Február 6-án, azaz ma lenne hetvenhét éves Radics Béla, a legenda, a gitárkirály, R. B. Kapitány, sokak szerint minden idők legjobb magyar gitárosa, a hazai rockzene hajnalának tragikus sorsú nagy alakja, akiről tavaly októberben Radics Béla – A megátkozott ember címmel film is készült. Összeállításunkban erről az alkotásról is szó esik.

061.hu

Radics Béla Budapesten, Angyalföldön született és itt is élt egész életében. Már ötévesen “Béla kapitánynak” nevezte magát, innen beceneve. A szakmunkásképző iskolában dízelmotor-szerelőnek tanult, apjával együtt járt dolgozni a hajógyárba, a katonaságot kamaszkori szívideg-gyulladása következtében úszta meg. Egy tévéműsorban hallotta Bill Haley Rock Around the Clock című számát és elhatározta, hogy megtanul gitározni. Összespórolta a hangszer árát, még egy tanárhoz is elment, ott azonban a “Rock and rollt ne játsszanak, nem is tanítok” felirat fogadta. Magától, magnóról hallgatva tanulta a számokat, rengeteget gyakorolt – a zenén kívül sok minden érdekelte, rengeteget olvasott is. Először munkahelye, a Magyar Acélárugyár bigbandjében játszott, majd 1964-ben csatlakozott az akkor már ismert Atlantis együtteshez. Mivel egyre nehezebben tudta összeegyeztetni a kétműszakos munkát a fellépésekkel, felmondott.

Az Atlantis jó megélhetést kínált, járták az országot, 1965 nyarán négyszámos lemezük is megjelent. Radics Béla azonban a maga útját akarta járni, önálló zenekart alapított. Első kísérlete azonban nem volt hosszú életű, visszament az Atlantisba, majd rövid ideig a Pannónia és a Sankó zenekarban pengette a gitárt, akkoriban fedezte fel magának a bluest.

Radics Béláról a Pesti TV Hálózat című műsorából tudhat meg többet. Az adásban felidézik a harminchat évesen elhunyt zseni alakját, akiről zenésztársai, rajongói beszélnek. Fantasztikus felvételek és persze rengeteg zene látható, hallható a műsorban, amelyet ITT nézhetnek meg. 

1968 tavaszán létrehozta a Sakk-Matt együttest, amelynek egyre gyarapodó közönsége őrjöngve figyelte, ahogy R. B. Kapitány keze futkározott a gitárnyakon a Cream-nótákban, ahogy foggal pengetett a Hendrix-számokban. Visszaemlékezése szerint 1969 olyan volt, mint egy szép álom, az együttes sikert sikerre halmozott, csaknem 30 ezres tömeg előtt játszott a Tabánban. Az év vége felé csatlakozott hozzájuk énekesnek Demjén Ferenc, de a hivatalos kultúrpolitika irányvonalának megfelelően a sajtó, a rádió, a hanglemezgyár nem akart tudomást venni róluk. A csapatban az ellentétek a szakításig éleződtek, ezután alapította meg a szintén rhythm and bluest játszó Tűzkerék együttest, de az a banda sem volt hosszú életű.

A gitáros 1972-ben elfogadta az első magyar hard rock supergroup, a Taurus ajánlatát, ahol a Metróból érkező Brunner Győző dobossal, a Neotonból átigazoló Som Lajos basszusgitárossal és Balázs Fecó billentyűssel játszott együtt. Ilyen erejű zenét hazai előadóktól addig nemigen lehetett hallani, május 1-jei bemutatkozásuk a magyar rockzene legendás pillanata lett. Abban az évben hatalmas sikert arattak a Kisstadionban a Free együttes előzenekaraként, a közönség nem akarta leengedni őket a színpadról, nem tervezett show-elemként a fogaival gitározó Radics Béla száját elvágta a húr, s szájából csak úgy ömlött a vér. Rendszeresen játszottak egy dunai hajón, ahol az indulás előtt a rakparton és a Belvárosban “Bélát a pártba, a Taurust a kormányba” jelszavakat skandálta a tömeg.

Ez már sok volt a kultúrpolitika irányítóinak: az együttes nem készíthetett nagylemezt, mindössze két kislemezük jelenhetett meg, az egyiken Radics legismertebb szerzeményével, a Zöld csillaggal. A Som Lajos helyére lépő Zoránnal próbálták “szelídíteni” az együttest, de ez már előre vetítette a közelgő véget. Hiába volt kész egy nagylemezre való anyag, a Taurus 1973-ban szétszéledt, hárman közülük Nyugatra mentek bárzenésznek.

