Az egykor szebb napokat megélt, nemcsak elhunyt, de mára méltatlanul kissé elfeledett zenei előadók sorában eddig Uhrin Benedek, Flipper Öcsi és Ihász Gábor került sorra. Mindegyikük esetében volt valamilyen szintű politikai-közéleti szál; leginkább csak annyiban, hogy más-más módon, de mindannyiukon keresztül láthattuk a rendszerváltást megelőző és azt követő magyar kulturális, illetve kultúrpolitikai közeg egy-egy aspektusát.
Mai „hősünk”, Dinnyés József esetében sokkal egyértelműbb a politikai szál.
Polbeat
Ő ugyanis egy politikai dalos volt. Legalábbis ebbe a kategóriába sorolta a Kádár-rendszer kultúrpolitikája (vélhetően maga a kultúrpápa, Aczél György). Ebben a minőségében lépett fel rendszeresen nemcsak rendezvényeken, de utcasarkokon, aluljárókban is. A szocializmusban ugyanis az utóbbit sem lehetett csak úgy csinálni, hivatalos engedély kellett hozzá. Ha nem volt, tényleg elvitt a rendőr, és a kapitányságon nemcsak az adataidat írták fel…
Dinnyés tehát egyértelműen „megtűrt elem” volt a közéletben. Ahogy a műfaj, a polbeat külföldi képviselői, a példaképek is, Joan Baeztől Bob Dylanig. Csak míg utóbbiak valóban szabadon énekelhettek bármiről (a ’70-es években ez leggyakrabban a vietnámi háborúval szembeni tiltakozást jelentette dalok formájában), addig kelet-európai „kollégáik” keze jelentősen meg volt kötve. És míg a nyugati polbeatzenészek lemezszerződésekhez jutottak és milliomosok lettek (Bob Dylan különösen), addig Dinnyésnek maradt az utcazenélés.
Az „utcazenész”
Valamiért a mai napig emlékszem rá, egyszer az Astoria aluljáróban láttam fellépni, lehettem kb. 11–12 éves. Valami rendezvény volt, nemcsak úgy kiállt zenélni. Egyetlen dalát sem tudnám felidézni, de azt igen, hogy az egyik a „szólásszabadságról” szólt, és arról, hogy Magyarországon ez van. Gyerekként nem tudtam megállapítani, hogy volt-e benne cinizmus. Azt viszont meg tudtam állapítani, hogy az előtte játszó Boros Lajos vicces volt és tetszett (az „Ez jó jel – ez nem jó jel” dichotómia volt akkoriban az ő márkajegye, a Rádiókabaréban is előadta), Dinnyés viszont komoly volt és nem tetszett. Gyanítom, ma már sokkal inkább fordítva lenne. Vagy legfeljebb se-se. A két évvel ezelőtt elhunyt (Isten nyugosztalja) Dinnyés esetében a halottakról jóL vagy semmit (nem győzöm sokadszor is leírni, hogy így szól helyesen a mondás, nem pedig „jóT vagy semmit”) lehet a vezérelv, Borosnál inkább az „élőkről inkább semmit” irányt követném…
A határon túli magyar költők verseit is énekelte
Tulajdonképpen jó kérdés, hogy ma, felnőtt fejjel vajon mit gondolok Dinnyés Józsefről. Direkt belehallgattam pár dalába, de nem igazán lettem okosabb. Rajongó továbbra sem lettem. De most már „tudatosan nem tetszik”; egyszerűen azért, mert nem az én zenei világom, ráadásul 25 év zeneipari tapasztalattal a hátam mögött nemcsak az ízlésvilágomból nem tudok kibújni, de a profi pop- és rockzenei produkciók iránti elvárásaim alól sem. Dinnyés sokkal inkább egy ösztönös zenész volt, és persze egészen más körülmények, anyagi lehetőségek közepette rögzítette hanghordozóra a dalait (általában egy szál gitárral), mint nemhogy Dylan, de akár Cseh Tamás is. Bár egy kivétel talán akad: az 1967-ben rendezett Polbeat-fesztiválon előadott, „Karrier” című dalát az állami hanglemezkiadó vállalat, a Hungaroton is megjelentette.
