A legnépszerűbb magyar zenés színpadi művek egyike, a hazai rockopera és musicalrepertoár messze legsikeresebb darabja, amelynek monumentalitását és zsenialitását nem csak az jelzi, hogy újabb és újabb generációk fújják kívülről a szövegeit, hanem például az is, hogy elbírja az opera műfaját is (a Szinetár Miklós rendezésében tavaly bemutatott szimfonikus operaváltozatról ITT írtunk korábban). Szörényi Levente és Bródy János immár klasszikus rockoperáját 2023-ban, bemutatása 40.évfordulóján nagyszabású interaktív koncerttel, a Szent István-kultusz kiépüléséről szóló kiállítással, és egyéb programokkal ünneplik.

MM – 061.hu

Nagyszabású programsorozattal, a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállítással, a Papp László Budapest Sportarénában jubileumi előadással, továbbá koncertturnéval ünneplik az István, a király című rockopera bemutatásának 40. évfordulóját jövőre.

“Mindenen képesek vagyunk összeveszni, de azon nem, hogy az István, a király egy korszakos mű”

L. Simon László, a múzeum főigazgatója az eseménysorozat csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján kiemelte: az István, a király – amelynek ősbemutatója 1983-ban a városligeti Királydombon volt – ügye össznemzeti ügy. Olyan műről van szó, amely 40 éven keresztül nemzedékek számára jelentett meghatározó élményt – mondta a főigazgató Szörényi Levente és Bródy János legendássá vált alkotásáról, hozzátéve, mindenen képesek vagyunk összeveszni, de azon biztosan nem, hogy az István, a király egy korszakos mű.

Tájékoztatása szerint 2023-ban, a rockopera bemutatásának 40. évfordulójára kiállítást hoznak létre, szeretnék bemutatni, miként profanizálódott István alakja az idők folyamán. A tárlat a Szent István-kultusz kiépüléséről fog szólni, 1083-tól egészen napjainkig bemutatva a kultuszépítés fontos állomásait, jelentős tárgyi anyagait és dokumentumait. A kiállításon a rockopera fontos pillanatait, díszleteit, jelmezeit, tárgyi anyagait, fénykép- és filmes dokumentációját is a közönség elé tárják.

A tervek szerint 2023. május 15-én nyíló tárlatról elmondta: megnyitóján és másnap a múzeum kertjében koncertet is tartanak, ezzel indítva útjára a 40. évfordulóra tervezett programsorozatot.

Bródy János a sajtótájékoztatón elmondta, hogy ezt a darabot Szörényi Leventével eredetileg egy dupla nagylemezre írták, és el sem tudták képzelni, hogy ekkora sikere lesz. “Ha harminc év múlva is emlékezni fognak rá, akkor elhiszem, hogy sikeres”, fogalmazott az énekes-zeneszerző hozzátéve, nagyon boldog, hogy a negyvenedik évfordulóhoz közeledve is ekkora érdeklődés övezi a darabot. Mint fogalmazott, úgy érzi, mintha minden egyes előadás alkalmával újjászületne a darab, hiszen nincs eredeti, szerzők által elképzelt és meghatározott színpadi előadása.

Szörényi Levente L. Simon László szavaira reflektálva megjegyezte: kétségtelen, hogy beszélhetünk István-kultuszról, amelyhez ők is hozzá tudtak adni ezzel a rockoperával. A zeneszerző fontosnak tartotta megjegyezni azt is, hogy a darabbal Koppány alakját is “bevezették”, hiszen 1983-ban, mint mondja, az emberek kilencven százaléka nem tudta, ki az a Koppány. Mint mondta, a darabba azért írták bele, mert ő is a történelem része, és dráma ott van, ahol feszültség is van. Az kétségtelen, hogy a darab helyrebillentette Koppány emlékét – jegyezte meg.

Fotó: blikk.hu

István-jegy, Koppány-jegy

Novák Péter, a jubileumi előadás rendezője a 061.hu-nak elmondta, a 2023. augusztus 18-án és 19-én látható előadáson szeretnék a közönséget a fókuszba helyezni, interaktív előadást terveznek. A Papp László Budapest Sportarénába tervezett előadással kapcsolatban elmondta:

“Három színpad lesz a küzdőtéren, közötte kétezer ember, benne kétszáz táncos, körben ül a többi néző, és mindenkinek lehetősége lesz arra, hogy egy igazán interaktív élményként élje meg az előadást. Ez nem a hagyományos színházi felállás, hogy ülsz a nézőtéren a sötétben, és nézed a színpadon a művészeket, és kettőtök között van egy áthatolhatatlan fal, hanem részesei vagyunk a dolgoknak, teszem azt, Koppány, amikor megszólítja az ő népét, akkor az ő népe ott van, és nem statiszták és színészek ábrázolják ezt, hanem az a kétezer ember, aki ott van a nézőtéren, és együtt lélegzik akkor már több mint egy órája a darabban.”
Már a jegyvásárlás is egy játékos állásfoglalás, mondja Novák Péter, utalva arra, hogy lesznek például István- és Koppány-jegyek. “Mindenki ugyanabban az élményben fog részesülni, nem lesznek győztesek és vesztesek, de ennek az interakciónak a jeleit már ebben az előkészítő szakaszban is szerettük volna megmutatni”, tette hozzá. Tekintettel arra, hogy a negyvenéves a rockopera ősrajongó magja ma már hatvan pluszos, az álló- mellett természetesen ülőjegyek is lesznek.
 
Emellett az ülőhelyekre is tervezek olyan merchandise eszközöket, amelyekkel az előadásban részt lehet venni.
“Mindenki látott már focimeccset, vagy olimpiai megnyitót, látta azt, hogy a nézőtéren ülők jelenléte, hullámzása, az élőképek, hogyan járulnak hozzá ehhez a történethez. Nagyon bízom a fantasztikus néptáncos közösségben – akiknek én is részese lehetek – mert kétszáz ember igenis meg tud mozgatni, és be tud indítani egy ekkora tömeget”
– mondta Novák Péter, aki a zenei koncepcióról elárulta, hogy szimfonikusokkal, rock zenekarral, élő kórussal is készülnek.

 
Minden hangra és minden elénekelt szótagra vigyázva adják majd elő a darabot, mutat rá a rendező-koreográfus, hiszen ez a produkció annyira a kollektív tudatunk része, hogy nem térhetnek el tőle semmilyen minőségben: a szerzők iránti tisztelet okán sem, másrészt, egy ilyen kerek évfordulón a közönség elvárásainak is meg kell megfelelni.
 
Novák Pétert arról is kérdeztük, mit gondol a rockoperából készült, Szinetár Miklós által színpadra vitt operafeldolgozásról, ezzel kapcsolatban így fogalmazott:
“Borzasztóan fontos, hogy egy ilyen feldolgozás egyáltalán megszülethet. Viszonylag otthon vagyok a színháztörténetben, különösen a musicalek, rockoperák történetében, de ilyen nem nagyon történt még, és ez is mutatja ennek a műnek a jelentőségét. Valamint annak, hogy 92 éves korában egy alkotó ilyen szellemi frissességnek és energiáknak örvend. Szóval ez egy izgalmas dolog, és szerintem nagyon fontos ügy, az egész műfajnak, a könnyűnek mondott és sokszor periférikusan kezelt zenei szcenárió elismerése.