Február 18-án lesz nyolcvanöt éves Yoko Ono japán képzőművész, énekesnő, zeneszerző, John Lennon özvegye. Sokan úgy vélik, ő a felelős a Beatles felbomlásáért, mások viszont megalkuvás nélküli látnoknak tartják, aki avantgárd alkotásai révén már akkor ismert volt, amikor megismerte Lennont. Yoko évtizedek óta kampányol a békéért, a feminizmusért, a fegyvertartás korlátozásáért.
MTI
Yoko (keresztnevének jelentése “az óceán gyermeke”) gazdag tokiói családban született 1933-ban. Apja kiváló zongorista volt, akiből végül bankár lett, diplomáját matematikából és közgazdaságból szerezte. Mivel gyermeke születése előtt Amerikába helyezték, lányát csak kétévesen látta először. Yoko a legelőkelőbb japán iskolát végezte, és családjával a háború után végleg New Yorkba költözött. A főiskolán szülei nemtetszésével dacolva bohém művészekkel ismerkedett, performanszokban vett részt. 1956-ban megszökött egy fiatal japán zeneszerzővel, akihez férjhez is ment, de nem sokáig éltek együtt.
Visszatért a New York-i bohémnegyedbe, verseket írt, de végül a konceptuális művészetet választotta, mert lehetőséget adott számára, hogy a művészet határait a végsőkig kitolja. Vonzotta a dadaizmus inspirálta fluxus-csoport, lenyűgözték Andy Warhol művei. Környezete nehezen emésztette meg képzőművészeti radikalizmusát, munkáiról évekig tudomást sem vettek. Azután már más szemmel tekintettek rá, hogy az 1960-as évek elején Anthony Cox dzsessz-zenész, producer előbb támogatta, majd feleségül vette. Ez a házasság sem tartott sokáig, lányukat a minden idejét a művészetnek szentelő asszony helyett Cox nevelte fel, majd válásuk után magával vitte, és álnevet adott neki; Yoko huszonöt évig nem látta a lányát.
“Konceptuális eseményein” Yoko arra törekedett, hogy a nézőt bevonja műalkotásaiba, és mindenképpen állásfoglalásra késztesse őket. Egyik leghíresebb kiállítási tárgya 1965-ben saját maga volt: arra ösztökélte a látogatókat, hogy vágjanak le egy-egy darabot ruhájából, míg végül meztelenül állt, szándékai szerint azt üzenve, hogy legyél úrrá a képmutatáson, mutasd meg a valódit, a természetest. Az életét és a rockzenét is alapjaiban megváltoztató nap 1966. november 9-én következett el: ekkor tért be a képzőművészet iránt érdeklődő Beatle, John Lennon Yoko kiállítására az Indica Galleryben. Lennon, aki lelkes támogatója volt a galériának és az avantgárdnak, fülig beleszeretett Yoko egyik kreációjába, egy létrába, amelynek tetejére felmászva nagyítóval ennyit lehetett olvasni “Igen”.
Nem telt bele sok idő, a nála hét évvel idősebb művésznőbe is beleszeretett, s mindenki megrökönyödésére bejelentették, hogy szerelmükből házasság lesz. A Beatles rajongói egyáltalán nem tartották művészetnek Yoko installációit, még kevésbé közös, botrányoktól sem mentes happeningjeit Lennonnal. 1969-ben a folyamatos médiafigyelmet kihasználva nászútjukon Amszterdamban és Montrealban ágykampányt rendeztek a békéért. A kanadai városban született az azonnal békehimnusszá vált Give Peace a Chance is, amely egyben közös zenekaruk, a Plastic Ono Band bemutatkozó dala is volt. A Beatles egy évvel később megszűnt, s bár ez hosszas folyamat eredménye volt, sokak szerint főleg Ono megjelenésének és Lennonra gyakorolt hatásának köszönhető. Yoko idővel megbékélt Lennon első házasságából származó fiával és Paul McCartneyvel is, akikkel együtt vállaltak részt a Beatles-antológia összeállításában.
A kapcsolat hatására Lennon művészileg új erőre kapott. Feleségével elválaszthatatlanok voltak, lemezfelvételeket, kiállításokat, filmprojekteket alkottak közösen. 1973-ban szakítottak, de másfél év múlva kibékültek, és 1975-ben megszületett Sean fiuk. Lennon mindenestől felhagyott a zenéléssel, hogy gyerekét nevelje, de Ono továbbra is a művészetnek szentelte magát. Lennon csak öt év múlva tért vissza a reflektorfénybe a Double Fantasy című albummal, melynek megjelenése után hetekkel, 1980. december 8-án lőtte le New York-i otthona közelében egy őrült rajongója. Yoko a Seasons of Glass című albummal búcsúzott tőle, viszonylag sikeres első szólólemezének egyik dalát egy nappal a gyilkosság után vette fel. Később még hét lemeze jelent meg, de vegyes fogadtatásban részesültek.
Tavaly nyáron, majd négy évtizeddel Lennon halála után sikerült kivívnia, hogy hivatalosan is elismerjék Lennon legnagyobb slágere, az Imagine társszerzőjének, s átvehette az Évszázad dalának járó díjat is. Nevéhez egy zenetörténeti rekord is fűződik: hetvennyolc éves volt, amikor 2011-ben Move On Fast című dala első lett a dance-listán, ilyen idősen ez még senkinek sem sikerült. Fokozatosan tért vissza a képzőművészet világába, folytatta a fényképezéssel kapcsolatos kísérletezését is. Első retrospektív kiállítása 2002-ben nyílt meg Londonban, három éve a New York-i Modern Művészet Múzeumában volt kiállítása.
Képzőművészeti munkája elismeréseként 2009-ben megkapta a velencei kortárs képzőművészeti biennálé Arany Oroszlán-életműdíját. Férje emlékére békedíjat alapított, s rendkívül tevékeny még ma is a közösségi médiában. Tavaly olyan sztárok társaságában, mint Edward Norton, Liev Schreiber, Bill Murray, Scarlett Johansson, Tilda Swinton, hangját kölcsönözte Wes Anderson Kutyák szigete című animációs filmje egyik szereplőjének. Ezzel az animációs filmmmel kezdődött el csütörtök este a 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale), a világ legnagyobb filmes közönségfesztiválja.
Kép: Vogue, Rolling Stone