A megcsömörlött Radics Béla visszahúzódott a nyilvánosságtól, a falra akasztotta legendás Gibsonját, gyakorlás helyett az angyalföldi kocsmákban lehetett látni. Zenélt még az Alligátor együttessel (1973), a Nevadával (1974), 1975-ben újraélesztette a Tűzkereket, 1977-ben a Budai Ifjúsági Parkban egy nosztalgia koncerten minden reklám nélkül ismét tízezer ember előtt játszhatott. 1978-ban a tévében is felléphetett, de egyre jobban befelé fordult, az alkohol rabja lett.

A legendás bíbor Gibson

1982 májusában, már nagyon rossz állapotban fellépett a Budai Ifjúsági Parkban, majd október 18-án, alig 36 évesen meghalt. A Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra, sírkövének árát rockzenészek gyűjtötték össze. Sírfelirata így szól: “Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!”

Emlékére egykori angyalföldi lakóházán táblát helyeztek el, 2005 októberében Kovács Károly róla készített szobrát is felavatták a XIII. kerületi Gyöngyösi utcában, s 2013-ban egy addig névtelen közterületet neveztek el róla, a Radics Béla utca közvetlenül határos azzal a lakótömbbel, ahol a zenész élt. Az elmúlt években CD-n több archív felvétele jelent meg, életéről, munkásságáról három könyvet is kiadtak, elveszettnek hitt bíborszínű Gibson gitárját 2019-ben a Várkert Bazárban, egy ingyenes koncerten mutatták be.

Radics Béla – A megátkozott ember

Radics Béláról Klacsán Gábor készített zenés, játékfilmes elemekkel dúsított dokumentumfilmet Szentesi Zöldi László és Bálint Csaba forgatókönyvéből, amelyet tavaly októberben mutattak be Budapesten, az Eiffel Műhelyházban. A film elsősorban a fiatalabb generációknak szeretné bemutatni Radics Béla alakját, zenéjét, illetve a korszakot, amelyben a gitárkirály tűrve-tiltva alkotott és játszott. A film hasonló zenei élményt szeretne nyújtani, mint amit Radics Béla rajongói a gitáros koncertjén átélhettek, ebben Alapi István szólógitáros volt segítségére Klacsán Gábornak, a mai hangzásdivatnak megfelelő zeneiség pedig valóban a film egyik legnagyobb erénye.

A bemutatón Klacsán Gábor így fogalmazott a 061.hu-nak:

“Radics Béla a rendszer, valahol talán a kompromisszumképtelenség, és bizonyára a jó szíve áldozata is volt. Ebben az egész történetben benne van az is, hogy nem lehetett nagylemeze, hogy nem kapta meg a neki járó elismerést úgy, ahogyan a kortársai”, tette hozzá. Klacsán Gábor szerint Radics legnagyobb tragédiája a meg nem értettség, a makacsság, és az alkohol volt. A rendező hozzátette, Radics életének a töréspontja egyértelműen a Taurus feloszlása volt, ugyanakkor szerinte mély nyomot hagyott benne Jimi Hendrix halála is.”

Szentesi Zöldi László, a film forgatókönyvírója szerint a Radics Béla-mítosszal kapcsolatban kétféle értés létezik: az egyik az az állítás, hogy Radics Bélát a kommunista rendszer tette tönkre, ennek tudható be a tragédiája. Mint mondta, szerinte ebben a történetben az önsorsrontás ugyanúgy jelen volt, mint a barátságtalan, néha ellenséges közeg. Radics Béla mégis hős lehetett, emberi gyarlósága ellenére is.

“Ez a film a kezdettől fogva dupla terhet rótt az alkotókra, hiszen Radics Béla története nem merülhet el a céltalan romantikában, és nem lehet kegyeletsértő. Ő volt a legnagyobb gitáros, ez egy percig sem kérdéses, de negyven esztendő után is nagyon nehéz megtalálni a helyes egyensúlyt Béla dicsőséges és hanyatló korszaka között. Úgy érzem, ezt a film méltósággal el tudta rendezni”

– fogalmazott Szentesi Zöldi László.

A filmben Radicsot Rák Zoltán, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze alakítja, feleségét Dunai Csenge. Pár mondat erejéig szerepelnek benne Radics kortársai, zenészek és barátok is. A zenés életrajzi filmet kísérleti dokumentumfilmes elemekkel dúsították, az archív felvételek mellett pedig rekonstruált, most rögzített koncertek is szerepelnek benne.

A teljes cikk ITT olvasható!