Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 471
  •  
    471
    Shares

Ma ünnepli 65. születésnapját Angus Young, az ausztrál nemzeti kincs AC/DC ikonikus szólógitárosa, a rockvilág egyik legismertebb és legnagyobb tiszteletnek örvendő alakja. A skót származású zenész bátyjával, Malcolmmal karöltve a ’70-es évek közepétől egészen napjainkig vitte tovább az AC/DC-t, és miután zenekarvezető testvére feladni kényszerült a zenélést előrehaladott demenciája miatt, majd néhány évvel ezelőtt elhunyt, ma már ő a főnök és az egyetlen, kezdetektől állandó tag a legendás csapatban. Születésnapja alkalmából összeszedtünk róla – és részben az együttesről – néhány tudnivalót és érdekességet.

MP – 061.hu

Angus Young 1955. március 31-én látta meg a napvilágot a skóciai Glasgow városában, egy igen népes családban, ahol ő volt a legfiatalabb a nyolc testvér sorában (Malcolm, 2017-ben elhunyt bátyja, az AC/DC ritmusgitárosa a hetedikknt született). Nyolcéves volt, amikor szülők gazdasági okokból Ausztráliába emigráltak, ekkora már fokozott érdeklődést tanúsított a hangszerek és a zenélés iránt.

  • Eleinte bendzsózott, aztán olcsó akusztikus gitárokon játszott. Miután Sydney-be költöztek, tizenhat évesen vette használtan az első komoly gitárját, egy Gibson SG-t. (Először egy Gibson Les Paul-t próbált ki, de alacsony termete miatt, ahogy fogalmazott, „csípőficamot” kapott volna a nehezebb hangszertől. )
  • A csúcsra vezető út rögös volt: miután kicsapták a középiskolából, rövid ideig nyomdászként is dolgozott, de nem sokáig bírta, s tinédzserként végképp a zenélésre adta fejét.

Nővérük, Margaret javasolta a fiúknak az egyenáram-váltóáram rövidítését, amit a varrógépén látott, ők pedig azonnal elfogadták. Azt valószínűleg nem tudták, hogy az AC/DC az amerikai szlengben a biszexuálisokra használt egyik kifejezés.

  • Egyetlen lánytestvérük ötlete volt az is, hogy Angus iskolai egyenruhában, nyakkendőben, rövidnadrágban és iskolatáskával a hátán lépjen a színpadra, mert gimnazistaként az ajtón belépve azonnal gitárjához rohant, nem bajlódva az átöltözéssel. Mielőtt végleg megállapodott volna a kisiskolás szerkónál, Angus fellépett Zorro-, Pókember- sőt még gorillajelmezben is.
  • A ’73-ban összeállt zenekar első világszerte terjesztett albuma 1975-ben jött ki High Voltage címmel, és nem hozott azonnali áttörést, de fokozatos építkezéssel végül ez is összejött: az 1979-es Highway To Hell-lel az AC/DC a világ vezető rockcsapatai közé teleportált, az 1980-as Back In Black pedig még Bon Scott tragikus halála után, az új frontemberrel, Brian Johnsonnal a mikrofonnál is minden idők második legsikeresebb könnyűzenei kiadványa lett.
  • Angus felszerelése az AC/DC zenéjéhez hasonlóan minimál: Gibson SG gitár és Marshall erősítő. Szinte kizárólag SG-ken játszik, hatvanas évekbeli vintage Gibsonjai vannak. (A Gibson gyárt SG signature gitárt és hangszedőt is Angus Young nevével.) Az egyetlen alkalom, amikor színpadon SG nélkül jelent meg, amikor a The Rolling Stones-szal közös koncerten a Rock me Baby-t játszották, Angus pedig egy Keith Richards-tól kölcsönkért Gibson ES-335-et pengetett. Ez a típus egyébként a gyűjteményében is megtalálható, ahol viszont akadnak másfajta példányok is, például egy Telecaster vagy egy Gibson Firebird.

Első albumukról a tekintélyes Rolling Stone magazin azt írta: “A hard rock minden kétséget kizáróan elérte mélypontját” – 2008-ban viszont már a lap vette megtiszteltetésnek, hogy címlapjára tehette az együttes képét.

  • Angus nem olyan, mint Tom Morello (Rage Against The Machine) vagy a legtöbb híres villanygitáros: ő nem használ semmiféle effektet. A gitár gyakorlatilag direktben csatlakozik a Marshall bemenetére és kizárólag az erősítőn beállított torzítást alkalmaz.
  • Young stílusa mélyen gyökerezik a rockandroll hőskorszakának és a blues keményebb művelőinek játékában.  Kitartott vibrátókkal, hajlításokkal, sokszor negyedhangos nyújtásokkal tarkított erőteljes, expresszív szólójáték, míg ritmusgitározását az extra heavy pengetővel keményen leütött kvintek és akkordok jellemzik.
  • Az egyik koncerten egy vélhetően sakálrészeg rajongó Angushoz vágott egy korsó sört. Young bepipult, lerakta a gitárt és a szekusokkal kiemeltette a tömegből a fickót, majd a színpad szélére ülve csúnyán megtekergette az orrát.

Ennél érdekesebb történet, hogy a ’89-es panamai invázió alatt az amerikaiak a Noriega tábornok menedékéül szolgáló épületet bazinagy hangszórókból az AC/DC csutkára tekert rockzenéjével bombáztak, olyan számokkal, mint a Hells Bells, vagy a Highway to Hell. A közismerten operarajongó Noriega két napig bírta, majd megadta magát. A siker miatt ezt a módszert a mai napig alkalmazzák az amcsik, többnyire a teljesen más zenei kultúrájú Közel-Keleten.

  • A banda tagjai milliószor elmondták már, hogy szócséplésnek tartják a szaksajtó műfaji beskatulyázásukra tett próbálkozásait. Angus szerint Mozartot sem foglalkoztatta, hogy milyen stílusban komponál.
  • Malcolm Young azt állította, azért adta fel szólógitáros pozícióját a zenekarban, hogy jobban tudjon összpontosítani az ivásra. Miközben ő Bon Scottal köztudottan szívesen vette ki a részét a keményebb bulizásból, Angus beérte a forró csokival és kávéval. Míg Malcolm néha akkora whiskey-s gigantüveget cipelt magával, amit alig bírt el, Angus tejesüveget hordott magánál.

Fotó: The Scottish Sun


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 471
  •  
    471
    Shares