“Ha mást nem ér el ez a kiállítás, csak elmeséli, hogy a reménytelennek tűnő helyzetben is élt a remény, és hogy vitatkozni mindig azzal a narratívával érdemes, amelyikkel szinte tilos ujjat húzni, már megérte, hogy létrejött” – fogalmaz Ákos, akit a vasárnap a Magyar Zene Házában megnyílt, „Nekünk írták a dalt! A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai 1957-től a rendszerváltozásig” című tárlatról kérdeztünk. A zenész szerint a kiállítás szubjektív képet ad egy korszakról, de elég széles a merítés, hiszen Aradszky Lászlótól a CPG punkegyüttesig mindenki megtalálhatja a saját emlékeihez legjobban illeszthető anyagot, és arról is mesélt a 061.hu-nak, hogyan vizsgázott annak idején Baán Lászlónál.
MM – 061.hu
Mit gondolsz, miért fontos egy ilyen, sok szempontból még ma is kényesnek tartott időszaknak az ábrázolása?
Nem érzem kényesnek, szerintem már nem beszélünk félelemmel erről az időszakról. Ettől még a kiállításon megjelenített zenészek közül sokaknak lehetnek olyan emlékeik, amelyeket nem szívesen idéznek fel. Nagyon megtisztelő egy ilyen tárlat anyagában szerepelni, ugyanakkor joggal merülhet fel a kérdés, hogy nem túl korai-e mindez, hiszen, nem tudjuk, valóban a történelem része lesz-e, amit ez a műfaj, ez az időszak hátrahagyott. Természetesen vannak veszteségek is ezen a területen, de jobbára olyanok szerepelnek ezeken a képeken, akik most is jelen vannak, sokunk még él, alkot, az igazi ítéletet erről az időszakról talán csak később lehet igazán kimondani. Mindemellett nagyon jó, hogy erre a műfajra ilyen figyelem vetül.
Milyen emlékek idéződtek fel benned a kiállításon sétálva?
A látogatókat az első teremben egy nagy, áttekintő tabló fogadja a különböző korszakok és műfajok szereplőinek fényképével. A rockelőadók között alig van olyan, akinek a posztere ne lógott volna a szobám falán kamasz koromban, a kiállított lemezek nagy többsége mind megvolt nekem. Egyszerre nosztalgikus és szürreális volt őket így egyben látni.
Rólam egy nagyjából 33 éves kép van kint, ekkor még egyetemista voltam, és annál a Baán Lászlónál vizsgáztam éppen, aki most a Liget projekt vezetőjeként megnyitotta a kiállítást. Nála hármasért húzhattam tételt, mert ekkor már nagyban turnéztunk, és csak szórványosan jártam be az órákra.
A kiállításnak nem célja bemutatni a korszak teljes popkulturális repertoárját, inkább annak meghatározó témáit járja körül. Maradt benned hiányérzet bármivel kapcsolatban?
Nem azért jöttem, hogy a hibát keressem. Mindenki más emlékeket tart fontosnak, elsősorban a sajátjait, amelyek nem feltétlenül a valóságot tükrözik. Ez az időszaki tárlat szubjektív képet ad egy korszakról, elég széles a merítés, Aradszky Lászlótól a CPG punkegyüttesig mindenki megtalálhatja a saját emlékeihez legjobban illeszthető anyagot.
Kovács Ákos és Baán László, a Liget Budapest projekt miniszteri biztosa
Hogyan tud kapcsolódni egy fiatal ehhez a kiállításhoz? Miért fontos, hogy ők is megismerjék a hazai populáris zene hőskorát és annak társadalmi hatásait?
A dalforma képes arra, hogy katarzist adjon, egész életre szólóan megérintse az embert. Ez nem változott az évtizedek alatt. Emiatt kezdtem zenét hallgatni, emiatt lettem dalszerző. Ez a műfaj alapjaiban a központi narratíva elleni lázadásra épült, akkor is, ha nem volt mindenki akkora ellenálló, mint emlékszik. Ma globális szinten csak egyfajta magyarázat elfogadható mindenre, aki más véleményen van, az komoly következményekkel számolhat.
Ha mást nem ér el ez a kiállítás, csak elmeséli, hogy a reménytelennek tűnő helyzetben is élt a remény, és hogy vitatkozni mindig azzal a narratívával érdemes, amelyikkel szinte tilos ujjat húzni, már megérte, hogy létrejött.
A “Nekünk írták a dalt!” A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai 1957-től a rendszerváltozásig című kiállítás az intézmény első időszaki kiállítása, amely nyolc egymáshoz kapcsolódó témakörben mutatja be a korszak zenéjét és társadalmi hátterét, 200 előadóját és 39 dalát, a hatvanas-nyolcvanas évek klubjait, kulturális intézményeit, zenei technológiáját és zenekarainak rajongóit. A tárlat október 29-ig látható a térszint alatti időszaki kiállítótérben.
A kiállításon elcsíptük Nagy Ferót, Varga Miklóst és Szigeti Ferencet is, erről szóló anyagunkat ITT olvashatják!
Fotó: Hatlaczki Balázs