Az Electrify tizedik eseményén első ízben ad koncertet Magyarországon az ambient élő legendája, az elmúlás szépségét roncsolódó magnószalagokkal megörökítő William Basinski, fellép a nosztalgikus kísérleti zene kozmopolitája, Andrew Pekler illetve a magyar Lanuk, aki saját zenei nyelvét nyers szintetizátorhangok, labilis ritmusok és feltoluló zajok ütköztetésével alakította ki.
061.hu
William Basinski a 80-as években John Cage, Steve Reich és Brian Eno hatására kezdett el mágnesszalagra rögzített minimalista zenével foglalkozni. Alig pár hangból álló hangszeres témákat másolt szalagra, amelyeket körbe-körbe játszva rátalált egy olyan technikára, amely korábban nem tapasztalt hipnotikus hatás előidézésére alkalmas. Művei bámulatos, költői egyszerűségükkel az idő múlását örökítik meg.
A felvételek azonban csak húsz évvel később hozták meg számára az áttörést, amelyhez egy jó adag szerencsére is szüksége volt. Basinski 2001 nyarán New York-i lakásának egy kacatokkal teli szobájából ásta elő húsz éve kallódó felvételeit, hogy digitalizálja az elöregedett szalagokon tárolt zenéit. Archiválás közben azonban kiderült, hogy a hordozók már rosszabb állapotban vannak, mint gondolta, így a néhány másodpercenként elölről induló témák lejátszásról lejátszásra hallhatóan roncsolódtak. Az ismétlődés lüktetése lassan megváltozott, a dallam egyes részletei homályba vesztek, míg mások előtérbe kerültek, rések nyíltak a felvételen, amelyeken keresztül zörejek vagy csendek léptek a kompozícióba. Felismerve az elmúlás megörökítésében rejlő értéket, Basinski bizonyos loopokat fél óránál is tovább játszva felvette élete művét. Mindössze pár nap alatt megszületett az ambient és általában az elektronikus zene egyik fontos albumaként számon tartott, több mint öt órás TheDisintegration Loops.
William Basinski életműve azonban nem csupán a The Disintegration Loops-ból áll, hiszen már azt megelőzően is jelent meg lemeze a patinás Raster-Noton kiadónál. Gyakran archivált felvételeit használva máig rögzít a fő művére is jellemző, tévedhetetlen hatásmechanizmussal dolgozó lemezeket: a tavaly megjelent, zongora dallamot felnagyító Cascade túlvilági szépségét éppúgy csodálta a kritika, mint korábbi műveit. Élő fellépéseire szalagos magnókkal és hosszan kígyózó szalagokkal érkezik, amelyek a közönség szeme előtt válnak rögzítésre alkalmas eszközökből hangszerekké.