Zenés Adventi Kalendárium a JaMese zenekartól – Interjú Molnár Emesével

“A tárgyakkal szemben az élőzene, az élő énekszó az offline élet egyik fontos eszköze lehet: nem titkolt célom ezzel a lemezzel, hogy a család énekeljen együtt (…) az együtténeklés lényege nem a szép, cizellált énekhang, hanem hogy együtt rezegjünk” – mondja Molnár Emese, akit legújabb, Szabó T. Anna költő versciklusából született, Zenés Adventi Kalendárium című lemezéről kérdeztünk. A JaMese albumán szereplő 24 dal mindegyike egy-egy meglepetés az adventi naptár ablakai mögött, a lemezbemutató koncert december 8-án lesz a MOM Kulturális Központban.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Mikor fogalmazódott meg benned az adventi időszakra készülő lemez ötlete?
A karácsony mindig kiemelt ünnep volt az életemben és nagyon erősen élnek bennem emlékek a gyerekkoromból. De valahogy még jobban felértékelődik az emberben ez az időszak, amikor gyereke lesz, vagy amikor elveszíti az anyukáját. A kisfiammal kezdődik az ünnepkör felfrissítése és az új szokások kialakítása, az anyukám elvesztése pedig a teljes családdinamikát újraírja. Amikor két éve megtaláltam Anna verseit az interneten, éreztem, hogy alkotásra hívnak. A Gyertya volt az első, ami megszületett, majd tavaly a téli PagonyFesztre írtunk a zenekarral még három dalt. Idén sikerült úgy megtervezni az évet, hogy elkészülhessen mind a 24 szerzemény és mellénk állt a Tom-Tom Records is.

Szabó T. Anna Adventi kalendárium című kötetét zenésítettétek meg, a versek születéséről a vlogodban is beszélgetsz a szerzővel. Miért tartottad fontosnak, hogy ily módon is bemutasd a lemez „alapanyagául” szolgáló műveket?
Az advent befelé fordulásról szól, a család összezárásáról. Szerintem fontos, hogy ezt hangsúlyozzuk, és ne a túlzó ajándékozást vagy a felesleges pénzköltést. Szabó T. Anna a Pagonynál tavaly megjelent Adventi kalendárium kötete is ebben a szellemben született és ezen a hanganyagon is olyan emberek közreműködnek, akik szemléletükben tudnak ehhez kapcsolódni. Fontosnak tartom, hogy beszéljünk is erről, hogy az emberek érezzék, érdemes extra energiát fordítani ezekre a napokra a mindennapi kötelességek és teendők mellett. A vlogban megszólal majd többek között Palya Bea, Ferenczi Gyuri, Makranczi Zalán és a Dalinda énekegyüttes is ( Tímár Sára, Paár Julcsi, Nádasdy Fanni). Mindannyian őszintén beszélnek a nehézségekről és a gyerekkori élményeikről is. Megtiszteltek, hogy eljöttek velem énekelni, zenélni és még a kérdéseimre is válaszoltak.

A sajtóanyagban azt írod, hogy „a lemez arra is reflektál, ami egyre jellemzőbb a mai világban: szeretnénk lelassulni, offline módban maradni, a slow life életmódot követni.” Mit értesz pontosan ezalatt?
A kevesebb több, sokat mondogatjuk, de keveset teszünk érte. Ez a kérdés szerintem egyre égetőbb manapság. Mivel anya vagyok, a gyerekem jövője egyre jobban érdekel vagyis meg kell tanítanom neki olyan dolgokat, amelyek például a jövőben segíthetik a boldogulását. Nekem ezek közül a legfontosabb, hogy a kis dolgoknak kell örülni, hogy nem kell ragaszkodni a tárgyakhoz, hogy nem kell automatikus levenni a polcról az import gyümölcsöt, ha van itthon alma is, hogy a könyvet könyvtárból is ki lehet kölcsönözni, hogy bizonyos dolgokat nem kell megvenni, mert megvagyunk anélkül is. Ezek kicsi dolgok, de később fontosak lehetnek. Nem vagyok szent, a fent felsoroltak nekem sem mennek könnyen, én is vágyok szép, ámde fölösleges dolgokra és néha megvenném az összes könyvet a boltban. A tárgyakkal szemben az élőzene, az élő énekszó az offline élet egyik fontos eszköze lehet: nem titkolt célom ezzel a lemezzel, hogy a család énekeljen együtt. Ne az legyen, hogy beteszünk egy lemezt, és eléneklik helyettünk a Pásztorok, pásztorokat, hanem mi magunk énekeljük el a kedvenc dalainkat. Az együtténeklés lényege nem a szép, cizellált énekhang, hanem hogy együtt rezegjünk. A karácsony kiemelt esemény lehet, amikor még a nagypapa is dalra fakad, és az amúgy online unoka sem nyomkodja a billentyűzetet. Ezekhez lehet visszanyúlni felnőtt korban, nem a legújabb Xboxhoz, ami idővel úgyis elavul.

Hogyan találtál rá a lemezen közreműködő művészekre, és miért rájuk esett a választás?
Ferenczi Gyurit már tavaly óta üldöztem az ötletemmel, egyszerűen imádom, amit csinál és a felvételek alatt az is kiderült, hogy a JaMese zenekarral is kompatibilis, nagy élmény volt vele a stúdiózás. A Dalinda (Tímár Sára, Paár Julcsi, Nádasdy Fanni) énekegyüttessel azért szerettem volna dolgozni, mert nagyon nagy ereje van a kíséret nélküli énekhangnak. Ez látszik is, mert a gyerekek imádják a Lucázás című dalt. Palya Beát még a nagybátyámon, Szőke Szabolcson keresztül ismertem meg tinikoromban. Mindig is felnéztem rá, és különösen tetszik a nyíltsága, amellyel megosztja a zenéjében az érzelmeit. Ez megmutatkozik a lemez utolsó dalában is: Az ünnep, azé, aki várja című dal hordozza a lemez fő üzenetét: felkavar és erőt ad. Makranczi Zalán a tavalyi, nagy sikerű vlogja főcímzenéjének választotta a Bennem a világ című dalunkat. Nagyon örültem, mert a zene összeért a tartalmi mondanivalóval. A közreműködő zenészekkel régóta barátok vagyunk: Furák Pétert (zongora) még a Zoohacker-es időkből ismerem. Subicz Gáborral a zenésztársaim jártak együtt a Kőbányai Zenei Stúdióban és azóta is számos színházi és zenekari produkcióban együtt dolgoznak. Én most zenéltem vele először, de a trombita régóta rajta van a JaMese bakancslistámon. Szőke Szabolccsal, mint korábban kiderült rokoni szálak fűznek össze és Trio Squelini triójával időnként fellépek, Szalai Péterrel is innen ismerjük egymást. Az ő zenei világuk egy ékszerdoboz ezen a lemezen és nagyon örülök, hogy az emberek olyan hangszereket hallhatnak, mint a gadulka vagy a mbira. Tóth Eszter (Lanou, Napfonat) citerán játszik és énekelni járt hozzám, ami külön öröm, hogy Eszter mellett még három tanítványom is vokálozott velem, akik mind kiváló énekesek: Szarka Anita (Napfonat) Tóth Orsi (Napfonat, Lámpaláng) Takács Noémi (Noémó). Sokan kérdezik, hogy kik a gyerekek, akik énekelnek, mondókáznak és mesét mondanak: Rozi énekel a legtöbbet, aki a JaMese dobosa, Badics Márk kislánya. Az ő egyik osztálytársa, Kára Gábor, a másik gyerekszereplő.

December 8-án lesz a lemezbemutató koncert, amelyen interaktív zenei játékra hívjátok a közönséget. Szerinted mennyire nehéz megszólítani a gyerekeket a mai, “ingersokkolt” világban?
A gyerekek minden modern hatás ellenére gyerekek. Szerintem biztos, hogy partnerek lesznek a boomwhackers játékunkra. De a koncert, mint ahogy a lemez is, családi lemez. Nem hiszek a gyerekzenében, én a jó zenében hiszek. Szeretném, ha ezek a dalok új repertoár darabok lehetnének a fa körül. A szövegek zseniálisak, nem kell őket külön tanulni, mert megragadnak. A dallamok pedig remélem, hogy szintén a bőr alá kúsznak. Bízom benne, hogy nemcsak zenehallgatás lesz ebből a lemezből, hanem élő énekszó, amely nagyon fontos karácsonykor. Úgyhogy a közös énekléssel a lemezbemutatón is megpróbálkozok.

Két éve indítottad útjára az ÉlményÉnek workshopokat, amelyeken elsősorban azt szeretnéd megmutatni, vagy bebizonyítani, hogy az együtténeklés élménye elsöprő erejű. Ennek kiemelten fontos szerepe van az anya-gyerek kapcsolat kialakításában is. Mit tapasztalsz, visszatanítható-e a közös éneklés, táncolás hagyománya a mai szülőknek?
Szerintem erre komoly igény van. Volt olyan tanítványom, aki azt szerette volna, hogy bátrabb legyen a kislányának való éneklésben. Én nagyon jó tendenciákat látok erre, ott van például Paár Julcsi (Dalinda) Hangoló zeneterápiája, amivel szerintem pont ezt szeretné elmélyíteni. Az anya-gyerek közös éneklésre viszont csak az anyanyelv, és ezáltal a saját zenei hagyományaink alkalmasak, mert csak a saját nyelvünkön tudunk ösztönösen énekelni. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy én nem hallgatok angolszász zenéket, és nem merítkezem abból is, de a saját workshopjaimon azt vettem észre, hogy amikor magyarul dolgozunk, vagy például halandzsát használunk, akkor gyermeki állapotba kerülünk. Oda lehet így visszanyúlni, ahová más eszközökkel nagyon nehéz. Gyerekként mindenki improvizál és tényleg szabályok nélkül alkot vagyis a képesség ösztönösen megvan, erre rakódik rá aztán a sok tanult dolog, amely elnyomja ezt a szabad érzést. Aki kapcsolódni tud az énekhangjával, az újra és újra visszatalál ebbe a gyermeki örömbe és nem fog azon gondolkodni, hogy kialakítsa-e ezt a légkört, mert az magától létezik. Az workshopjaim erről szólnak, ami remélem a gyerekekre is kihat a felnőtteken keresztül.

Vezető kép: Emmer László