“A tanulság egy kis kiadó számára mindig is ugyanaz. Csak óvatosan ficánkolni!” – Rupaszov Tamással a Trottel Records kiadó igazgatójával és a Trottel zenekar basszusgitárosával beszélgettünk

A Trottel Records 14 alapvetően punk, hardcore és undergrond magyar vinyl lemez után megjelenteti a Trottel zenekar lemezeit is. Szeptember 13-án pedig boltokba kerül a honi hardcore úttörőjének számító Marina Revue Sikoly a mából‘ című albuma, ami, biztosan kapható lesz Nyugati Pályaudvar melletti Eiffel téren az Independent Label Fair elnevezesű vinyl vásáron, szeptember 21-én. A Trottel Records igazgatójával és egyben a Trottel zenekar vezetőjével, a honi punk egyik meghatározó alakjával, Rupaszov Tamással beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

A vinyl kiadás nyilvánvalóan nem nagy üzlet, viszont fontos dokumentumokat megőrző szerepe is van. Melyek voltak a legsikeresebb kiadványaid, amelyeknek köszönhetően úgymond kihozták nullszaldóra vagy minimálisan nyereségesre a céget?
14 LP jelent meg azóta, hogy újra gyártok vinylt is. Az első, a Pajtás daloljunk X majdnem elfogyott, a 450-ből nem sok maradt. Szintúgy sikeres a Bobafett Kotorszky album, utángyártottuk a Leukémia Közel a fejhajlító-gép című lemezét is. Jól fogy a Pajtás daloljunk – Hardcore LP, az AMD A háború borzalmai... Igazából egy-két lemez van, amitől többet vártam, de a többségük még 1-2 éve sincs, hogy megjelent, és a Trottel Records kiadványai nem egynyári slágerek (nevet). Van olyan is anyagunk, ami 15 év után fogyogatott el. Ettől függetlenül érezhető, hogy amikor megjelent a Pajtás X, még nem sok hazai vinyl volt a piacon, azóta pedig konkrét dömping lett a magyar lemezekből és a vevőkör nem bővül ennyire gyorsan.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Hogy látod, érdemes volt belevágni? Milyen tanulságai vannak a vinylek kiadásnak?
Az az igazság, hogy nem úgy mérlegelek, hogy érdemes-e kiadni egy-egy lemezt vagy nem. Van, amit mindenképp szeretnék megcsinálni a régi katalógusból és vannak olyan kiadványok, amiket mindig is szerettem volna a Trottel  katalógusában tudni. Például  nagyon büszke vagyok a Colorstar Heavenicetrip vinyl kiadására vagy a Tudósok LP-re. A tanulság egy kis kiadó számára mindig is ugyanaz. Csak óvatosan ficánkolni! No és hogy a vinyleket nehezebb pakolni és raktározni (nevet).

A Trottel Records egészen kicsi vállalkozás, gyakorlatilag egyszemélyes cég. Amikor vinylre optimalizáltok egy-egy anyagot, te is ott vagy a stúdióban és afféle producere vagy a remastereknek?
No igen, a kezdeti kétszemélyes cég egy idő múlva egyszemélyessé vált… Végül is van, amikor egy több mint a kettő. Ezzel együtt nem lehet mindenhol ott az ember, én pedig sosem értettem a stúdióhoz és túlzottan kedvem sincs hozzá. Nagy segítség volt Krolikowsky Dávid, aki a kezdetben ott volt a stúdiókban, most pedig Tanka Pisti fülére van bízva a dolog, illetve gyakran a zenekar senkire sem bízza a dolgot, mint pl. a Tudósok esetében Tövisházy Ambrus felügyelte a dolgot, illetve az AMD is maga adta le az anyagot.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A kilencvenes évek elején is számos underground  kiadványt adtál ki. Mivel te anno punk voltál, a kapcsolataidnak köszönhetően inkább a punk lemezeket tudtad jobban eladni, mintsem a partys cuccokat vagy az undergroundot? 
Ha a kezdetekkor, ’92-ben és ’93-ban megjelenő kiadványokat nézzük (Trottel Same Story, Leukémia Fejhajlító-gép,  Archbishop Kebab Beyond Ma Ken, Korai 93, a Liquid Limbs Hydrogixer, Másfél Kínai Nátha)… akkor inkább mondhatjuk eklektikusnak a katalógust, ami aztán tovább eklektizálódott, ha csak a ti Red Marinetti Neuromancer anyagotokra vagy a Hidegroncs A Kép /2 basszusgitár bálnahangokkal/, Anima 94/001, a skót Dawson Terminal Island kiadványokra gondolok. Akárhogy is, tény, hogy nagyobb volt az átjárás a színterek között, illetve nem szakadt izotópjaira az underground. A külföldi punk-underground színtér pedig még nyitottabb volt. Ugyanazok vették meg a hardcore Leukémia  lemezeket, akik aztán a sokkal kísérletezőbb vagy pszichedelikusabb lemezeket is szívesen fogyasztották.

