Egy magyarnyelvű lemezzel tért vissza hazánk egyik legismertebb jazzpop csapata, a Subtones. A formáció, amelyre méltán aggathatjuk rá a supergroup jelzőt, a Nem segít más című nótájukkal vált egy csapásra ismertté A Dalból. Az augusztus végén megjelent Lángolj című új nagylemez teljes anyagát szeptember 3-án mutatja be élőben a banda a Várkert Bazárban. A zenekart Subicz Gábor trombitás alapította 2019-ben, és akkor vettek vokális fordulatot, amikor a két énekesnő, Jónás Vera és Kiss Flóra is csatlakozott hozzájuk. Következő interjúnkban Subicz Gáborral arról beszélgetünk többek közt, hogy miért is vállalta szívből azt, hogy a magyar nyelv nehézségeivel megküzdve, anyanyelvünkön készíti el 2022-es korongjukat. 

LSZF- 061.HU

Először kicsit vezess be minket kérlek a jazzpop világába, mesélj a műfajról, szerinted mitől szól jól, mitől lehet slágergyanús egy jó jazzpop dal?
Alapvetően ezzel a műfaji dologgal nagy bajban szoktam lenni. Egyrészt azért, mert engem hallgatóként is, zeneszerzőként is a műfaji határvidék érdekel inkább. Akkor kelti fel valami igazán az érdeklődésemet, hogyha nem tudom elsőre besorolni sehová. A jazzpop egy kicsit kényszeredett elnevezés, de talán ez áll a legközelebb ahhoz, amit csinálunk, ugyanis jazz zenészek vagyunk mindnyájan. Nagyon sok improvizáció elhangzik a dalok közben, a koncerteken, de mégis a popzene formai szabályait követjük, a dalok tömörek, rövidek, illetve a hangszínek és a hangszerválaszték is egyértelműen a popzene eszköztárából merít. A dalokat pedig sosem azzal a céllal írom, hogy sláger legyen belőlük, hanem az számít, mennyire fülbemászó egy- egy dallam.

2019-ben alapítottad a supergroupként elkönyvelt Subtonest. Miként lehet egy ennyire sokszínű társaságból, mint amilyenek ti vagytok, szerves egységet kovácsolni? Hogy fér meg egy csárdában ennyi tehetség? Kinek mi a szerepe a bandában?
Az összekovácsolódás része az könnyen ment, szinte magától. Emberileg is passzolunk, és nagyon jó a hangulat a zenekarban. Úgy látom, hogy jól működik a kémia a tagok között. A szervezés része viszont az egy nagyon kemény dolog, hiszen mindenki rettenetesen elfoglalt, de igyekszünk időt szakítani egymásra, a Subtonesra. Ha a szerepeket vesszük, alapvetően én szoktam írni a zenét, de igyekszem minél több mindenkit bevonni ebbe a műveletbe már az első pillanattól. Elsősorban a két énekesünkkel egyeztetek, Kiss Flórával és Jónás Verával, hiszen ők lesznek a dalok arcai, hangjai. Aztán a többieket is megpróbálom általában bevonni, de az sokkal nehezebben működik. A folyamat úgy néz ki, hogy én meghangszerelem, és megírom az egész dalt az utolsó milliméterig, kottába foglalom, és azt odaadom a többinek. Onnan viszont mindenkinek a saját felelőssége, hogy ahhoz a kottához képest mit játszik. A színpadon én, mint trombitás nem tudok annyira irányítani, mint mondjuk régen a klasszikus jazzformációkban. A koncerteken Fonay Tibor basszusgitáros virtuóz barátom veszi a kezébe gyakran az irányítást zeneileg.

Subicz Gábor: a dalokat sosem azzal a céllal írom, hogy sláger legyen belőlük, hanem az számít, mennyire fülbemászó egy- egy dallam.

A Dal mekkora lökést adott a zenekarnak? Szerinted a műsorban megszerzett népszerűséget hogyan lehet hosszútávon fenntartani? A műsor adott egy plusz löketet az új album megszületéséhez?
Nagyon-nagyon nagy lökést adott. Egyrészt egy közösséggé kovácsolt bennünket, másrészt a megosztott második helyért járó elismerés egzisztenciálisan is rengeteget számít egy ilyen nagy létszámú zenekarnak, és rengeteget segített a lemez elkészítésében. Tulajdonképpen ebben az országban egy ilyen zenekart működtetni, fenntartani, az egy óriási egzisztenciális kihívás, mivel nem egy tipikus fesztiválzenekar vagyunk. Úgyhogy esetünkben nem a népszerűség fenntartása a kérdés, hanem a zenekar megmaradása. Nyilván minél többet játszunk, minél több emberhez eljut a zenénk, annál több esélyünk van.

