New Yorkról számtalan filmet forgattak Hollywoodban, azonban egyre kevesebb olyan produkciót látni, amelyben a megapolisz saját történelemmel és identitással, egyedi hangulattal vagy akár építészeti stílusjegyekkel jellemezhető városrészeinek bemutatása átütné az érdektelenség falát. Legutóbb Marc Webb próbálkozott New York-i afférok című filmjével, inkább több, mint kevesebb sikerrel. A múlt heti bemutató apropóján a szokásos szubjektív lista formájában harapunk a Nagy Almába: olyan filmeket próbáltunk összeszedni, amelyekben a város nem csupán teret ad a cselekménynek, hanem nélkülözhetetlen szereplő, a színészekkel együtt lélegző entitás és az események mozgatórugója is egyben.
MP – 061.hu
Álom luxuskivitelben
(Breakfast at Tiffany’s, 1961)
Holly szerepe kapóra jött Audrey Hepburnnek, aki ebben az időszakban éppen imázsváltására készült. Noha konzervatívabb kritikusai szerint hiba volt kilépni a kislányos naiva szerepéből, amelybe beskatulyázták, a fiatal és titokzatos nagyvilági férfifaló bőrében aratta egyik legnagyobb sikerét. A filmbeli Tiffany’s üzlet műemlék jellegű épülete 1837 óta áll az Ötödik sugárúton, nem messze attól a lakástól, ahol a film főszereplője a történetben lakott. A szigorú cenzúra miatt a forgatókönyvben átalakították az irodalmi alapanyag kevésbé píszí nyelvezetét, és a Holly – az eredetiben Cily – biszexualitására utaló szálat is kihagyták, ráadásul Truman Capote kisregényének nyitott, ám nem túl boldog jövőt sejtető végét is könnyed hepienddé fazoníroztatta a filmstúdió.
helyszínek: Upper East Side, Cental Park, New York Public Library, Tiffany&Co, Park Avenue, Ötödik sugárút, keleti 71. utca
A Keresztapa 1-2
(The Godfather 1-2; 1972, 1974)
A szervezett alvilág megszámlálhatatlanul sok filmnek szolgált alapötletéül, azonban A Keresztapa szinte vitathatatlanul a legfontosabb film mind közül. Francis Ford Coppola felejthetetlen alkotását olyan neves, és a témában szintén felettébb jártasnak mondható rendezők, mint Scorsese vagy Brian De Palma csak megközelíteni tudták, ám azt az összhatást, amit a Corleone-sztori nyújt, nem voltak képesek túlszárnyalni. Az egyedülálló hangulathoz az operatőr Gordon Willis fényképezése, a képek kesernyés színei és a kamerabeállítások éppúgy hozzájárultak, mint Nino Rota legendás zenéje, és a teljes szereplőgárda, élén Marlon Brando, Al Pacino és a második részben feltűnt Robert De Niro felejthetetlen alakításaival. New York emblematikus helyszínei az első részben és a folytatásban is fontos szerepet játszanak: a Paramount a századeleji jeleneteket a filmstúdióban akarta leforgatni, de Coppola ragaszkodott hozzá, hogy Vito érkezését az Újvilágba, fiatal korát és Donná avanzsálását az eredeti helyszíneken vegyék fel.
helyszínek: Little Italy, Midtown, Prince’s Bay, Staten Island, Ellis Island, East Village, keleti 7. utca
Taxisofőr
(Taxi Driver, 1976)
Martin Scorsese annyi filmet forgatott New Yorkban, hogy csak Woody Allen versenyezhet vele. A városban játszódó alkotásai közül több is listánkra kívánkozik (Aljas utcák, Dühöngő bika, Nagymenők, New York bandái), ám a címszereplő mizantróp manhattani taxisofőr, Travis Kimble tragikus önbíráskodásban végződő útja mégiscsak jóval érzékenyebben ragadja meg a gengsztertablóknál, milyen együtt lélegezni és fuldokolni a jenki nagyvárossal. Ez a minden ízében tökéletes társadalomkritikus film megrázta az amerikaiakat, közöttük olyan is akadt, aki halálosan komolyan vette a látottakat. Emlékezetes, 1981-ben egy New York-i taxisofőr, John W. Hinckley rálőtt Reagan elnökre, állítása szerint azért, hogy imponáljon Jodie Fosternek. A filmbeli tiniprostit alakító színésznő ennek hatására függesztette fel bebiztosított filmes karrierjét, de legalább nem unatkozott: mielőtt visszatért volna Hollywoodba, angol nyelvből summa cum laude diplomázott a Yale-en.
helyszín:Columbus Circle, keleti 13. utca, Nyolcadik sugárút, Times Square, East Village
Manhattan (1979)
Az idén 82 éves rendező korábban váltig állította, hogy csakis New Yorkban hajlandó filmet forgatni, ám kénytelen volt újragondolni a dolgot, miután az évente futószalagon gyártott munkái után egyre halkabban csilingeltek a mozikasszák. A katalóniai és angliai kitérők (Vicky Cristina Barcelona, Match Point) gatyába rázták ugyan Allen karrierjét, korábbi New York-i történeteinek nívószintjére azonban nem sikerült visszakapaszkodnia. A Manhattan Allen ódája a városok városához, amelynek az Annie Hallban vagy a Hannah és nővéreiben gyönyörűen felskiccelt, szinte külön entitásként lüktető lelke Gordon Willis misztikus monokróm képein már kontúrt is kap az ikonikus helyszínek és épületek felvillanásaival. Rendezőnk persze a párbeszédeket sem hanyagolja el, a film voltaképpen esszenciája a filozófiát és a művészeteket a mélabús romantikával, drámával és szarkasztikus humorral ötvöző történeteinek.