 

Vannak olyan szent grálok, amiket meg akartál szerezni, de nem tudtál megegyezni a jogtulajdonosokkal, vagy nem kerültek elő olyan minőségű felvételek, hogy azokat érdemes lenne kiadni?
Egy CPg albumot azért szívesen csináltam volna és a Trottel Records katalógusban is vannak olyan felvételek, amiket valószínűleg sosem fogok tudni megcsinálni. Szeretnék egy Spions-lemezt, most szó van az annak idején Franciaországban megjelent kislemez újrakiadásáról, az talán össze fog jönni.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A punk kiadásában komoly népművelő szerepet vállaltál, de a nyolcvanas években számos olyan izgalmas zenekar működött, amely bandák maximum kazettát tudtak kiadni… (Art Deco, CMC, sok ska-banda…) Nem akarsz ezekből a rendszerváltás előtti zenékből is felvállalni valamit?
Mennyi ötlet! (nevet) Az utóbbi időben a legtöbb megjelenés nem volt igazán előre eltervezve, beestek a kiadványok az ablakon egymás után. Ha majd lesz idő, lehet, hogy alaposabban körülnézek még a nyolcvanas évek undergroundjában.

Szeptember 14-én megjelenik a Marina Revue vinyl lemeze is. A kilencvenes évek elején, a PostHumus sorozatban megjelent kazetta vinyl változatát adod ki?  
Nem sok használható Marina Revue felvétel maradt, így a vinyl nagy része ugyanaz, mint a ’94-es kazetta. A legendásan botrányos paksi Totál ’85 fesztivál anyagára és a zenekar utolsó próbáján rögzített anyagra épül a lemez. Lörke (Lőrincz Sándor (1967-2019), az az A.M.D. klasszikus felállásának gitárosa – a szerk.) mielőtt kórházba került még odaadta a szerinte legjobb létező paksi felvételt, de hát az is olyan amilyen, nyolcvanas évek közepi minőség. Tanka Pisti maszterelte, és megtett mindent, amit lehetett. 

Fotó: Horváth Péter Gyula

Mit gondolsz, a Marina Revue úgymond megágyazott a nyolcvanas évek végén már egészen népszerű hardcore mozgalomnak? Akkor még “nem volt semmi” és légüres térben mozgott a zenekar? 
Tény, hogy 1984-ben és 1985-ben még nem volt magyar hardcore színtér, de természetesen nem mozogtunk légüres térben. Akkor még – ahogy Pakson is – , együtt játszott punk, skin, hardcore, dark, ska, mindenféle underground zenekar. Nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget annak, hogy az első hardcore banda volt vagy nem, nem is hinném, hogy ki kellett volna taposni bármilyen utat a hardcore-nak… Egyszerűen kialakult és egyre több zenekar lett, különösebb ideológia nélkül, inkább csak a zenei sajátosságokra alapozva.

Melyik Trottel lemezeket adod ki újra? 
Természetesen az összeset szeretném. A Same Story lesz az első, mivel az volt az első Trottel Records kiadvány 92-ben. Aztán majd sorban, remélem nem tíz évbe telik majd míg 11 album megjelenik…

Fotó: Horváth Péter Gyula

1988-ban visszakaptad az addig elvett útleveled. Mit gondolsz, mi volt az oka? A rendszerváltás előszele? 
’88 végén kaptam vissza, így mehettünk novemberben Montpellier-be felvenni a Borderline Syndromat. Gőzöm sincs, hogy miért pont akkor. 1985-től évente kérvényeztem és mindig elutasították. Gondolom, hogy 1988 végén már kisebb gondjuk is nagyobb volt ennél, recsegett ropogott az egész tákolmányuk.