Mit szóltatok ehhez a szép eredményhez? Volt benned vagy bennetek félelem azzal kapcsolatban, hogy a keményebb szakmai berkeken belül hogyan fogadják azt, hogy egy ilyen dalversenyen indultok?
Egészen rendkívüli érzés volt másodikként végezni. Nem számítottunk rá, nem is terveztük ezt az élményt megélni, vagy befogadni. Úgyhogy túláradóan pozitív volt mindenkinek az, hogy odavittük ezt a zenei produkciót, amit mi azért csinálunk, mert mi ezt a zenét szeretjük, és az, hogy ez bárki másnak is bejön, az nagyon-nagyon jó érzés. Plusz az, hogy egy mainstream környezetben, egy köztévén ilyen elismerést kaptunk, az nagyon-nagyon nem várt és szuper dolog volt. Természetesen volt bennem félelem először, hogy ez majd valamiféle pejoratív felhangot kap olyan szempontból, hogy nem eléggé szakmai vagy nem eléggé keményvonalas jazz. Bár alapvetően ebből a körből kiestünk így is, úgy is, amikor elkezdtünk ilyen zenét játszani. Amúgy volt olyan forduló a műsorban, ahol összeszámoltuk, és több, mint hatvan jazz zenész volt jelen. Készítettünk is egy hatalmas csoportképet. Úgyhogy zeneileg, szakmailag magas színvonalú volt, olyan nevek voltak ott, akik túlzás nélkül állíthatom, hogy a magyar muzsikus társadalom krémjét képezik, illetve nyilván a technikai része is remek volt A Dalnak.

A Subtones működését, illetve a te pályafutásodat is átjárja a zenei sokszínűség. Miként hatnak egymásra ezek a különböző műfajok a te felfogásod szerint?
Én nagyon élvezem azt, hogy sok mindent csinálok. A 24 órás nap, mint koncepció, nem nekem való. Nyilván időben ez egy nehezített pálya, de az én agyam úgy van bedrótozva, hogy azt szereti, hogyha több mindent csinál egyszerre. Sokszor van az, hogyha valamibe nagyon belefeledkezem, vagy sok időt és energiát fordítok egy projektre, de utána kapok egy másik felkérést, akkor szinte kivirágzik a fejen belülről. Örül annak, hogy valami tök mást csinálhatok, és biztos vagyok benne, hogy minden, amit az egyik helyen megtanulok, az a másik helyen is segít.

Mesélnél picit arról a személyes alkotói folyamatról, amiben a Lángolj című album létrejött? Miért döntöttél úgy, hogy magyarnyelvű lesz?
Ez a magyar nyelv dolog elég régóta foglalkoztat. Az édesanyám irodalomtanárként dolgozott negyven évig, és az apám révén is rengeteget csipegettem fel a magyar nyelvből, meg a versek szeretetéből. Egy kicsit mindig is furcsának éreztem azt, amikor angolul énekelünk magyar környezetben, vagy angol címet adunk számoknak úgy, hogy tulajdonképpen azon kívül, hogy ez egy világnyelv, semmi nem indokolja az égvilágon azt, hogy ne a saját anyanyelvünkön nevezzük el a szerzeményeinket, vagy ne a saját anyanyelvünkön beszéljünk a közönséghez a zenén keresztül. Plusz ritmikailag is nagy kihívás. A magyar nyelv szerkezete teljesen más, mint az angolé. A könnyűzenei műfajok nagy része, a jazz, a pop az angolszász területen alakult ki, vagy a vezető elképzelések angolszász területeken történtek, így nagyon-nagyon szorosan összekapcsolódtak az angol nyelv ritmikájával. Angol nyelven egész hosszú történeteket el lehet mondani rövid idő alatt és nagyon tömören. Ez a magyar nyelvre nem annyira jellemző. Teljesen más a ritmikája, sokkal gazdagabb az egész szótagszámban is, meg ritmusképekben is, úgyhogy teljesen más fejjel kellett gondolkozni, amikor a dalokat írtam. Szepesi Mátyás régi barátom, zenésztársam és Závada Péter óriási segítségem volt ebben a folyamatban

A lemezen még csajrap is helyet kapott, kérlek mesélj arról, hogy született meg a Vaklárma?
Ez az egyik legrégebben elkészült dal a lemezen, szerettem volna ehhez hasonlót már korábban is. Először szintén Závada Pétert kértem meg, hogy írjon ehhez egy szöveget, hiszen ők Jónás Verával gyakran dolgoznak együtt. De aztán közben a Szegedi Nemzeti Színházban a Leonce és Léná színdarab miatt annyira le lettünk terhelve, hogy majdnem feledésbe merült a dolog. Aztán Peti előállt azzal, hogy van ez a régi Jónás Vera-vers, nem használjuk ezt inkább? Peti kicsit kipofozta, a refrén szövegét én illesztettem rá az egészre, ami nem volt egyszerű, mert kb minden szótag hosszú, és úgy kell énekelni, mintha lassított felvételben zajlana az élet.

Szeptember 3-án, szombaton a Várkert Bazárban mutatjátok be az új lemezeteket, mire számíthat a közönség? Lesz valami fűszer a koncertben?
Ahhoz eléggé ritkán játszunk, hogy ne tegyünk bele valami pluszt. Illetve ez azért egy nagyobb színpad, tehát alapvetően másfajta zenei reakciókat vált ki az emberből egy ilyen térben zenélni. A lemezen is közreműködő Ávéd János szaxofon virtuóz barátunk is játszik a koncerten. Mivel a lemezt csak egy negyven perces bakeliten adjuk ki, limitált példányszámban, ezért a koncerten sok olyan részt fog elhangzani, ami a korongon nincs is rajta.

Vezető kép: Subtones Facebook