De ezt követően is utcazenész maradt, albumai már csak a rendszerváltást követően jelentek meg. És ezeket hallgatva, szubjektív zenei világomat félretéve az azért egyértelműen felsejlik, hogy ez az ember akart valamit mondani. És nem is csak valami konkrétat, kézzelfoghatót. Mert azt tudjuk róla, maga is nyilatkozott erről, hogy fontosnak tartotta a magyar költészetet, ezért is zenésített meg számos verset. És pláne fontosnak tartotta a külhoni magyar költészetet, és ezért is zenésítette meg különösen nagy előszeretettel határon túli költők verseit. De ezeken a deklarált célokon túl is érezhető valami mondanivaló, vagy leginkább valamilyen érzés, gondolatvilág átadásának kísérlete, célja. És ez magával ragadja az embert, még akár kellemes is lesz hallgatni – annak ellenére, hogy a legkevésbé sem mondható vidámnak.
Emlékszünk-e majd rá?
Hogy ezeket az érzéseket, gondolatokat mennyire sikerült aztán átadnia, főleg az utókornak, az jó kérdés. Mára ugyanis ő is kifejezetten elfeledetté vált. Vagy inkább mindig is elhanyagolt volt. Mivel a rádiók nem játszották a dalait, azok sohasem váltak az egyetemes magyar poptörténet részeivé, ő maga egyáltalán nem lett ismert név (hogy ne dobálózzunk olyan nagy és sokakra nézve túlzó jelzőkkel, mint a „legenda”). Mindenképpen többet érdemelt volna, mint amire vitte. De lehet, hogy az ő élete így volt kerek – kései nyilatkozataiból ezt a benyomást kapjuk. Nem szidta a rendszert, sem anno a régit, sem később az újat. (Még ha egész munkásságát összességében át is hatotta valamiféle általános kritikai hangvétel a világgal szemben.) Jó, OK, a régi rendszert nem is szidhatta, ráadásul néhány éven át III/III-as ügynök is volt. De semmilyen olyan irat nem került elő, ami alapján azt látnánk, hogy bárkire nézve is terhelő dolgokat jelentett volna.
Persze, az SZDSZ beépített emberei komoly iratmegsemmisítő munkát végeztek a ’90-es évek legelején, hogy Göncz Árpádokat, Kis Jánosokat, Bauer Tamásokat stb. tisztára mossanak, de nem hiszem, hogy Dinnyés Józsefet bárki meg akarta volna menteni a felelősségre vonástól – valószínűleg nem is lett volna miért.
Élete utolsó éveire úgy tűnik, Istent is megtalálta – vagy lehet, hogy már korábban, de akkor még nem mert a hittel, vallással kapcsolatban megnyilatkozni. Az biztos, hogy nem volt rossz ember. Bár használta a rendszer, de nem igazán tudott abba belesimulni. Nem úgy, mint például Bródy, aki ma viszont eljátssza a hőst – a jelenben és visszamenőleg is. Dinnyés sosem hősködött. És bár nem lett igazán sikeres, talán kissé méltatlanul maradt totális outsider a magyar popvilágban, akár áldozatnak is tűnhet, de panaszkodni sem nagyon hallottam. Igaz, vele sosem találkoztam személyesen. Most már kicsit sajnálom is, hogy nem.
Vezető kép: Budapest, 1990. augusztus 5. Dinnyés József gitározik a Liszt Ferenc téren a Terézvárosi vígasságok című zenés program keretében. Fotó: MTI
dr Máté Bálint
2024-04-09 at 06:56
A Barátom volt,vásároltam Tőle Takaminae 12 húros gitárt,magyarázta nekem a magyar irodalmat.Lehet kényszer alatt tett valamit,de eljött Kazincbarcikára 1986 ban és az akkori BKV berkein belül megrendezett egész napos március 15 én Ő,a Muzsikás,Kátai Zoli,népi táncosok fel léptek a cég vezető-akiket meghívtam -gyönyörű 48 korabeli betűkkel készült áttört képn Petőfi-meghívókkal a pofájukat sem merték odadugni,de zsaru-civilben-volt egy pár.Jóska is ott volt és a Miskolci Rádió szerkesztője is. Dinnyés felesége Erzsébet-mindenki csak Bögrének ismeri mert agyagműves-400 év magyar költeményei cd formában eljuttatja bárkinek.Jóska Hazafi volt és emléke gylázásától qss mindenkinek !
