Február 20-án lesz hetvenöt éves Mike Leigh angol filmrendező, drámaíró, a Titkok és hazugságok, a Vera Drake és az Abigail bulija című filmek alkotója, utóbbi színpadi változata Magyarországon is nagy sikerrel fut. 

MTI

A Manchester melletti Salfordban született 1943-ban. Apja orvos volt, otthon a középosztálybeliek életét élték, de munkások gyermekei közé járt iskolába, s ez a kettősség szocializációját és filmjeit is meghatározta. Apja rendkívül hevesen ellenezte fia művészi törekvéseit, tizennégy éves korában még pszichiáterhez is elküldte, aki azt üzente haza, hogy a gyereknek semmi baja, csak nem szeret otthon lenni. Szülei egymással is állandóan marakodtak, az “otthoni csatamező”, ahogy a rendező fogalmaz, kifogyhatatlan anyagot szolgáltatott későbbi alkotásaihoz. Színésznek készült, ösztöndíjjal jutott be a Királyi Drámai Akadémiára, itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Alison Steadman színésznővel. Idővel ráébredt, hogy a színészet nem neki való, nem szeretett utasításra sírni és nevetni, hiányolta az improvizációt, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kidolgozza saját rendezői módszerét.

A rendezés és az írás iránt feltámadt érdeklődése miatt tanulmányait 1963-tól a London Film Schoolban folytatta, ahol az első években még nem kell szakosodni. Első darabját (The Box Play) a birminghami Midlands Művészeti Központban rendezte, már ekkor tág teret engedett a rögtönzésnek, a színészekkel való együttműködésnek. A darab lényegében a próbák során született meg. Következő drámái a kritikusok körében kedvező visszhangot kaptak, de széles körben nem hoztak elismerést. 1971-ben Les Blair rendezővel saját céget alapított. Leigh első filmjét a színész-rendező Albert Finney anyagi támogatásával készítette el, aki nagy hirtelen szerzett vagyonát fiatal tehetségek támogatására használta fel. A Bleak Moments (Ólmos percek) nagy sikert aratott, Amerikában mesterműként ünnepelték.

A hetvenes években kilenc tévéfilmet készített, az Abigail bulija aratta a legnagyobb sikert, amelyet a BBC 1977-ben sugárzott. A saját darabjából forgatott, a kertvárosi középosztályt leleplező humoros-szatirikus filmet akkor 16 millióan látták, mára legendássá vált Angliában. Első átütő sikere az 1989-es Vérmes remények című komédiája volt, majd az 1993-as Cannes-i Filmfesztiválon sötétebb hangú Mezítelenül című drámájával elnyerte a legjobb rendező díját. Az 1996-os Titkok és hazugságokat Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazták, és öt Oscar-díjra jelöltek, a Brit Film- és Televízió-művészeti Akadémia (BAFTA) pedig különdíjjal tüntette ki a rendezőt a brit filmművészethez való hozzájárulásáért. A díjnyertes dráma londoni kispolgárok és munkások körében játszódik, mind az öt szereplője közeli rokon, de összetartozásukat titkok és hazugságok takarják.

Következő munkája, a Két angol lány már nem kapott ilyen jó fogadtatást, de 1999-ben a Tingli-Tangli című vígjáték a közönség kedvence lett. A 2002-ben forgatott Minden vagy semmi londoni munkások között játszódik, hősei egy váratlan tragédia után döbbennek rá szoros összetartozásukra. A 2004-es, kiugróan jó kritikákat kapott, megrázó Vera Drake helyszíne az ötvenes évek Londonja. Címszereplője a szegénység határán élő családját összetartó idősödő asszony, aki mindenki iránt részvétet érez, és úgy akar segíteni fiatal lányokon, hogy nem kívánt terhességüket illegálisan megszakítja.

A titok végül kipattan, és mindent romba dönt. A 2008-ban forgatott Hajrá boldogság! című komédia egy vidám londoni tanárnőről szól, aki optimizmusával környezetét is felszabadítja. Legutóbbi alkotása, az önarcképként is értelmezhető 2014-es Mr. Turner az impresszionizmus előfutárának tekintett angol festő életének utolsó szakaszát örökíti meg. A csúnya, durva és mogorva idős művész képtelen kifejezni érzelmeit, de élete teljesen megváltozik, amikor rátalál a kései, nyugodt szerelemre.

Kép: Taste Of Cinema