A “kortárs kalandor” – Xántus Jánosra emlékeztek a Néprajzi Múzeum Napján

Izgatottan figyelő, önfeledten játszó gyerekekkel, csillogó szemű felnőttekkel és fáradhatatlanul magyarázó muzeológusokkal találkozhatott az, aki március 5-én ellátogatott a Néprajzi Múzeum ingyenes, egész napos rendezvényére. A Néprajzi Múzeum Napján Xántus Jánosra, az intézmény Néprajzi Osztályának első őrére emlékezünk.

BARTA ZSOLT – Nullahategy

Xántus János csodálatos élete

Xántus különös figurája volt a hazai természet-, és néprajztudománynak. Pályafutását jogászként kezdte, ám az 1848-49-es Szabadságharc idején már önkéntes nemzetőrként harcol. 1849 tavaszán osztrák fogságba kerül, azonban szülei bécsi kapcsolatainak köszönhetően sikerül kiszabadulnia. Xántus ahelyett, hogy hazatérne, Prágába megy, ahol kapcsolatot keres majd tart fent az emigrációval. Újra elfogják, s most már hosszú börtönbüntetésre ítélik. Sikerül azonban megszöknie, majd kalandos úton, 1852-ben az Amerikai Egyesült Államokba hajózik. Itt kezdődik második élete.

John Xantus de Vesey állampolgársági igazolása

Az ambiciózus fiatalember, miután különböző alkalmi munkákat vállal, úgy dönt, lóháton a vadnyugatra utazik, hogy részt vegyen a híres Pacific vasút nyomvonalának kitűzésében. 1854-ben mérnökké nevezik ki, majd topográfiai felméréseket végez Indiana és Texas államokban. 1856-ban megbízzák az Arkansas folyó forrásvidékének feltérképezésével. Sokasodó munkái közben, amikor csak teheti a végtelen prérit járja, növényeket és állatokat gyűjt, melyeket rendszeresen, magyarázó jegyzetekkel és beszámolókkal ellátva Budapestre küld. Itthon hamar felismerik rendkívüli tudományos munkásságát, s 1859-ben, távollétében a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választják. Xántus 1862 elején jön Magyarországra, megtartja székfoglaló beszédét, majd visszatér az Egyesült Államokba, ahol új megbízatás várja: az USA mexikói konzulja lesz. Megromlott egészségi állapota miatt azonban 1864-ben visszatér Magyarországra, ahol szorgalmazza egy állami állatkert létrehozását. Az 1866. augusztus 6-án megnyíló pesti Állatkertnek első igazgatójává nevezik ki, ám csupán két évig marad tisztségében. 1868-ban csatlakozik a Triesztből induló, s Kelet-Ázsiába tartó osztrák-magyar expedícióhoz. Hamar összekülönbözik azonban az expedíció vezetőivel, s különválva látogatja meg Celebesz, Borneó és Jáva szigeteit, ahol hatalmas állattani anyagot gyűjt. Borneón tesz szert arra a mintegy 2500 darabos etnológiai gyűjteményre, amivel hazatérte után megalapozza a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályát, amelynek élére 1872. március 5-én kinevezik. A fáradhatatlan tudós még ugyanabban az évben részt vesz a Magyar Földrajzi Társaság megalakításában is. Kalandos élete állítólag a neves német indiánregények szerzőjét, Karl Mayt annyira megihlette, hogy Old Shatterhand nevű regényhősét róla mintázta.

Xántus János, mint Old Shatterhand

A Néprajzi Múzeum százada

Xántus 1894-ben bekövetkezett halála után a Néprajzi Osztály, a fiatalon elhunyt Jankó János igazgatása alatt vált igazi múzeumi egységgé. Hazai és nemzetközi gyűjteményei később is gyarapodtak, és a XX. század elejére az intézmény már Európa egyik vezető szakmúzeumának számított. 1929-től a népligeti iskolaépületben mutatták be 30 teremben a nagyközönség számára gyűjteményeiket. A Múzeum 1947-ben vált önálló szervezetté, jelenlegi helyére, az egykori Kúria épületébe 1975-ben költözött.

 A mai Néprajzi Múzeum korábban az Igazságügyi Palota volt

„És a zenekar játszik“

Xántus Jánost az új, „kortárs kalandorról“ szóló tanulmányi kiállítás idézte meg, a Múzeum többi, már ismert s népszerű kiállításait ( Kő kövön, A magyar nép hagyományos kultúrája) pedig a tárlatvezetés után, kézműves és múzeumpedagógiai foglalkozásokkal színesítették a Múzeum szakemberei.

Az érdeklődök a filmvetítések, könyvbemutatók és egyéb néprajzi csemegék mellett kerekasztal beszélgetésen is részt vehettek, ahol a Múzeum leendő, Szabolcs utcai látványraktárának tervei mellett szó volt az intézmény új épületének nyertes pályázatáról is. Este pedig zene szólt, s biztosak vagyunk benne, Xántus János is figyelemmel kísérte onnan fentről az eseményeket.