Mérnök Úr
2023-11-18 at 15:19
“Bob Dinnyés” a BME rendezvényein a 70-es években sokszor fellépett a nagy bulik szünetében és ott közkedvelt volt. “Határtalanul szeretem hazámat” – mondogatta ezt annak idején – ami akkor, ott a maga idejében még egy óvatos kiállás volt a határon túli magyarokért. Egyik oldalnak sem volt kegyeltje. Egyszerű, középszerű “utcai” dalnok volt “középen” is maradt. Rendszer-nem-változás után is találkoztam vele párszor, becsületes magyar ember volt, nyugodjék békében. A “pol-beat” a 70-es években megszabta a kereteket, de Dinnyés messze jobb, őszintébb volt és matadt a Gerillánál, Boros Lajosnál meg a többinél vonalasnál. Könnyű ma nagyokosnak lenni.
Ez az dala bizony most is nagyon talál a mindenkori ál-elitre (oldal függetlenül):
https://www.youtube.com/watch?v=l0ZOWbBd3vo
Jimny
2023-11-15 at 10:00
Jeszi!
Írhatnál a Viki és a Flörtről is. Závodi Gabi, Pacsó Pali. Voltak a Midemen, tokiói Yamaha-fesztiválon, de Erdős utálta őket. Világhírűnek kellett volna lenniük.
Molnár László
2023-11-15 at 08:07
Azért szerencsére lehet itt olvasni mást is gyözo2018 kommentáradata mellett, nem személyeskedő véleményeket.
Azokat a verseket sosem ismertem volna, ha nem énekelte volna el, mint például Vári Fábian László: Útban Törökország felé, vagy Ratkó József csodálatos szerelmes versét: Egy ágyon, egy kenyéren.
Ami”ügynöki” múltját illeti, -megtalálható a net-en-, “”Javára legyen írva, hogy a jelentéseiben csak általánosságok szerepeltek, konkrét személyekről semmit nem jelentett, egy kivétellel, amikor budapesti festők szerepelnek a jelentésében, többek között a közelmúltban elhunyt Bak Imre. Ezt a jelentését is csatoltuk – nem igazán van benne kifogásolható információ, bár az állambiztonság számára hasznos lehetett” – írta az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára.
2021. március 15-én délután, 73. életévében halt meg infarktusban.
Magyar Versmondók Egyesületének örökös tagja.
I
gyozo2018
2023-11-14 at 19:19
Molnár László
2023-11-14 at 19:11
Aki pedig a másik személyiségét ismerte, és a három akkordjával, fejhangon elvernyákolt
szörnyűségeit a helyén kezelte, a besúgó “megtérésével” együtt, azok még hitelesebbek. Főleg azok,akiket besúgott írásban, vagy a személyes beszélgetéseken.
Aki egy ilyen silány alakot véd, önmagát minősíti.
Molnár László
2023-11-14 at 19:11
A hozzászólás valamihez, vélemény nyilvánítás valakiről mindig felületes. Amit láttam, amit hallottam, bár személyesen nem ismertem…. “De most már „tudatosan nem tetszik”; egyszerűen azért, mert nem az én zenei világom “ A “ felületes “ hozzászólások, mi több, értékítéltetek olyanoktól, akik nem ismerték mit sem ér. Szerencsére sokan ismerték személyesen, én is sokszor vittem őt koncertre, tudom, mit gondolt a világról, amit a megzenésített versekkel “ elmondott énekhangon” az már sokkal több… Aki személyesen ismerte, tudja, milyen nagyszerű ember volt. Azoknak az is marad, így nekem is.