helyszínek: Midtown, Upper East Side, Queensboro Bridge, Guggenheim Museum, Museum of Modern Art, Central Park, Russian Tea Room
Volt egyszer egy Amerika
(Once Upon a Time in America, 1984)
Sergio Leonét, a Volt egyszer egy vadnyugat rendezőjét a spagetti-western atyjaként tartják számon, pedig a filmtörténet egyik legzseniálisabb – és persze a rendező védjegye szerint a leglassúbb folyású – gengszterfilmje is az ő nevéhez fűződik. A Volt egyszer egy Amerikát állítólag azért forgatta le, mert rettentően megbánta, hogy korábban elutasította A Keresztapa rendezését, amire eredetileg őt kérték fel. Akkor még úgy vélte, hogy a történet dicsőíti a maffiát, ráadásul nem elég érdekes. Örülhetünk, hogy így történt, hiszen Coppola fő művén nagyítóval sem találni foltot, Leone pedig fantasztikus epikai érzékkel mesél közel négy órán keresztül, de az erős képsorok végig a székbe szögeznek, és persze Ennio Morricone zenéjéről, De Niro, James Woods, Joe Pesci, William Forsythe vagy Elisabeth McGovern játékáról is csak szuperlatívuszokban illik értekezni.
helyszínek: Dumbo, Brooklyn, Vinegar Hill, Bronx, East Village
Szellemirtók
(Ghostbusters, 1984)
Dan Aykroyd, a film husi szellemvadásza szállította annak idején az eredeti történetet, ami teljesen más volt a végül filmvászonra rakott verziónál. A Columbia Pictures máig legjövedelmezőbb, és minden idők 32. legsikeresebb filmje szinte biztosan nem futott volna be ekkora karriert, ha a rendező-producer Ivan Reitman nem telepíti New Yorkba az eredetileg térben és időben utazó hősöket, töredékére szabva ezzel az Aykroyd-mű megvalósítására saccolt több százcsillió dolláros költségvetést. A szerző magának és régi cimborájának, a Blues Brothers-sztár John Belushinak, valamint Eddie Murphynek és John Candynek szánta a Ghostmashers (Szellemzúzók) főszerepeit, Belushi azonban időközben elhunyt, a többiek pedig így nem vállalták a szerepet. Ekkor került képbe egy másik csodakomikus, Bill Murray, aki szinte az össze jelenetét végigimprovizálta, a film óriási sikere részben neki köszönhető. A kész anyagban több nevezetes manhattani helyszínnel is találkozunk, például a New York-i Közkönyvtárral, ahol a szellemek közül elsőként egy könyvmoly néni kísértete hozza ránk a sikítófrászt.
helyszínek: Midtown, New York Public Library, a Broadway és a Columbus Circle, Columbia Egyetem, Tavern On The Green, Rockefeller Center, Ötödik sugárút, Central Park, Hook and Ladder 8 tűzoltóállomás, Tribeca
Tőzsdecápák
(Wall Street, 1987)
Élünk a gyanúperrel, hogy akárcsak Scorsese A Wall Street farkasa című filmje esetében, a kapitalizmust tikkelve monitorozó Oliver Stone elrettentő példának szánt munkája is inkább szaporítja, mintsem eltántorítaná a pénzügyi világ ördögi körétől, az abszurd pénzhajszolástól a bankárvilág szimpatizánsait. Stone Gordon Gekko (Michael Douglas) alakjában és hitvallásában („a kapzsiság jó”) egyesíti mindazt a vonzerőt és kénszagú romlottságot, ami a pénzzsonglőrök világát jellemzi, és brutálisan lebutítva ugyan, de roppant hatásosan állítja szembe antihősei gátlástalan misszióját a kékgallérosok verejtékes életmódjával. Tegyük hozzá, mindig zavarba ejtően szórakoztató, amikor a hollywoodi filmstúdiók gyártósoráról pottyan ki egy-egy ismeretterjesztő alkotás a mohóságról.
helyszínek: üzleti negyed, Tavern On The Green, Times Square, Central Park, Battery Park, 21 Club, Roosevelt Hotel, 45. utca, Legfelsőbb Bíróság
Harry és Sally
(When Harry Met Sally, 1989)
Billy Crystal és Meg Ryan karaktere először egy New Yorkba tartó autóban találkozik, aztán évek múlva újra összefutnak egymással, elbúcsúznak, majd ismét találkoznak, barátok lesznek, kapcsolatuk egyre szorosabb lesz, aztán szintet lép, amivel majdnem elrontanak mindent. Szóval a film fontos kérdéseket feszeget: létezhet-e barátság szex nélkül férfi és nő között, illetve hol ér véget a barátság és hol kezdődik a szerelem? Nora Ephron remek forgatókönyve ezen túl azt is bemutatja, amire más hasonló romantikus filmek – például a Szerelem hullámhosszán, szintén Meg Ryannel – nem vállalkoznak. Azaz mennyire másként éli meg az érzelmeit a két nem, illetve milyen lelki utat járnak be, amíg rájönnek, hogy egymásnak lettek teremtve. Érdekes, hogy bár a film hemzseg a szívbemarkoló jelenetektől, mégis az a legmaradandóbb, amelyikben Meg Ryan orgazmust színlel egy falatozóban. A Katz’s Delicatessen egyébként az egyik legnépszerűbb New York-i zsidó élelmiszerüzlet és bisztró New Yorkban.
helyszínek: Upper West Side, Times Square, Brooklyn, Katz’s Delicatessen, Washington Square Park, Loeb Central Park Boathouse
Fotó: indiewire.com