A Trottel-vinyelek között voltak színes korongok is. Megtartod az eredeti kiadások színét?
Milyen romantikus vagy (nevet)! Nagyon szépek a színes vinylek, de most már tudjuk, hogy a fekete azért jobban szól. Amelyiknél nem volt fontos a hangzás – , mint pl. a Pajtás-sorozat, ami egyébként is úgy szól, ahogy, inkább a színeset választottam-, de az utóbbi kiadványoknál már fontos volt, hogy szólaljon is meg, így inkább feketék lettek. A Same story fekete lesz, a többinél még nincs koncepció.

Kiadod a Your Sincere Innocence (1990) minialbumot is?
A korai Trottel lemezek közül az a kedvencem. Ennek a hangzása áll a legközelebb ahhoz, amit akkor szerettem volna. Probléma, hogy 2×10 perces, inkább maxi, mint mini album. Sajnos a vinylek nagyon drágák és az előállításuk sem lesz olcsóbb, csak mert rövidebbek, ezért nagy dilemma, hogy mi legyen.

Van egy momentum, ami érthetetlen a zenekar bibliográfiájában: „1988-ban Rupaszov váratlan visszakapta útlevelét, így lehetőség nyílt egy francia turnéra, melyre meghívás alapján kerülhetett sor. Auswitz azonban nem akarta elhinni, hogy a létező szocializmus Magyarországán ilyesmi lehetséges egy kis és független punk zenekarnak, így az utazás előtt elhagyta a Trottel kötelékét”…Azért lépett ki, mert mehetett külföldre a zenekar?
Na, ez így volt igaz. Mikor a francia Gougnaf Mmt kiadó felajánlotta a stúdiózás és a lemez lehetőségét, a dobosunk, – akit Vastagnak hívtak és nagyon vékony volt ezért lett Auswitz a beceneve – , egyszerűen nem hitte el, hogy ez igaz és heteken hónapokon mindenféle hivatalos papírt  követelt a kiadótól. Ez annyira kínos volt, ráadásul aggódtunk, hogy tényleg nem fog eljönni, ezért három héttel a stúdiózás előtt dobost cseréltünk, így játszik az első lemezen Garfield, aki a Kazányiból jött.

Mi lesz a sorsa az Archív 1986-’87-’88 című kazettának vagy a ’85-’87 demónak(1987)
Hát…. Nem  tervezem kiadni a korai demókat. Rövidek, mind máshogy szólnak, nem lehet belőlük egy egységes valamit összerakni, de tény, hogy sokan noszogatnak. Egyelőre ellenállok (nevet).

A készülő Trottel-lemezen lesz-e visszafordulás valamelyik Trottel-korszakhoz? Ha nem, akkor milyen irányba fejlődik az egyébként is öntörvényű zenekar? A Talayapában ki tudod élni a legvadabb vágyaidat is, akkor a Trottel megmaradhat a saját megalkotott keretei között?
Ha jól megfigyeljük, ritkán fordulunk visszafelé, leginkább az “előre” számít (nevet). Ez a mostani folyamat végül is a Talayapa duóval indult, amiben a régi Trottel dobos (1997-2000) Orosz Csabival zenélünk 18 év után újra együtt. A dolog sajátossága, hogy a dob elektromos, ami alapjában véve viszi el totál más irányba a hangzást. Csabi kreativitása mindig is inspirált és az Interferencia és a Fluid albumok óta éreztem, hogy lett volna még bennünk egy érdekes, közös lemez. Ezt most megpróbáljuk bepótolni a szintén régi Trottel-tag Kardos Ritával, és az ő szaxofonjával kiegészülve. És végül is igazad van, a Talayapa a ‘zizzent’ vágyak kiélése duó formációban. A Trottelnek sosem zenei keretei voltak hanem inkább szellemisége és azt gondolom, hogy ameddig ez a szellemiség megmarad, addig a zenei elvonatkoztatásoktól függetlenül megvan a létjogosultsága. Persze a hangzás még magunkhoz képest is radikális változáson megy keresztül, mint megannyiszor, ezért játszunk most a Trottel bemutatja: Talayapa feat. Rita K. néven. Egyébként a Talayapa duóval tartunk egy kis ízelítőt szeptember 21-én a Független kiadók vásárán az Eiffel téren.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula

 

2019-09-10T06:42:07+02:00 2019. szeptember 9.|