,
TS
2023-11-14 at 17:59
Feledhető alak.
gyozo2018
2023-11-14 at 15:41
Cassandro
23-11-14 at 15:33
Tök mindegy, hogy kikről jelentett.
Jelentett. És csak duma, hogy nem ártott senkinek.
Honnan tudod te, hogy k inek ártott, kinek nem?
Honnan tudod, hogy minden jelentését írásba foglalta, és nem voltak
szokásos “elbeszélgetések”?
A Művészetek Völgye meg egy jó biznisz, de nem nemzeti.
Maradjunk ennyiben. Mártha nem a nemzeti elkötelezettségéről
híres, mint Dés sem, és a többiek sem, akik ott felvonultak.
gyozo2018
2023-11-14 at 15:38
Budai11
2023-11-14 at 14:11
/
“megtért Istenhez”?
Menjél már!
Hacsak úgy nem.
Mint Donáth-maffia is, meg Dés, akinek most valamelyik templomban játsszák
a musical-ét, meg a Jézus Krisztus szupersztárt.
Ezek mindenhova befurakodtak, befurakodnak a templomainkba bomlasztani,
zülleszteni.
Konjunktúralovag besúgó volt, tehetségtelen dobgitáros.
/
Ideje lenne a DJ-ket is elővenni. szép sorban.
Mi Jeszenszky véleménye?
Cassandro
2023-11-14 at 15:33
Ügynök volt. Jelentett. Olyanokról is akik nem a hallgatói vagy zenésztársai voltak. Ennyi!
Budai11
2023-11-14 at 14:11
“kifejezetten elfeledetté vált” mert már akkor is rém gyenge, írhatnám: sz@r volt. De legalább nem volt rossz ember. Konkrétumot nem jelentett, keresztbe nem tett (legalább is nem tudunk róla), nem panaszkodott, megtalálta az utat Istenhez.
Balassi Bálint
2023-11-14 at 13:41
Most, hogy felmerült a neve, meghallgattam néhány dalát. Ez tényleg a Művészetek Völgyében és a templomokban hangzik jól.
Ha ügynök/besúgó volt, akkor a mai művészeti ügynök/besúgók törjenek pálcát felette, ne a külsősök.
Nyugodjék békében!
Orientál
2023-11-14 at 12:59
Bródynak semmi köze a demokráciához őt a TTT-s Aczél arra használta fel hogy Bródyt mint szélsőséges balliberálist a kádári diktatúrának megfelelő húzd meg ereszd meg spicliként használja és ennek Bródy önként eleget is tett. – Kádár is fogadta a nemzetközi bankvilág vezérét aki Kádárnak azt mondta hogy a politikánkat a szovjet Brezsnyevék irányítják de a pénzügyeinket gazdaságunkat már ők az USA-ból irányítják Kádár ezzel tisztában volt és nem zavarta ez sem őt.
gyozo2018
2023-11-14 at 10:45
Antónia
2023-11-14 at 08:1
/
Bizonyítottan besúgó volt.Ő akart lenni a magyar “Bob Dylan”,
akiről köztudott volt, hogy kommunista polbeat énekesvolt.
Beférkőzött az Írószövetségbe, költők verseit vonyította. Sokan szegények
lehet, sosem tudták meg, miért kerültek a szélre, miért nem jelentek meg az írásaik, a klf. lapokban, folyóiratokban, miért nem jelentek meg köteteik.
/
Lebukott: állambiztonsági ügynök volt „a magyar Bob Dylan” – Jelentett a kollégáiról Dinnyés József
Újabb énekesről derült ki, hogy az állambiztonság III/III-as ügynöke volt: Dinnyés József, a híres, ellenzékinek számító polbeaténekes 28 éves korától kezdve – 1976-1979 között – „Deák” fedőnéven jelentett a belső elhárításnak.
/
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára a 40 éve történt eseményekkel kapcsolatban közölt most rendőri dokumentumokat, amelyek az ő jelentései alapján készültek. Jelentéseiben csak általánosságok szerepeltek – bár az állambiztonság számára valószínűleg voltak hasznos információk –, konkrét személyekről semmit nem írt le, egy kivétellel, amikor budapesti festők szerepelnek a jelentésében, többek között a közelmúltban elhunyt Bak Imre.
