Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

A Várfok Galéria egy nagyszabású csoportos kiállítással kapcsolódik a Fesztivál Akadémia idei témájához, a családfákhoz. A tárlat mások mellett az idén 100. születésnapját ünneplő világhírű Françoise Gilot, Korniss Péter és Rozsda Endre alkotásain keresztül járja körül a származás, ősök és az utódok közötti kapcsolatok, családi kötelékek, vérvonalak, generációkon átívelő tradíciók kérdéskörét.

MM – 061.hu

„Teltünk-múltunk, egyszer voltunk, hol nem voltunk” – írja Esterházy Péter A szív segédigéiben, amely meg is adja a tárlat alaphangját. Milyen hatással vagyunk a világra, hogyan maradunk meg, miben élünk tovább? E kérdésekre keresi a választ a Fesztivál Akadémia hivatalos programjának részeként a Várfok Galéria Családfák című kiállítása.

A Fesztivál Akadémia kamarazenei eseménysorozat idén a “Családfák” mottót kapta – az alapítók, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás maguk is egyetlen családot alkotnak, és mindketten zenész családból származnak. De a fesztiválon rajtuk kívül is rendszeresen fellépnek zenész családok, férjek feleségekkel, szülők gyerekekkel. A „családfa” tágabb értelemben is meghatározza a fesztivál programját, hiszen a műsorban nagy zeneszerző dinasztiák tagjai éppúgy szerepelnek, mint család-tematikájú kompozíciók J. S. Bachtól Mozarton át Brahmsig, Schumannig, Bartókig és kortárs zeneszerzőkig.

Korniss Péter két képe

A Várfok Galéria e témára reflektáló kiállítása pedig megmaradásunk lehetséges formáin – fotókon, festményeken – keresztül igyekszik az örök kérdésre választ találni: milyen hatással vagyunk a világra? Szülők, gyerekek, nagyszülők, unokák közös történetei, hagyományai, generációk közötti kimondott vagy kimondatlan egyezések, az észrevétlen folytonosság jelenik meg ezek az alkotásokon. Korniss Péter fotói a hagyományos paraszti életformát őrző, érintetlen falvak világának hiteles lenyomatai. “Ha nem elég jó a képed, nem voltál elég közel az emberhez. Az egész munkám az emberről szól, az emberre koncentrál. Amikor először voltam Széken, tudtam, hogy ez a kultúra el fog tűnni, ezért nekem az a dolgom, hogy megörökítsem. És ezt elsősorban az emberen keresztül szerettem volna megragadni, nem a tárgyi világon, nem a tájon keresztül, hanem mindig az embert a középpontba helyezve” – fogalmazott korábban a Kossuth-díjas fotográfus a 061-nek adott interjúban.

Rozsda Endre: A vádoló kísértet (1979)

A kiállításon szereplő három fotóján az élet három stációja jelenik meg – a Szabadtéri misén fókuszában egy kisbaba van, az Asszonyok kosarakkal című fotó egy 1972-es Kalotaszegen tartott esküvő egyik jelenetét ábrázolja, amelyen öt díszesen felöltözött nőt látunk a tiszta szobában, kezükben és körülöttük a kelengyével. A harmadik, Asszonyok a sírhantnál című kép pedig az elmúlás metaforája – a fotón megjelenő három idős asszony akár a múlt, a jelen és jövő titkait ismerő párkák. Korniss képeinek erejét a tudatosság, a mindig tiszta kompozíciók adják, ahogyan maga is megfogalmazta, a legfontosabb, hogy egy kép ne csak ismereteket közöljön, hanem érzelmileg is legyen hatással a nézőre. 

Rozsda Endre kaleidoszkópos időrétegei közül kísértetként előtűnő családtagjait láthatjuk 1979-es A vádoló kísértet című festményén – “a múltat nem mint történelmet, hanem mint örökös jelent érzem”, fogalmaz a művész, a festményen előbukkanó arcok, mint múltunk őrzői jelennek meg rajta. A tárlaton látható még egy korai Rozsda-portré, valamint két tusrajz is a szürrealista festőművésztől.

Françoise Gilot festménye férfi és nő összetartozását, elválaszthatatlanságát jeleníti meg, Szirtes János kormos képei pedig nem csak a generációkon átívelő tradíciók kérdéskörét járják körül, festett “archaikus” emberi lenyomatai a technika tekintetében is reagálnak a témára (képeit bekormozta, vagyis az ősi népek kultikus-mágikus anyagaihoz hasonlóan a tüzet, a füstöt és a kormot használta fel munkáiban). 

A kiállításon a fiatal generációt négy művész képviseli: egyikük Nemes Anna, akinek rendkívül érzékeny, akvarellszerű aktjai a tárlat leghangsúlyosabb alkotásai. A galériában megtekinthető Kettős portré Bumbi kutyával, valamint a Gólem és a Kettős akt című képeken tetten érhető a művész finom rétegzésre alapuló, festékfoltokból kibontakozó technikája, absztrakt akvarellfoltjai egészen izgalmasan fogják meg a témát.

 

Orr Máté fotószerű, statikus portréjával, a Teddy, Jane és Lance otthon Budapesten című képével szerepel a kiállításon, Gaál Kata egyedi kollázs- és montázsképei (Sedative app I. és II.) – amelyek a legkülönbözőbb anyagok, viasz, fa, szövetdarabok  beépítésével készülnek – pedig ezen a tárlaton láthatók először. Kazi Roland fiatal médiadesigner kinetikus szobraiban különböző népi hiedelmeket dolgoz fel. A születéssel kapcsolatos babonák közül a váltott gyermek hiedelme az egyik legelterjedtebb, amely szerint egy természetfeletti lény kicseréli az újszülöttet saját gyermekére. Kazi alkotása erre reflektál.

Egy család egymást követő nemzedékei szervesen kapcsolódnak egymáshoz – az örök körforgást, a folytonosságot több perspektívából, különböző technikák és gondolatiság mellett alkotott és fogalmazott művek mutatják be a Várfok Galériában. Az egy témára született alkotások mögött meghúzódó művészi koncepciók egymásmellettisége mindig izgalmas, érdemes elmenni a tárlatra, amely július 31-ig látogatható.

Családfák
Várfok Galéria (1012 Budapest Várfok u. 11.)
Látogatható: 2021. július 31-ig


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •