Facebook bejegyzésben jelentette be Eszenyi Enikő, hogy a Vígszínház igazgatói posztjára beadott pályázatát visszavonja és mindemellett elköszön a teátrumtól. A fővárosi intézmény igazgatóját az elmúlt hetekben érték sorra a támadások mielőtt a fővárosi közgyűlés dönthet a Vígszínház igazgatói posztjáról. Az utóbbi időben egyre többen szólaltak fel a jelenlegi vezető ellen. Fenyvesi Lili verbális erőszakra panaszkodott, aki rendezőasszisztensként dolgozott Eszenyi mellett, de rajta kívül Néder Panni, Stohl András, Kovács Patrícia, Molnár Áron, Hevér Gábor, Halász Judit és Lengyel Tamás is kritikát fogalmazott meg az igazgatónővel szemben az elmúlt hetekben.
061.HU
A Vígszínházat 2009 óta vezető Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, rendező korábban bejelentette a vádak ellenére ismét pályázik az igazgatói pozícióra, ezért nem hagyta szó nélkül azokat a vádakat, amelyek volt kollégái irányából érkeztek felé az elmúlt időszakban.
„Én nem vagyok félelmetes. Aki azért ment el a színházból, mert nem értett egyet a vezetői módszeremmel, az meghozta ezt a döntést, most mégis összeférhetetlennek nevez a nyilvánosság előtt. Zsófi azt mondja, a társulat már tőle is félt: én ezt nem tudom kommentálni, de azt el tudom mondani, hogy most már sikerült megmérgezni a társulaton belül is a hangulatot, és ez elég szomorú. Ezzel szétforgácsolnak egy jól működő színházat, amelynek nagyszerű társulata van. Azoknak a történeteknek, amelyeket a színészek az elmúlt napokban a nyilvánosság elé tártak, egy színház belügyeinek kellene lenniük” – nyilatkoztt az Indexnek az igazgatónő.
Eszenyi hozzátette, hogy ő is tud terhelő történeteket a kollégáiról. Azt állította a portálnak, hogy volt olyan színésze, aki egyszer szétvert egy hotelszobát, és megharapta egy kollégáját egy külföldi fesztiválon, aki ugyan tetanuszt kapott, de negyven fokos lázzal kellett lejátszania az előadást. “Nem vagyunk hibátlanok. Én sem vagyok hibátlan. De mindig a Vígszínház érdekében hoztam meg a döntéseimet, és ez a jövőben is így lesz” – hangsúlyozta a színház jelenlegi igazgatója.
A művésznő ezek után végül így fogalmazta meg búcsúlevelét:
“Kedves Művésztársaim, Pályatársak!
Az elmúlt napokban életem legnehezebb pillanatait éltem meg. Sokat tapasztaltam ez alatt a néhány nap alatt: támogatást, gyűlöletet, együttérzést és kiközösítést. Hiszek szerelmemben, a Vígszínházban! Hiszek az elhivatott munkában, abban, hogy szolgálni egy évszázad hagyatékát és közben új utakat keresni olyan cél, amiért érdemes élni. Idővel megtapasztaltam azt is, hogy szerethető az is, ami nehéz. Egy érzékeny világ érzékeny történéseit igyekszem megérteni, független művészként középen állva, rendíthetetlenül, sok ezer nézőért.
Már nem vagyok fiatal – és bár tapasztalataink különbözősége nehezen engedi az érvényes igazságok kinyilatkoztatását – azt bátran kijelenthetem, hogy a Vígszínház az elmúlt tíz évben megújult. Köszönöm Nektek! Köszönöm „Drágák, Gyerekek”, ahogy szoktam mondani kollégáimnak, művészeknek, egyetemi hallgatóknak. Ahogy 39 évvel ezelőtt, most is úgy látom, egyesek nem tudnak megbékélni a személyemmel. Mindent elkövetve igyekeznek a Vígszínház társulatát megosztani, a művészetbe vetett hitüket megtörni. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy a magam és mások méltóságának megőrzése érdekében a Vígszínház vezetésére beadott pályázatomat – annak ellenére, hogy a szakmai bizottság azt találta a legjobbnak – visszavonom, vígszínházi munkámat befejezem azzal a hittel, hogy Thália örök és halhatatlan.
Kedves Közönség, Támogatóim, Rokonaim, Barátaim, Mamikám! Köszönöm!
Eszenyi Enikő”
Fotó: Horváth Péter Gyula