2023. jan 25. 18:39
/
Az énekest 2001-ben a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki. 2018-ban a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült.
/
Szégyenünk, de nézzük csak, hogy buknak le sorra liberális “nemzeti barátaink”…
Uncle Ment
2023-11-14 at 10:40
Nem illik a cikksorozatba. (Az Uhrin is kakukktojás).
A MAGYAR POP-ROCK történetében nincs helye (pláne jelentősége).
Merüljön feledésbe.
gyozo2018
2023-11-14 at 10:33
Nézzük_magát_a_dolgot
2023-11-14 at 09:4
Nem.
Az Neményi volt, ha jól emlékszem, a külker miniszter veje.
füredi46
2023-11-14 at 10:32
Aludt náluk, sokat beszélgettek – írja Fábry Szabolcs. Na, ja, aztán néhány nap múlva meg vélhetően olvasták az állambiztonság illetékesei a “beszélgetésüket”.
gyozo2018
2023-11-14 at 10:31
69′-ben már nagyjából megengedték, hogy farmert viselj ( az amerikai imperialista mételyt, mint a Coca Colát is – ami, valljuk be, nem volt nagy tévedés, de ez már más tészta… ).
Akkoriban a Nyugatra járó pártfunkcik, külkeresek, kamionosok (ahhoz is protekció kellett, persze) és holdudvaruk gyerekeinek a kinőtt
farmerjeit vetted meg, vagy a Csérin a csempészett farmert. Vagy a jugóknál, ha kaptál vízumot, mert oda az is kellett.
Nem tudták már tiltani a nyakba, vagy hosszabbra lenőtt hajat, a bozontos szakállat, hát a KISZ funkcikat ösztönözték azok viselésére, gondolván, így közelebb kerülnek a fiatalokhoz, jobban elfogadják őket. Nem fogadták el. Messziről bűzlöttek, széllel szemben is…
Emlékezzünk az utódnemzedékükre, Gyurcsány hippi fejszalagos képére…
/
Ja! Képzeld el (Jeszenszky nem képzeli, tudja, mert belenőtt), az E Klubban, a KEK -en és másutt is a farmeros, szakállas, karszalagos ifiket!
.
Polbeat fesztivált rendeztek, a tv, rádió is közvetítette. Többek között a kappanhangú, vernyákoló Neményit építették fel, meg az ocsmány Borost. Dinnyés is abból az alomból való tetű volt.
Bejött fű alatt a Jézus Krisztus szupersztár (Jézus kommunista, Mária céda…), M20-ason másoltuk ezerrel.
.
Később jött a disco, bőrszerkó, tolták a DJ-ket, Cintulát és másokat is, akik többségükben pártapparatcsikok, szintén külkeresek, tévések, rádiósok, kölykei voltak. Utóbbiaknak egyenes útjuk volt a médiába is, sorra alakították a polbeat együtteseiket. (Most is vannak a pályán közülük, akiket rádiós apjuk-anyjuk épített fel, aztán szakmailag sehol sincsenek.)
Ki ölte meg Kennedyt, Éjjel rács van a csillagokon, Karrier stb. Hányás volt, rakáson… Pfúj.
kanigunda
2023-11-14 at 10:24
Anti Cseh Tamás akart lenni a Központból? Nem sikerült.
Kb. olyan volt a szitu mint amikor a sorra nyíló és egyre sikeresebb hamburger
sütödék melle az apparátus kitalálta az orbitálisat bukó City Grillt ill. a
“zöldségfronton” a Frutta Portát.
