csak a nyugdíjára váró fekete és az őrült, forrófejű fehér detektív kalandjait imádta a közönség, a filmnek három folytatása is készült. Gibson a humorát csillogtatta a Palimadarak című akciókomédiában és az Air America vakmerő pilótájának szerepében. 1990-ben ő volt Zeffirelli sok vitát kiváltott, az eredeti helyszínre és időbe, a 12. századi Dániába visszahelyezett Hamletjének címszereplője körszakállal, szőkére festett hajjal. A láncdohányos Gibson a szerepért felhagyott a cigarettával, és nikotintartalmú rágógumira váltott, hogy jobban tudja szabályozni a levegővételét, jobban tudja artikulálni és hangsúlyozni Hamlet mondatait.
1993-ban a rendezéssel is megpróbálkozott: Az arcnélküli emberben a főszerepet is maga alakította, majd Jodie Foster oldalán sármos hamiskártyásként jelent meg a vásznon a Maverick című westernben. Régi álmát megvalósítva 1995-ben készítette a William Wallace skót szabadságharcosról szóló filmet, melynek csatajeleneteiben az ír hadsereg 1700 katonája statisztált. Az alkotás öt Oscar-díjat kapott, Gibson a legjobb rendezőnek és filmnek járó szobrocskát vehette át. Ezután játszott romantikus alkotásokban (Halhatatlan szerelem), izgalmas thrillerben (Váltságdíj), pszichológiai drámában (Összeesküvés-elmélet), vígjátékban (Mi kell a nőnek?), háborús drámában (Katonák voltunk), a Pocahontas és a Csibefutam című rajzfilmhez pedig a hangját adta.
2004-ben készült el A passió, amelyet élete főművének tart. A gondolat tizenkét évig érlelődött benne, és saját pénzét is kockáztatta, hogy elképzelései szerint forgathassa le a Jézus utolsó tizenkét óráját elmesélő történetet. Az alkotás, amelyben csak arámi és latin nyelven beszélnek, rengeteg vitát váltott ki, sokan Jézus kínszenvedéseinek kíméletlen nyíltságú ábrázolása miatt bírálták, mások az antiszemitizmus bélyegét sütötték rá. A film végül az év kasszasikere lett, s egy ideig Gibson vezette a Forbes amerikai magazin legjobban kereső híres emberekről készített százas listáját.
2007-ben került a mozikba a maja birodalom bukását bemutató, maja nyelven készült filmje, az Apocalypto. 2010-ben láthatta a közönség A sötétség határán című filmben elmagányosodott, veterán nyomozóként, majd főszerepet játszott 2011-ben a Jodie Foster által rendezett filmdrámában, A hódkórosban. 2013 és 2014 újra az akciófilmekről szólt, szerepet vállalt a Machete gyilkolban és A feláldozhatók harmadik folytatásában. 2014-ben Karlovy Varyban életműdíjjal jutalmazták. 2015-ben úgy döntött, visszaül a rendezői székbe, és fiatalsága színhelyén, Sydneyben forgat játékfilmet egy második világháborús hősről, a produkció Hacksaw Ridge címmel kerül majd a mozikba.
Az elmúlt évtizedben Mel Gibson a botrányaival is témát szolgáltatott a lapoknak. 2006-ban antiszemita megjegyzéseket tett, amikor ittas vezetésért és gyorshajtásért letartóztatták, kijelentései miatt később többször bocsánatot kért a zsidó közösségtől, alkoholizmusa miatt elvonókúrára vonult. 2009-ben a róla kialakult mintaférj-képet széttörve elvált feleségétől, azóta különböző botrányos szerelmi ügyei és inzultusai miatt többször került az újságok címlapjára. Karrierjének mindez nem sokat ártott, továbbra is a filmvilág élvonalában maradt.