Száz éve született Polcz Alaine író, pszichológus

Száz éve, 1922. október 7-én született Kolozsváron Polcz Alaine író, pszichológus, a Magyar Hospice Mozgalom és Alapítvány létrehozója.

061.hu

Testközelből tapasztalta meg a II. világháború szörnyűségeit: 19 évesen olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy kórházban kellett újraéleszteni. Felépülése után egy évig a Bolyai Egyetem, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai ELTE) ELTE Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakán tanult, 1949-ben diplomázott. Már túl volt egy nehéz váláson, amikor 1948-ban megismerkedett Mészöly Miklóssal. Ekkoriban gondolni sem akart egy újabb elköteleződésre, de az író kitartó lánykérésének köszönhetően 1949-ben összeházasodtak. Legendás kapcsolatuk megrendítő dokumentuma a 2017-ben megjelent A bilincs a szabadság legyen című kötet, amely 1948 és 1997 közötti levelezésüket tartalmazza. (A kötetről ITT írtunk!)

Pályája kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészterápiát, majd a gyermek-ideggondozóban játékdiagnosztikával kezelte kis pácienseit, s felfigyelt arra, hogy a haldokoló emberek és hozzátartozóik lelkivilágával senki sem törődik. A SOTE gyermekklinikáján csaknem ötven esztendőn keresztül azt a nehéz feladatot vállalta magára, hogy a haldokló gyermekek és szüleik erős támasza legyen.

Számos könyve foglalkozik a halálra való felkészüléssel, a gyermekek haláltudatával, a gyász feldolgozásával, a betegek önrendelkezési jogával: A bábjáték alkalmazása a gyermek-pszichodiagnosztikában és pszichoterápiában, A rend és rendetlenség az emberi cselekvésben, Ideje a meghalásnak, Élet és halál titkai. A szakkönyvek és tudományos közlemények írása mellett folyamatosan képezte magát, és számos külföldi tanulmányúton is részt vett. Nagyszerű háziasszony is volt, a Főzzünk örömmel című szakácskönyve 1998-ban került a polcokra, a be nem fejezett Életszakácskönyv szingliknek halála után másfél évvel jelent meg.

Első szépirodalmi műve, az Asszony a fronton 1991-ben jelent meg, s a következő esztendőben elnyerte az Év könyve díjat, számos nyelvre fordították le. Az önéletrajzi ihletettségű dokumentumregényben a háború alatt átélt borzalmakról, az őt ért megaláztatásokról, hozzátartozói sorsáról is beszámol.

Ugyancsak 1991-ben indította el Muszbek Katalinnal közösen a Magyar Hospice Mozgalmat, amely a humánus kezelést és az emberi méltóság megőrzését tűzte ki céljául, később a Magyar Hospice Alapítvány elnöki tisztét is betöltötte. Áldozatos munkájának elismeréseként 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Hosszú betegség után, életének 85. évében hunyt el 2007. szeptember 20-án.

Az írópár egykori lakóhelye, a Városmajor utca 48/B számú ház (egykori Basch-villa) falán 2013-ban avatták fel emléktáblájukat. Második emeleti lakásukban évtizedekig komoly társasági élet folyt, olyan írók és költők adták egymásnak a kilincset, mint Nádas Péter, Nemes Nagy Ágnes, Örkény István vagy Pilinszky János.