Nézzük_magát_a_dolgot
2023-11-14 at 09:44
Nem ez a zenész volt a határtalanul bátor, a hazai rendszernek jól odamondogató “Ki ölte meg Kennedyt? Nem tudja senki” refrénű dal tulajdonosa? [A gyengébbek kedvéért: a bold betűs jelző irónia akar lenni…]
K
2023-11-14 at 09:29
–Az 1990 előtti magyar pop- és rockzene gyakorlatilag a “nyugati” zene másolása volt kommunista irányítással kisebb-nagyobb sikerrel, és ezeknek kiinduló pontja a kommunista “népművelők” által irányított kommunista művelődési házak voltak. Ezek olyan “szűrők” voltak, amin ha egy “zenész” átment, akkor a “ki mit tud”- műsor és a “pol-beat fesztiválok”, vagy “táncdalfesztiválok” voltak a következő kommunista párt által irányított szűrők.
–Egy idő után már olyan sok kommunista pártnak MEGFELELŐ “győztes” volt , hogy azoknak a sorából sok tehetséges ember kimaradt.
–Így a jelentős kommunista befolyás miatt egy reálisan gondolkozó ember nem foglalkozott az akkori könnyűzenével, csak legfeljebb felszínesen vett róla tudomást.
Fábry Szabolcs
2023-11-14 at 09:04
Fellépett több alkalommal szervezésemben a nagyvázsonyi és a taliándörögdi ref. templomban, aludt nálunk párszor, sokat beszélgettünk. Ill. a Művészetek Völgyében állandó udvara volt általa megzenésített istenes versekkel. Azok mindenképpen szívböl előadott dalok voltak, ezt tapasztaltam nála, vele.
Antónia
2023-11-14 at 08:15
Hogy besúgó lett volna, azt nem tudom. Valahogyan bizonyítani kellene, mielőtt minősítünk.
Az viszont tény, hogy a szocialista rendszer utolsó évében erdélyi gyermekeknek (KISZ KB által) szervezett balatoni táboroztatáson megjelent, és előadta a dalait.
A gyermekek elmondása szerint volt egy “sztorija” is arról, hogy Ceausescu szocialista rendszerében mint az ördög a szenteltvíztől, úgy rettegett az állambiztonság (Securitate) a magyar trikolortól. Ezért – Dinnyés elmondása szerint – a gitárja hátoldalát fehérre festette, majd zöld színnel felírta a fehérre, hogy “zöld”. Ezzel a “hőstettel” tiltakozott Erdélyben az akkori diktatúra ellen.
Később Lakiteleknek lett az egyik támogatott és lelkes híve.
Római jogász
2023-11-14 at 08:08
Bennünket egyáltalán nem érdekelt Dinnyés és a többi mű-rockzenész sem, akiket a rendszer – és ezt akkor is pontosan tudtuk – akart ránk tukmálni.
Én a 70-es évek közepén kerültem “rock-életkorba” és akkor már bőven bejutott a Nyugat rockzenéje hozzánk.
Magasról leszartuk, hogy a Párt mit gondolt erről és mit akart elénk tálalni?
Dinnyés egy senki volt és az is maradt.
Feledés a “munkásságára” és béke poraira.
Nyugodjék békében – ha tud.
Tatanka Jotanka
2023-11-14 at 07:57
Sem zene, sem énekhang, sem szöveg, így semmi művészet a teljesítménye. A párt és a KISZ olyan fiatal énekeseket próbált rátukmálni a fiatalságra, akik majd jó irányba terelgetik őket a nyekergésükkel. A zenehullámokra akartak felültetni küldött embereket, de mindet elnyelte az ízléstelenség és hiteltelenség tengere. Méltóak a feledésre. Uff.
gyozo2018
2023-11-14 at 07:33
Amúgy, hagyjuk a mesét “magyarságról, határon túli magyarokról” stb.
“Haladt a kÓrral”, simult, dörgölőzött.
Az Írószövetségben nyomult, ki sem lehetett onnan robbantani, ő volt a “házi dobgitáros”, s gondolom, onnan jelentett is.
Szegény Ágh István születésnapi estjéről akkor jöttem el, amikor ez a
kappanhangú ügynök a költő jobb sorsra érdemes verseit vonyítani kezdte.
gyozo2018
2023-11-14 at 07:21
Három akkordos, tehetségtelen, fejhangon vonyító, KISZ-apparatcsik besúgó volt.
Ennyi.